‘Gutenberg galaxis’ címkével ellátott bejegyzések

Gazdát cserélt a Metropol

2011. június 8. szerda

MetropolCimlap110606 Gazdát cserélt a MetropolÚj tulajdonos vette át az ország legnagyobb példányszámú napilapját, a Metropolt. A lap továbbra is eddig megszokott formájában jelenik meg, és továbbra is egyetlen nem Metro nevű része marad az ingyenes lapokból álló nemzetközi Metro lapcsaládnak.

Mint arról az Index és maga a Metropol is beszámolt, Új tulajdonosa van a Metropolnak, miután a Metro International S. A. megállapodást kötött a Megapolis Media zrt-vel a Magyaországi leányválalat eladásáról, és arról, hogy franchise rendszreben működik tovább.

A kiadó ügyvezetője Hivatal Péter szerint “A Metropol sikertörténet Magyarországon. A népszerű márka és az erős piaci pozíció tette érdekeltté az új tulajdonost a vásárlásban.” Kétség kívül a maga 304 ezres példányszámával a Metropol az ország legnagyobb példányszámú lapja, aminek komoly fegyverténye, hogy minden forgalmas csomópontnál ingyen osztogatják reggelente. Ez természetesen világszerte szerves része a lapcsalád üzleti koncepciójának, így nem csoda, hogy egy tavalyi felmérés szerint Leginkább Metrót olvasnak a tehetős fiatalok Európában.

Az adásvételről nyilatkozva Per Mikael Jensen, a  Metro International elnök-vezérigazgatója hozzátette: “A magyar Metro eladása a folytatása annak a megállapodás sorozatnak, amely alapján a cég egyre erőteljesebben koncentrálhat a feltörekvő piacokra.” Az Index mindehhez hozzáfűzte, hogy arról nem érkezett hír, hogy bárhol máshol, például Csehországban, a Skandináv-országokban, vagy éppen Franciaországban eladnák a Metropol-lapokat, hogy ezzel is segítsék a feltörekvő piacokra fokuszálni a figyelmüket, kihangsúlyozzák viszont az új tulajdonos jobboldali érdekeltségét.

Számomra és blogom számára mindebből az érdekes főként, hogy vajon a fotós és egyéb állások tekintetében mit jelent ez a hazai piacon. Nem olyan régen volt a lap arculatának átalakulása, de nem sokkal ezelőtt még arról keringtek pletykák, hogy a munkatársakat – köztük fotósokat is – le akarnak építeni. Reméljük, hogy az új tulajdonos épp ellenkező irányba változtat majd a lapon, és leépítések helyett inkább erősíteni fogják a szerkesztőséget, illetve növelni a saját anyagok mennyiségét, ami különösen a Metropol esetében botrányosan példátlanul nagy mértékben MTI központú, ami csak az online sajtóban jellemző.

A Független Hírügynökség lehúzza a rolót

2011. május 25. szerda

FuggetlenHirugynokseg A Független Hírügynökség lehúzza a rolótA FüHi vagy FüHü néven is emlegetett hírgyár fő ügyfele az RTL Klub volt, de több rádió és újságok is előfizetői voltak. Az MTI ingyenessége komoly fejtörést és stratégiaváltást követelt tőlük, de végül mégis kénytelenek bezárni. Úgy fest, nem is volt olyan túlzó, vagy elhamarkodott, mikor hírügynökségi hullákat vízionáltam.

Mint azt ma délelőtt a Kreatív és maga a FüHü is közzétette, Bezárják a Független Hírügynökséget. A februárban gazdát cserélt hírügynökséget új tulajdonosai meg akarták újítani, azonban elképzeléseik nem bizonyultak piacképesnek, így inkább lehúzzák a rolót.

A kreatív cikkében az olvasható, hogy az új tulajdonosok nem tartottak igazán az MTI ignyenességétől. Ellenkezőleg. Éppen abban bíztak, hogy a szerkesztőségek majd náluk költik el az így felszabaduló pénzeket.
Megújulási terveik közt nemrég olyasmiket lehetett hallani szakmai körökben, hogy egy pár fotóriporter alkalmazásával újra akarják indítani néhány éve teljesen leépített – jóformán sosem létezett – fotó szolgáltatásukat is. A hírek szerint tárgyaltak, sőt már meg is egyeztek néhány fotóssal. Most azonban úgy fest, nem csak őket menesztik, hanem az eddig viszonylag biztos munkahelyek is megszűnnek a cégnél.

