Orosz napló
Nem rég megjelent magyarul John Steinbeck: Orosz napló című, 1947-ben íródott könyve a Park kiadó gondozásában. A könyv egyik komoly érdekessége – és aktualitása is – hogy Robert Capa 70 fotója illusztrálja, hiszen Steinbeck és Capa együtt kapta a The New York Herald Tribune megbízását, hogy első amerikai tudósítókként utazzanak a vasfüggönyön túlra, és készítsenek képekkel gazdagon illusztrált utinaplót az országról. Mint Steinbeck a bevezetőben leírja, nem az volt a céljuk, hogy a Szovjetúnió féltve örzött katonai, netán politikai titkait megszerezzék, vagy hogy a szemben álló nagyhatalmat lejárassák, mint azt a kortárs sajtóban annyian igyekeztek megtenni.
“1947-ben Steinbeck és Capa a megbízásából a Szovjetunióba utaztak. Jártak Moszkvában, Sztálingrádban, Ukrajnában és a Fekete-tengernél. Naplójuk az akkori szokásoktól eltérően ideológiamentesen örökíti meg – szavakban és képekben – a “szovjet emberek mindennapjait”.” – a könyv ismertetője
Capa és Steinbeck célja csak annyi volt, hogy megismerje, és bemutassa az átlagos orosz hétköznapokat, és a hétköznapi emberek életét. Hogy amerikában is megtudhassák, hogyan élnek az oroszok, és hogyan éreznek, gondolkodnak. Az ötlet vegyes fogadtatásban részesült, de a szovjet bürokrácia viszonylag hamar elfogadta. Egyetlen gondjuk volt csak, ami az út során többször is megnehezítette Steinbeck és Capa munkáját: az oroszok rettegése a fényképezőgépektől. Már az első kérvényre azt válaszolták, hogy semmi akadálya, de minek egy fotóst vinni, mikor remek orosz fotósok vannak odaát. Steinbeck csak annyit válaszolt: “de Capájuk nincsen mégegy.” Végül az orosz fél engedett, és bár Capa így sem fényképezhetett szabadon, megkapták a beutazási, és később a fotózási engedélyt is, és kezdetét vehette az utazás, hogy megszülethessen a legendás Orosz napló.
Ugyan rendszeresen megtiltották neki, hogy egy traktor gyárat, hidat, vagy épp templomtornyot lefényképezzen, Capa így is mintegy hatezer képet exponált (filmre természetesen) Oroszországi útja során, melyeket végül a szigorú cenzúra ellenére is magával vihetett az USÁ-ba, hogy ezek által mutathassa be az országot. Ezekből a könyv 70-et használ fel illusztrációként Steinbeck leírásaihoz. Egy rövid fejezet erejéig pedig az addigra már írói tapasztalatokkal is rendelkező társszerző, Capa is “beleír” a könyvbe egy éjszaka kiegészítve saját benyomásaival a Steinbeck első szám első személyben megfogalmazott élménybeszámolót.
Robert Capa könyvek a kirakatban
Természetesen a könyv megjelenésének aktualitása az is, hogy a Ludwig Múzeumban épp most látható Robert Capa eddigi legnagyobb magyarországi fotó kiállítása, amit a könyv bátran hirdet is a borítóján, és remélhetőleg a kiállítás legalább annyira hirdetni fogja majd a könyvet, mely a Művészetek Palotájában (ahol a Ludwig Múzeum is található) levő Vince könyvesboltban is megvásárolható Capa önéletrajzi regényéhez hasonlóan, sőt nagyon szépen mutatnak együtt a kirakatban is.
Fentebb pedig természetesen azért linkeltem az Anima Könyvesboltot, mert náluk kultúra utalványra is lehet könyvet vásárolni (ami nekem kedvenc vesszőparipám), ahogy azt én is tettem, mikor az Orosz naplót megvettem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek a válság közepette még akad elkölteni való kultúra utalványa – különösen ha úgy gondolja, hogy a könyv is kultúra…
