Alig valamivel a Newsweek nyomtatott kiadásának végleges megszűnése után, a Financial Times bejelentette, hogy ezentúl jobban koncentrálnak majd a digitális kiadásokra, azokat a nyomtatott lap elé helyezik. Már pedig ha valahol értenek az üzlethez, akkor az pont egy gazdasági lap lehet.
Korábban a Guardianról is megjelent, hogy a digitális kiadást helyezik ezentúl előtérbe. Nem lenne meglepő, ha rajtuk kívül más újságok is már rég ennek a szellemében szerveznék szerkesztőségi munkájukat. Nálunk Magyarországon ez annyira nem tűnik általánosnak, hogy így hirtelen nem is tudnék olyan nyomtatott lapot mondani, ahol komolyabban (vagy legalább komolyan?) foglalkoznak az online kiadással.
A Financial TImes új szemléletéről a Mashable írta, hogy a főszerkesztő Lionel Barber kollégáinak körbeküldött levele szerint huszonöt kollégától fog a lap megválni az erőforrások nyomtatottról digitálisra összpontosítása során. Levele állítólag úgy fogalmaz, hogy a lapnak kevesebb pénzt (és időt) kell fordítania a nyomtatott lap előállítására, hogy helyette a digitális jelenlétének erősítésébe fektessen be.
“Biztosítanunk kell, hogy előbb a digitális platformot szolgáljuk ki, és csak másodsorban a nyomtatottat.” – írja Barber. Levele így folytatódik: “Közös célunk a FT jövőjét biztosítani az egyre jobban kiélesedő versenyt teremtő piacon, amit egyre gyakrabban zavarnak meg olyan új résztvevők, mint a Google, Linkedin és a Twitter. [...] A versenytársaink kihasználják a technológia vívmányait, hogy a gyűjtés, személyre szabás és közösségi média segítségével megújítsák a hír bizniszt. Mostanra csak a mobil forgalom kiteszi a FT digitális forgalmának 25%-át. Meggondolatlanság lenne, ha nem lépnénk. [...] Az alapos és eredeti tudósítások, sok féle források és a fontos témák iránti éles szem továbbra is fontos marad”.
Az átszervezés keretében tíz új munkatársat vesznek fel a digitális kiadványhoz és megváltoztatják a beosztásokat, hogy a reggel megjelenő nyomtatott lap éjszakai szerkesztésén kevesebben dolgozzanak, helyette többen tudjanak a digitális felületekre nap közben tartalmat készíteni.
A Mashable szerzője, Lauren Indvik azt is megemlíti, hogy 2013-ban kissé kései a FT forradalmi lépése, mivel az Atlantic Media Company például már hat éve bejelentette ezt a szemléletét.
79 év után megszűnik a Newsweek nyomtatott kiadása. Az év utolsó hetében jelent meg az amerikai hetilap utolsó print száma. Ezentúl online folytatják. Sokan tanakodnak, hogy ez a nyomtatott sajtó jövőjét vetíti előre vagy csak egy elhamarkodott, netán téves döntés – majd az idő eldönti.
Egyre többen gondolják, sőt igazolják is, hogy nyomtatott lapban nem érdemes hirdetni, és ez a lapok üzleti hátterét is megingatja, a média piac üzletileg és tartalmilag is folyamatosan alakul át.
A MédiaBlog magyarul ír néhány gondolatot a lap közelmúltjáról és a nyomtatott kiadás megszűnéséről. Röviden összefoglalva a szerző, Pollner szerint ez a kiadvány már régóta nem ugyanaz volt, mint ami a lap hőskoraként most maga a kiadó is búcsúztat. Érdemes elolvasni az írását.
A lap “utódja” közölt egy sztárokat felvonultató válogatás galériát a korábbi Newsweek címlapokból, de az eddigi newsweek.com cím helyett betöltő dailybeast.com/newsweek oldalon már nem találom a lap korábbi címlap archívumát (bár ez is csak 1990-ig nyúlt vissza a lap tekintélyes történelmébe). A búcsú vezércikkbe ágyazott videóban viszont több történelmi címlap is megjelenik. Egy kifejezetten ezzel a lappal foglalkozó Newsweek Archivist Tumblr oldal pedig nem csak régebbi címlapokból, hanem cikkekből is merít tartalmához, most már inkább csak emléket állítva a megszűnő hetilapnak.
Az AdAge média szaklap és a Wall Street Journal cikke is a legelső és legutolsó címlapot teszi egymás mellé, a CNN pedig virtuálisan belelapoz az utolsó számba, amit te is megtehetsz hiszen a Newsweekre már jó ideje elő lehet fizetni iPaden is, amiben a Daily Beasttel egybe olvadt weboldallal együtt a lap továbbélését látják a tulajdonosai.
Szerinted Magyarországon meddig lesznek még nyomtatott lapok?
A közéleti lapok rohamosan, a bulvár lapok kicsit lassabb ütemben, de mind veszítenek példányszámukból. Az újságos bódék meg sorra tűnnek el.
