Fotó: Shannon Stapleton/Reuters
A múlt hét egyik nagy sajtóval kapcsolatos híre volt, hogy Rupert Murdoch és saját több korábbi sikertelen próbálkozása után a New York Times ismét elkezdi felhúzni fizetős falát – ami ezúttal kicsit lukacsosabb, mint legutoljára volt. A témával a Médiablog is foglalkozott, érdemes elolvasni, amit Polner írt, illetve a linkeket, amiket az írásában közölt.
Világszerte komoly problémát okoz, hogy hogyan lehet a sajtóból bevételt termelni. Sajnos a nyomtatott lapok példányszáma egyre hanyatlik, a print média hirdetési konstrukciói pedig nem működnek az online világban. Mindenki ingyenes weboldalakat akar, fizetni senki nem szeretne, hogy látogathassa, amit eddig ingyen böngészhetett. Ráadásul az Internet korában lopni is sokkal könnyebb egymástól a tartalmat, ami csak tovább nehezit mindent.
Az olvasó kényelmes
A közönség nem szeretne előfizetni, sőt egyáltalán fizetni sem a weboldalak tartalmáért, ugyanakkor nem akarnak reklámokat nézni sem, amiből alternatívaként a lapok megélni próbálnak.
Az előállítás költséges
Sokak szerint az Internetes lapok fő előnye, hogy a kiadók megspórolhatják a nyomdaköltségeket, és a terméket nem kell szállítani, értékesíteni sem, sőt a remitendát megsemmisíteni sem. Mindez valóban nagy megtakarítás.
Ugyanakkor az előállítás egyéb költségeit nem nagyon lehet megspórolni. A tartalmat elő kell állítani, a szerkesztőséget ugyanúgy fenn kell tartani, és a dolgozók munkáját ugyanúgy meg kell fizetni. Ez az online lapok esetében pedig nem hogy kevesebb lenne, hanem több, hiszen a nyomtatott lapoknak korlátozott számú újságoldalt kell megtölteni napról-napra, adott lapzártával. Az Internetes oldalaknál viszont nincsenek terjedelmi korlátok, ott a nap huszonnégy órájában folyamatosan kell szállítani a híreket, és lényegesen nagyobb a hírverseny is.
Hirdetési bevételek
A nyomtaott lapokban kénytelen a hirdető elhinni, hogy az olvasók annyian látják a hirdetést, ahány példányban kinyomják a lapot – persze ismerve és kalkulálva a meddőszórással – és reménykedhet benne, hogy azokra akik látták a hirdetést, az hatással is van.
Az online lapoknál viszont jól mérhető, hogy hányszor jelenik meg az adott hirdetés, és hogy hány olvasó kattint rá, vagyis milyen arányban vált ki a hirdetés valós érdeklődést. Nem csoda, hogy a hirdetők az online felületeken már nem (legalábbis nem csak) havi megjelenés után fizetnek, hanem helyette inkább a tényleges kattintás számok után.
Azt pedig, hogy mennyire kattintanak az olvasók a hirdetésekre, mindenki lemérheti saját olvasói szokásain, és saccolhat, hogy mennyire lehet könnyű kitermelni a szerkesztőség költségeit a kattintásonként csordogáló pénzből.
Fizetős fal mögé a tartalmat
Míg a weboldalak többsége próbál a hirdetési bevételekből boldogulni, addig újra és újra napirendre kerülnek a fizetős falak. Azok a megoldások, és fizetési konstrukciók, amivel az olvasók rávehetők (kényszeríthetők?), hogy fizessenek a cikkek olvasásáért.
A tabletek hoznak megváltást?
Sokan a tabletek megjelenésében látták a sajtó jövőjét. Abban bíztak, hogy az új médium új eszköz megjelenésével születhet egy olyan üzleti modell is, ami miatt az emberek inkább hajlandóvá válhatnak fizetni a fogyasztott tartalmakért. Ez a reményt részben igazoltják az iTunes zene és alkalmazás bolt sikerei, amit jelenleg például a Rupert Murdoch által életrehívott The Daily is próbál igazolni.
Ugyanakkor a fizetős falak ezen változatait is folyamatosan próbálják kicselezni, feltörni, illetve a piaci működőképességük eredendően kihívást jelent.
Tökéletes megoldások egyelőre úgy fest, hogy nincsenek. Szerinted mi lenne működőképesebb? Te milyen újságért fizetnél szívesen?
Korábban már megírtam, hogy szerintem mi 
Megjelent a 
