Nemrég postoltam ki Ken Rockwell Seven layers of photography című írását Karvaly Tibor magyar fordításában A fotográfusok hét szintje címen, amit az eredeti szerző honlapján találtam mint hivatalos magyar változatot. Csak egyetlen apró kifogást emelnék az amúgy jól sikerült fordítással szemben: kimaradt az eredeti változatban szereplő nulladik szint.
Kár lenne spekulációkba bocsátkozni, hogy mi lehet ennek az oka, magán véleményét mindenki szabadon eldöntheti, sőt aki nagyon kíváncsi a magyarázatra az előző postban megtalálja a fordító elérhetőségét, kérdezze meg (de akkor legyen szives ide is megírni kommentben). Minden esetre nehezen tudtam megállni, hogy pont ez a nulladik szint maradjon ki a köztudatból, így nekiestem és lefordítottam magam. Talán a végére mindenki számára érthetővé válik, hogy miért is:
“Online szakértő, vagy Karosszék fotográfus: 0. szint (ők valójában nem is fényképeznek, úgyhogy nem is valódi fotográfusok)
Ez a réteg sosem létezett az Internet megjelenése előtt, mivel a a fényképezőgépek soha nem voltak olyan érdekesek, mint a sportautók, vagy a rakéták, amik műszaki paramétereit be lehet magolni.
Ez azon a napon vált elborzasztóan egyértelművé, mikor egyik nap kaptam egy levelet valakitől, aki nem értett egyet egy közzétett képpel, amit én élesnek tartottam. Felháborítónak tartottam, mivel különlegesen éles volt a kép, és éppen ezért tettem ki. Mikor visszakérdeztem az olvasónak, hogy “mihez képest nem éles?”, a válasza az volt, hogy nem olyan éles mint egy másik weboldalon publikált minta kép.
Hogy a fenébe! Ez a fickó még csak saját fényképezőgéppel sem rendelkezik! Azzal tölti az idejét, hogy rákeresgél az Interneten különféle termékekre, és terjeszti az innen-onnan összeolvasgatott, teljességgel érdektelen véleményét mindenfelé az Interneten!
Az Internet tele van ilyen alakokkal. A fórumok és chat szobák dugig vannak velük. A fotográfusoknak nincs idejük fórumozni. Nekünk több fotózni valónk van, mint amennyi időnk akad azt mind elvégezni. Olvasd el a Fotográfusok két fajtája című írásomat.
A digitális korszak előtt a fotózás soha nem volt kellően izgalmas hozzá, hogy minden különösebb ok nélkül felkeltse az ember érdeklődését. Számomra például egy 50-es kaliberű Barrett mesterlövész puska torkolati sebessége sokkal érdekesebb, mint egy olyan digitális fényképezőgéphez tartozó MTF görbe, amit soha életemben nem fogok használni. Ha egy irodában dolgoznék, és privát hobbim háttértanulmányaira pocsékolhatnám a munkáltatóm idejét az Interneten, akkor inkább pornót néznék, minthogy mások fényképezőgépének paramétereit vizslassam.
Az autók világában ez a szint mindig is létezett. Már kisgyerek koruktól a Corvettek és Ferrerarik teljesítmény adatait magolták. Mi fiúk ezt jó tíz évvel előbb kezdjük, mint jogosítványt szerezhetnénk, és talán ezért sem leszünk soha képesek saját Ferrarit venni magunknak.
A srácok imádnak autókról, fegyverekről, motorokról és bármi más technikai dologról informálódni. Én is tudom. Tényleg. Mi férfiak soha nem növünk ki belőle, hogy mindent tudni akarjunk mindenről, és mindenkinek megmondhassuk.
Viszont csak mert minden kocsi kedvelő képes egy Ferrari összes létező teljesítmény adatát felsorolni, az még nem jelenti azt, hogy képes lenne vezetni is. Ezeknek az embereknek a többsége olyan helyeken él, ahol még csak nem is látott Ferrarit, nemhogy maga is vehessen valamikor egyet.
Napjaink digitális fotó világában ugyanezek az öncélú műszaki adat majmolók falják a számadatokat valami bizar szenvedélytől hajtva. Ne törődjetek velük. Imádnak beszélni, és imádják az adatokat, de ők nem fotográfusok.”
Ne felejtsd el elolvasni a többi hét szintet is: A fotográfusok hét szintje Ken Rockwell szerint
Emlékeztető: a dőlt betűs részek nem saját gondolataim, és azokkal legfeljebb részletekben azonosulok, így aki sértve érti magát az az idézett szerzőre nehezteljen – vagy méginkább saját magára, akit felismert a sorok közt. Ez egy humorosnak szánt írás, tessék akként kezelni: tessék elgondolkozni és aztán jót nevetni ratja!