Senki sem tudja, hova vezet a nyomtatott sajtó hanyatlása, és hogy képes lesz-e valaha teljesértékűen átveni a helyét az online sajtó. Az Index költői kérdésként teszi fel, hogy meddig lesznek még újságos bódék? Választ meg sem próbál adni a kérdésre, ami érzékletesen sejteti (vagy csak nekem jut eszembe róla?), hogy a nagy átalakulás nem csak annyit jelent majd, hogy nem lesznek újságok, és ennyi.
Egy csomó rokon szakmát is érinteni fog (mit fog? folyamatosan sújtja őket már most is) az átalakulás. A digitális világban nem csak a sok “elpocsékolt” papírra, meg nyomdákra, nyomdászokra, újságárusokra nem lesz majd szükség. Kiveszőben az olvasószerkesztők, a tördelők, sok helyen a képszerkesztők, és egyre több helyen a fotósok, és az újságírók alkalmazása is. És igazán még el se kezdett terjedni a gépi szöveg generálás, hogy az emberi erőre tényleg ne is legyen többé szükség.
Eredetileg sajtó szakmai szempontból akartam a témáról írni, de ebből a szempontból maradjon inkább csak linkajánló. Az adatokat az Index cikkében elolvashatod. Foglalkozzunk kicsit tényleg az újságos bódékkal. Belegondoltam, és már nem is tudom, hol van ilyen. A metró aluljárókban még fellelhetők újságos standok, plázákban is akadnak, de az utcákról, mintha rohamosan eltűnnének. Vajon azért tűnnek el, átalakul az életvitelünk és a sajtófogyasztási szokásaink? Vagy azért csökkennek a példányszámok, mert sorra tűnnek el az újságárusok? Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?
Szerinted meddig maradnak meg az újságosbódék, és mi lesz a nyomtatott sajtó jövője?
A New York Times a nyugati világ egyik legnagyobb lapja, amit sok szempontból szokás a sajtó (egyik) etalonjának tekinteni. Nem csoda, hogy aggodalommal figyeli a világ, hogyan alakul a talán legismertebb városi világlapjának sorsa.
Neve alapján könnyen gondolnánk (kis?) helyi lapnak, ám a New York Times sokkal több ennél, az egyik legmeghatározóbb országos, sőt nemzetközi napilap. Igaz itt Európában inkább az International Herald Tribune képében találkozunk a csak többé-kevésbé ugyanazon lappal. Napi mintegy milliós megjelenésével az USA harmadik legnagyobb példányszámú lapja.
Ebből is látszik, hogy a nyomtatott sajtó egy elég jelentős szereplőjéről van szó. Joggal tekint rá mindenki állatorvosi lóként. A NY Times szakmai módszerei (jobb helyen) iskolai tananyagban szerepelnek, üzleti modellje szintén szakmai tanulmányok tömkelegének alapját szolgálják. Ha éppen prosperál, akkor reményt és nem ritkán ihletet ad a szerkesztőségeknek, hogy van remény a nyomtatott sajtó túlélésére.
Ha pedig válságát éli, akkor minden lapnál hevesen reménykedni kezdenek, hogy őket majd elkerüli az a balsors, amit ennek a nagy múltú lapnak nem sikerült megúsznia. Az okosabbak pedig próbálnak mindenféle következtetéseket is levonni a new yorki kollégák hibáiból, hogy mentsék, ami menthető.
Az új helyre költözött MédiaBlog közölt ma érdekes írást a New York Times tavalyi pénzügyi eredményeiről. Mint Pécsi Ferenc írja, a lap számadatai kiábrándítóak, de nem meglepőek. A számadatok mellett pedig vázol néhány fontos és érdekes – bár újdonságot persze nem mindenkinek jelentő – gondolatot a nyomtatott és online lapok kapcsolatáról.
Roppant érdekes eredményt hozott egy amerikai blog hirdetési felmérése. Több szakmai lapban is hirdettek, és a print hirdetések katasztrofálisan rosszul szerepeltek a webes hirdetésekhez képest. Úgy fest, egyszerűen nem éri meg nyomtatott lapban hirdetni.
Ismert egy ideje a sajtó jelen kori (egyik) válsága, hogy a nyomtatott példányszámok egyre csökkennek, míg az online hirdetési bevételek nem nőnek olyan mértékben, hogy ezt képesek legyenek kompenzálni.
“Aki azért nem hirdet, hogy pénzt spóroljon olyan, mint aki megállítja az órát, hogy időt spóroljon.” – a mondást hol Henry Fordnak, hol pedig Thomas Jeffersonnak tulajdonítják
Egész oldalas hirdetés 3 hónapig
A kísérlet
Trey Ratcliff, a Stuck in Customs utazó fotós blog tulajdonosa komoly kísérletbe kezdett. Feltételezve, hogy a fotós magazinokban “csak nem véletlenül” hirdetnek a nagy fényképezőgép és tartozék gyártók, elkülönített egy komolyabb összeget hirdetésre.