A FüHi új tulajdonosainak szándékai nagyon magabiztosan és határozottan hangzottak:

„Meggyőződésünk, hogy szükség van kis, hatékony és rugalmas, független hír- és információszolgáltatóra Magyarországon. Nem csupán a jelenlegi kormány központosító és korlátozó szándékai miatt. […] Számos olyan rés van a jelenlegi információs piacon – és ez egyáltalán nem csupán pártpolitikai értelemben igaz –, amelyet egy független hír- és tartalomügynökség hatékonyabban tud betölteni, mint állami társa vagy az önálló médiacsatornák. Számos olyan csoport, szubkultúra, réteg van még egy olyan kis országban, mint Magyarország, amely igényli, hogy hangját meghallják mások is, illetve, akiknek a saját hír- és információs igényét csak egy hatékony és versengő hír- és információszolgáltató tudja a fősodorba terelni.”

De mintha ugyanezek a gondolatok, szinte szó szerint ugyanezekbe a mondatokban csomagolva csengnének vissza minden egyes hamvaiba holt magyar médiavállalkozás küldetéstudatából.
Induláskor (vagy mint most, újrainduláskor) még mindenki lelkes, mindenki hiszi, hogy van igény arra, amit nyújtani szeretne. A jelek szerint egyedül azzal nem foglalkoznak – vagy csak sosem sikerül jól felmérni? – hogy a megcélzott piac mennyire fizetőképes, és hogy a célközönség mennyire szűk, vagy tág réteg. Pedig ezek nagyon is fontos kérdések egy média (vagy akármilyen más) vállalkozás működtetése kapcsán.

Kiegészítés: Érdekes címet kapott a Független Hírügynökség saját megszûnéséről szóló közleménye: Megszűnik a Független Hírügynökség – Közlemény-részlet. Vajon miért részlet? Vajon miért nem teszik közzé a saját megszűnésükről szóló teljes közleményt? Ez is újabb furcsa példája lenne annak a szokatlan helyeztnek, ami eddig szinte minden megszűnő magyar médiumot utólért? Vagyis azt, hogy a médiumok – méginkább azok elbocsátás alatt álló munkatársai – maguk sem tudják, hogyan kezeljék a helyzetet, és így nem egyszer megesik, hogy mások előbb, vagy részletesebben megírják az egy-egy médium megszűnéséről szóló nekrológot, mint azok, akik mindenről első kézből értesülnek, és akiket leginkább érint. Ahogy már nem egy esetben feltettem a költői kérdést: dolga egy bármelyik hírlapnak vagy ügynökségnek pont a saját haláláról eredményesen beszámolni?

Épülnek a fizetős falak az Interneten

2011. március 24. csütörtök
NewYorkTimesHeadquarters photoShannonStapletonReuters Épülnek a fizetős falak az Interneten

Fotó: Shannon Stapleton/Reuters

A múlt hét egyik nagy sajtóval kapcsolatos híre volt, hogy Rupert Murdoch és saját több korábbi sikertelen próbálkozása után a New York Times ismét elkezdi felhúzni fizetős falát – ami ezúttal kicsit lukacsosabb, mint legutoljára volt. A témával a Médiablog is foglalkozott, érdemes elolvasni, amit Polner írt, illetve a linkeket, amiket az írásában közölt.

Világszerte komoly problémát okoz, hogy hogyan lehet a sajtóból bevételt termelni. Sajnos a nyomtatott lapok példányszáma egyre hanyatlik, a print média hirdetési konstrukciói pedig nem működnek az online világban. Mindenki ingyenes weboldalakat akar, fizetni senki nem szeretne, hogy látogathassa, amit eddig ingyen böngészhetett. Ráadásul az Internet korában lopni is sokkal könnyebb egymástól a tartalmat, ami csak tovább nehezit mindent.

Az olvasó kényelmes
A közönség nem szeretne előfizetni, sőt egyáltalán fizetni sem a weboldalak tartalmáért, ugyanakkor nem akarnak reklámokat nézni sem, amiből alternatívaként a lapok megélni próbálnak.

