Canon EF 20-400 / 2,8 IS USM IO
Nem szokásom fotó technikai újdonságokat kivesézni ebben a blogban (máshol se nagyon), de a Canon legújabb 20-400 / 2,8 IS USM IS optikájáról kell ejtenem néhány szót. Ez egyszerűen egy nélkülözhetetlen darab, egy igazi must have. Instant get, ahogy egyesek szokták mondani. (Aki nem értené, hogy miket jelölnek ezek a számok, annak érdemes egy gyorstalpaló fotó tanfolyamra beiratkozni.
“Ami mindenre jó, az semmire sem jó!”
A lényeg, hogy ez az optikák királya. 20-400-as zoom tartománnyal (20x átfogás a fényképezőgépeknél nem egy mindennapi tulajdonság), és mindezek mellé 2,8-as fix fényerővel remek használhatóságot és még gyors fókusz rendszert és képstabilizátort is kapott. Egyetlen kakukktojás az IO jelzés a szakavatottak számára, de hamarosa az is kiderül, hogy az egész csak egy áprilisi tréfa. Léteznek ugyan hasonló (28-280, 38-380, 100-400, 50-500) objektívek, de a nagy optikai átfogás MINDIG kompromisszumokkal jár. Objektívek esetében két tényező áldozható fel. Vagy iszonyatosan nagy méretű, nehéz és drága végeredmény születik, mint a korábban már említett Sigma 200-500/2,8, vagy az előbb felsorolt gyújtótávolságokhoz 4,5-5,6-6,3 fényerők párosulnak, amit röviden csak sötét alagútnak szoktak hívni a fotózásban. Szóval akinek esetleg kétségei lettek volna, az április elsején datált cikkben szereplő rendkívüli, kék gyűrűs Canon objektív csak egy vágyálom, ami soha nem fog teljesülni….na nem azért mert a Canon piros gyűrűt szokott tenni az objektívekre kék helyett, hanem a többi paramétere miatt.
Azért, hogy valami komoly is legyen a postban, ha már így napokkal bolondok napja után tettem fel (korábban nem volt időm), jó szokásomhoz híven szidom egy kicsit a mindent tudó multifunkciós készülékeket, mert azok bizony általában tényleg mindenre jók, csak semmire nem használhatók. Persze rengetegen esküsznek a svájci bicskára épp úgy, mint az okostelefonokra, amikkel telefonálás közben is lehet e-mailt írni, navigálni, játszani, és zenét hallgatni. Vagy épp azokra a cserélhető objektíves fényképezőgépekre, amikhez olyan átfogású objektíveket vesznek, hogy még véletlenül se kelljen később cserélgetni (mi értelme is van akkor a csere lehetőségének?). Ezek a megoldások szerintem nem vezetnek sok jóra. A telefonon telefonálni lehessen, a navigációs rendszer találjon oda ahol kell, és ne csörögjön rajta a bejövő hívás, vírusirtó meg e-mail kliens mégkevésbé. A fényképezőgéppel meg lehessen fényképezni, ne tudjon e-mailezni, és ne legyen benne játék, kézikönyv, meg zenelejátszó sem.
A gond, hogy a technika világában – különösen a fényképezés problémáit 90%-ban jelentő optikában – mindig vannak szűk keresztmetszetek, keretek és akadályok, ezek leküzdéséhez (inkább megkerüléséhez) pedig kompromisszumokat kell kötni. Jobbára a méret, a minőség, az ár és a használhatóság szentháromsága (dehát ezek négyen vannak?) között. Kicsit olyan mint egyik könyvelő ismerősöm jelmondata:
“Cégünk három féle munka végzését vállalja:
-gyors
-pontos
-olcsó
Ezek közül bármelyik kettő igénybe vehető együtt.”
Persze nincs gond a kompromisszumokkal. Tele van velük a társadalom, és nagy részükkel remekül boldogulunk magunktól is, a maradékot meg folyamatosan próbáljuk barátok, Internetes fórumok, pszichológusok, és egyéb tudatmódosító szerek segítségével elfogadni. A gond csak akkor van, ha bedőlünk a remek marketing fogásoknak, és elhisszük, hogy vannak kompromisszumok nélküli dolgok. Ha elhisszük, hogy van ingyen hitel, kis méretű nagy képernyős tévé, örökmozgó, olyan nyelvtanulási módszer ami magától megtanít minket idegenül anélkül, hogy nekünk tenni kéne érte és egyéb olyan dolgok, amikkel naivitásunkat kihasználva rendszeresen átvernek minket.
