Sokak szerint a Dumaszínház egy új divat, ami csak nemrég kezdett elterjedni kis hazánkban. Gondolom ők nem nagyon hallgattak még rádió kabarét. Sőt még csak média mentesített, adáson – és olykor magán is – kívül haknizó humoristát sem falusi rendezvényen fellépni. Pedig megkockáztatom, hogy régebben sugározza a Magyar Rádió csütörtökönként a rádió kabarét, mint a Magyar Televízió beindította első kísérleti adását. A humoristák meg azt hiszem azóta hakniznak úton – útfélen mindenféle helyi, céges és egyéb rendezvényen hasonló műfajban, mióta megismerik őket az utcán az emberek.
Minden esetre bármennyire pörög-forog a steadycam a forgatáson és akármilyen Full HD adásban sugározza már nem is egy csatorna a Dumaszínház, Showder Klub és egyéb stand up comedy adásokat, azért itt is érdemes megjegyezni, hogy ha egy figura kiáll egy mikrofon elé szövegelni, az nem éppen képi művészet. Sem a digitális televíziózás csodáit, sem a nagy felbontású szélesvásznú tévéket nem a rádió kabaré népszerűsítése kedvéért fejlesztik. Semmi gond a műfajjal, csak éppúgy nem tévés stílus, mint a betelefonálós műsorok, vagy éppenséggel egy drámafelolvasó est. Ezeknek a gondolatoknak nagy részét már egyszer leírtam egy hasonló című postban, így semmi újdonságtartalommal nem szolgál. Apropóját egyetlen dolog adja csak:
Ma még látható a holnapra végleg megszűnő Hírsarok oldalon a Dumaszínház rovat, ahol a Showder klub ismert humoristái publikálták humoros írásaikat. Valaki erre egyszer azt mondta, hogy semmi értelme, és talán van is benne némi logika, hiszen ez a műfaj jelentős részben az előadásmódra épít. Ugyanakkor viszont az sem egy elhanyagolható tényező, hogy a viccmesélés legalább ennyire az előadásmódon múlik, mégis vannak vicclapok, ahol írásban jelennek meg a poénos diskurzusok. Akárhogy is, aki kedveli a műfajt annak szeptember utolsó perceiig van még ideje elolvasni a humoristák előadás vázlatait, mert éjfélkor lekapcsolják a szervert, és ki tudja lehet-e még olvasni ezeket a gyöngyszemeket valaha bárhol is.