Az előállítás költséges
Sokak szerint az Internetes lapok fő előnye, hogy a kiadók megspórolhatják a nyomdaköltségeket, és a terméket nem kell szállítani, értékesíteni sem, sőt a remitendát megsemmisíteni sem. Mindez valóban nagy megtakarítás.
Ugyanakkor az előállítás egyéb költségeit nem nagyon lehet megspórolni. A tartalmat elő kell állítani, a szerkesztőséget ugyanúgy fenn kell tartani, és a dolgozók munkáját ugyanúgy meg kell fizetni. Ez az online lapok esetében pedig nem hogy kevesebb lenne, hanem több, hiszen a nyomtatott lapoknak korlátozott számú újságoldalt kell megtölteni napról-napra, adott lapzártával. Az Internetes oldalaknál viszont nincsenek terjedelmi korlátok, ott a nap huszonnégy órájában folyamatosan kell szállítani a híreket, és lényegesen nagyobb a hírverseny is.

Hirdetési bevételek
A nyomtaott lapokban kénytelen a hirdető elhinni, hogy az olvasók annyian látják a hirdetést, ahány példányban kinyomják a lapot – persze ismerve és kalkulálva a meddőszórással – és reménykedhet benne, hogy azokra akik látták a hirdetést, az hatással is van.
Az online lapoknál viszont jól mérhető, hogy hányszor jelenik meg az adott hirdetés, és hogy hány olvasó kattint rá, vagyis milyen arányban vált ki a hirdetés valós érdeklődést. Nem csoda, hogy a hirdetők az online felületeken már nem (legalábbis nem csak) havi megjelenés után fizetnek, hanem helyette inkább a tényleges kattintás számok után.
Azt pedig, hogy mennyire kattintanak az olvasók a hirdetésekre, mindenki lemérheti saját olvasói szokásain, és saccolhat, hogy mennyire lehet könnyű kitermelni a szerkesztőség költségeit a kattintásonként csordogáló pénzből.

Fizetős fal mögé a tartalmat
Míg a weboldalak többsége próbál a hirdetési bevételekből boldogulni, addig újra és újra napirendre kerülnek a fizetős falak. Azok a megoldások, és fizetési konstrukciók, amivel az olvasók rávehetők (kényszeríthetők?), hogy fizessenek a cikkek olvasásáért.

A tabletek hoznak megváltást?
Sokan a tabletek megjelenésében látták a sajtó jövőjét. Abban bíztak, hogy az új médium új eszköz megjelenésével születhet egy olyan üzleti modell is, ami miatt az emberek inkább hajlandóvá válhatnak fizetni a fogyasztott tartalmakért. Ez a reményt részben igazoltják az iTunes zene és alkalmazás bolt sikerei, amit jelenleg például a Rupert Murdoch által életrehívott The Daily is próbál igazolni.
Ugyanakkor a fizetős falak ezen változatait is folyamatosan próbálják kicselezni, feltörni, illetve a piaci működőképességük eredendően kihívást jelent.

Tökéletes megoldások egyelőre úgy fest, hogy nincsenek. Szerinted mi lenne működőképesebb? Te milyen újságért fizetnél szívesen?

Új lapot indított az Independent

2010. október 27. szerda
Evening Standard chairman Evgeny Lebedev  Új lapot indított az Independent

A kiadó Evgeny Lebedev kezében az i

Miközben a magyar sajtó piac legfőbb érdekessége, hogy a napokban szárnyra kapott az azóta megerősített pletyka, hogy a Sanoma eladná a Figyelőt (MédiaBlogAntagon, addig a brit szigeten az Independent új lapot indít.

Az új lapot nemes egyszerűséggel i-nak (ejtsd áj) nevezték, és azzal a szlogennel harangozták be a szigetországban, hogy olcsóbb a capuccinonál, amit kortyolgat az olvasó, míg végigolvassa. A mindössze 20 pennybe kerülő lap bevezető kampányában hangsúlyozzák a “London minőségi napilapja”-ként emlegetett Independenthez fűződő rokonságot, és hogy (az Independent alapítása óta) 25 éve most indul először minőségi lap Angliában. Érthető módon ennek kapcsán nem hangsúlyozzák túlzottan a tényt, hogy a hagyományos britt lapok némelyike egyidős a nyomtatott sajtó fogalmával, de ezt mondani is felesleges – különösen Angliában. Az 56 oldalas i-t amolyan napi összefoglalónak szánják a hírekre éhes, de elfoglalt, munkába siető embereknek. Ahogy az Evening Standard fogalmaz “time-poor”, vagyis időszegény olvasóknak.

