Fotó: Joshua Sortino/Unsplash
Különösen a sajtómunkások között gyakran elhangzó vélemény, hogy a tegnapi hír már nem számít. Azután, hogy az olvasó rápucolta a krumplit legszebb címlapjainkra, már tényleg nem sok jelentősége marad a munkánknak.
“Egy tegnapi újság már senkit sem érdekel holnapután.”
Néhányan talán még ma is kivágják a kedvenc sztárjaikról, rokonaikról, ismerőseikről, netán magukról szóló cikkeket, hogy eltegyék. De ezen kívül a tegnap előtti újságok legfeljebb a hajléktalanokat töltik el melegséggel, mikor takaróként használják őket.
A nyomtatott sajtó mégis hordoz valami különlegeset. Hogy fizikai formát ölt a szellemi tartalom, hogy papírra kerül az ember munkája. Nem módosítható ugyan a megjelenés után, és tartalma hamarabb elavul, de mégis maradandóbb az elektronikus változatnál. Talán benne van az is, hogy legalább az állami könyvtárakban, és az egyre ritkuló papír alapú sajtó archívumokban fennmarad a múlt. Kereshető és kutatható….és fennmarad az utókornak, amíg be nem zúzzák, vagy le nem ég.
Igaz, hogy keresni könnyebb és gyorsabb a digitális formátumokban, sőt egy jól felépített oldal jól felépített tartalma évekkel később is felbukkan a keresőben, ha kapcsolódó témák után kutatunk. De az eredeti változatot könnyen előfordulhat, hogy soha nem találjuk újra meg, sőt könnyen lehet, hogy egy idő után már a módosítottat sem, hiába mentjük el könyvjelzőként, vagy linkeljük saját írásainkban.
Ahogy arról a MédiaBlog is beszámolt nemrég, tulajdonost cserél a Business Week, és a tulajdonos váltással járó leépítéssel átszervezéssel távozik a szerkesztőséghez tartozó Blogspotter két bloggere is. Nem tudni, hogy megszűnik, vagy más kezébe kerül, és ha megszűnik, az a szerver lekapcsolását jelenti, vagy csak nem frissül majd tovább. Minden esetre vonatkozó írásuk szerint a szerzők maguk is aggódnak anyagaik sorsa miatt. Aligha ok nélkül.
Nemrég a magyar sajtó palettáról is nyom nélkül eltűnt két hírportál, a Zoom.hu és a Hírsarok, és már legfeljebb csak a megszűnésükről szóló írások őrzik az emléküket. De ki tudja, hogy ezek az emlékek meddig maradnak még fenn, és hogy ki mindenki fogja még követni őket. A Zona.hu is jó ideje vegetál, így próbálja átvészelni a feje felett lebegő megszűnés veszélyét. Ez utóbbi még elérhető, de könnyen lehet, hogy itt is csak idő kérdése, hogy örökre semmibe vesszen a sok munka. Magáévá tegye a digitális enyészet.
Technikailag számos alternatíva lenne az előállított tartalom átmentésére. A felszámoló gondatlan gazdákat viszont ritkán szokta érdekelni, hogy mennyi munka eredményét pusztítják el a dugó végső kihúzásával. Az on-line világ egyik természetes velejárója, hogy minden tartalom a hálón van, ott bármikor elérhető, azonnal módosítható, és ugyanilyen könnyen törölhető is. A nyomtatott sajtónál alaposan át kell gondolni minden szót, mert az a nyomdába kerülés után már örök érvényű és visszavonhatatlan. Az Internetes lapok esetében viszont bármi módosítható a publikálás után is. Ha valaki észbe kap és kijavítja, jó eséllyel soha nem derül fény rá, sőt a fiaskók ugyanígy le is tagadhatók. Ami kellemetlen, azt később csak törölni kell, és már mintha meg se történt volna. Az utókor számára pedig senki sem tudja mi marad fenn ebből a modern korból.
Kiegészítés: Sajnos a Magyar Televízió “honlap fejlesztése” nyomán a digitális enyészeté lett minden videó anyag, ami a designváltás előtt került fel az online archívumba, így többek között a 2008-as Olimpiai megnyitó közvetítése is. Ezúton is gratulálok a közpénzen fizetett illetékeseknek, akik ezt a pusztítást elkövették!