A formailag könnyed szerkesztésű lap rövid tömör anyagokat közöl, mintegy szemlézve a világ történéseiből. Főbb rovatait fiatalos csengésű nevekkel jelölték, így találhatunk benne hír mátrixot, vélemény mátrixot, üzleti mátrixot. Sőt mivel a digitális legalább olyan népszerű hívó szó, mint a mátrix, könnyen lehet, hogy ha a lap befuccsol, majd digitális mátrix címen indul újra a neten, ha mert ezt az egy betűs nevet nem csak keresővel megtalálni, de már domainként regisztrálni sem lehet. Igaz a lapot Twitteren is @TheIPaper néven regisztrálták.

iPages Új lapot indított az IndependentA Media Week szerkesztője Rich Sutcliffe szerint “A hozzám hasonló járókelők számára a munkába, és onnan haza vezető út hossza szabja meg, hogy mennyi idő jut olvasásra. Egy olyan újság, aminek nem kell 90%-át olvasatlanul kidobni, sokkal értelmesebb, mint egy nehéz és vastag lap, aminek jó részét eleve úgy szerkesztik, hogy átlapozás nélkül kerül újrahasznosításra.”

A mai piros betűs nap! i minden, amire szükséged van

Érthető módon kritikusan mutatja be a Guardian az új vetélytársat, és egyúttal felveti az újság kannibalizmus problémáját, illetve rávilágít egy nyilvánvaló ellentmondásra. Furcsa, hogy pont az Independent kistesójaként megjelenő lap szlogenje, hogy másra nincs is szükség, hiszen mire fel akkor a hagyományos nagy tesó? A Guardian egyébként igényes Metrónak (Magyarországon egy ideje Metropol néven fut ugyanaz az újság) nevezi a lapot, mintha a USA Today brit változata lenne. A Today egyébként 1986-ban indult el Eddy Shah irányítása alatt, és 1995-ben Rupert Murdoch szüntette meg. A nagy kérdés csak az, még ha létezik is – pláne az Internet, és okostelefon korszakban – info falatokra vevő olvasótábor, vajon mennyire nevezhető komoly tartalomnak, ha egy komoly témát szándékoltan röviden akar egy lap összefoglalni. Roy Greenslade szerint a kis i és a nagy I között több a különbség, mint a hasonlóság. De hogy a Metróra hasonlít az sokkal nagyobb gond, hiszen ki állna meg az újságosnál kifizetni 20 pennyt, ha csak egy ingyenes Metrót kéne felkapnia?

Kapcsolódó hírek:

Megmarad a hírszerző

2010. május 20. csütörtök

Hirszerzo logo Megmarad a hírszerzőA korábban felröppent pletykák hatására én is temetni kezdtem a Hírszerzőt, majd belsős információk, sőt kérések hatására megírtam, hogy még ne temessük. Eldőlni látszik, hogy nem is volt alaptalan a kérés: mégsem szűbik meg a Hírszerző. Ma a HVG-n és a Hírszerzőn egyaránt napvilágot látott, majd mások (így például a Médiablog is) is átvették és boncolgatni kezdték a hírt, hogy a HVG kiadója átveszi a lapot, így az tovább üzemelhet.

Remélem, hogy az új tulajdonos csak az eddigi működésre biztosít majd forrást, vagy esetleg van reményük egy új, jobb dizájn, netán több forrás (például nagyobb képválaszték) bevonására. Minden esetre érdemes lesz őket szemmel tartani ezután (is).
Igaz ez a Hírszerző galériáira is, amik mind a hazai, mind a nemzetközi eseményeket igyekeznek alaposan feldolgozni, és kevés lapra jellemző módon hétről-hétre jelentkeznek az aktualitások képes összefoglalójával – ami különösen az Index hét képeinek megszűnése óta kezd ritkaság lenni.