Hogy a hirdetések (és azok hatékonysága) jól mérhető legyen, három nyomtatott lapban három különböző kedvezményes kupon kóddal hirdette meg HDR fotózással foglalkozó oktató videóját. Mindhárom neves fotómagazinban három hónapig hirdetet, egész oldalas hirdetést feladva, hogy feltűnő legyen a hirdetés, és ezt a lap első harmadában megjelentetve, hogy ne legyen túlságosan eldugva. A hirdetés mindegyik lapban ugyanaz volt, leszámítva, hogy a rajta feltüntetett kedvezményes kupon kód volt laponként eltérő.
Hirdetési tarifa:
Popular Photography – $12,000 – Április, Május, Június
Shutterbug – $6,000 – Április, Május, Június
Photoshop User (NAPP – Kelby Media) – $8,000 – Május, Június, Július
Az eredmény
A blogger legnagyobb meglepetésére a nyomtatott újságok mindegyike drasztikus kudarc volt. A hirdetési összegnek még az ötöd-hatod részét, sőt valamelyik lapnál még a tized részét sem sikerült kitermelnie bevételként.
Az összesen huszonhat ezer dollárnyi (kb 6 millió forint) hirdetés révén a három lapban együtt sem sikerült húszezer dollárnyi (kb 4,5 millió forint) forgalmat csinálni.
Értékesítési bevétel:
Popular Photography: 10 eladás = $870
Shutterbug: 11 eladás = $957
Kelby Media*: 206 eladás = $17,125.75
A meglepő fordulat
Mint a számokból is látszik, a két nyomtatott lap siralmas bevételt produkált – pláne a hirdetési tarifához viszonyítva. Ugyanakkor a Kelby Media nem csak nyomtatott lapban nyújtott reklám felületet a hirdetési díj ellenében. Nekik a weboldalukon is megjelent a hirdetés, ami drasztikus mértékben fellendítette a tesztben az ajánlatuk eredményét.
Tudományos kitételek
A teszt természetesen nem teljesen tudományos, elképzelhető, hogy valaki több érintett lapot is olvas, és hiába látta több lapban a hirdetést, az csak az egyik forrásnak írható javára. Az is elképzelhető, hogy nem mindenki élt a hirdetésekben szereplő kupon kódok használatával. Sőt még az is lehet, hogy a hirdetett terméket nem akarta mindenki megvenni.
De a blogger ezeket a tényezőket nem tartja olyan valószínűnek. Mint íjra/mondja, a HDR egy népszerű technika, és az oktató videójuk is elég népszerű, jól fogy. Továbbá ha tényleg a termékre nem lenne kereslet, akkor a Kelby Media hirdetése sem tudott volna tízszer annyit eladni belőle, mint a másik két lap együtt véve.
A blogger említi még Ron Martinsen blogját, amit eleve úgy említ, hogy “ti nagy hirdetők, hallottatok-e róla valaha?”, mert a blog visszafogott forgalma és ismertsége ellenére is szintén komoly forgalmat bonyolított a HDR oktató videónak, mintegy nyolc-kilencszer annyit, mint a nyomtatott lapok bármelyike. És mint Trey felhívja a figyelmet rá, ez csak egyetlen blog a sok közül, amik százával vannak az Interneten.
Konklúzió
Trey azt is hozzáteszi, mintegy spekulációként, hogy valószínűleg Ronnak ugyanúgy nehézségei vannak a hirdetési felületek eladásával, mint más blogoknak, sőt még sokszor egyszerű blognál komolyabb hr és weboldalaknak is. És még ha van is hirdetési bevétele, akkor is jóval kevesebb, mint amit a nagy nyomtatott magazinok elkérnek egy-egy megjelenésért. Pedig mint a fenti számok mutatják, nagyon is összemérhető a webes hirdetés hatékonysága.
Záró kérdésként pedig felveti, hogy vajon a nagy fényképezőgép és egyéb műszaki (vagy egyéb) termékek gyártói miért hirdetnek mégis inkább a precízen mérhetetlen, pénzben pedig szinte megfizethetetlen nyomtatott lapokban? Vajon csak a branding miatt, vagy tényleges forgalmat próbálnak generálni? “Vagy csak egyszerűen így szokták meg, mert mindig is így volt?”
Említést tesz a márkahűségről is, amit az ilyen hirdetések hivatottak Ogilvy szakkönyve szerint elősegíteni. Azonban a blogger úgy gondolja, ennek a jelentősége megkopóban, mióta a vásárlás tényleges aktusa és a döntéshozatal közötti idő annyira lecsökkent, hogy ma már akár rögtön a hirdetésre kattitnva szinte bármit azonnal megvehetünk.
(Szerintem mondjuk ez azért nem teljesen igaz, hiszen elég csak a Canon vs Nikon vagy a Mac vs PC márkaháborúkra gondolni, hogy mennyire merev és rugalmatlan táborokba képes tömöríteni az embereket a márkahűség. Abban viszont mindenképpen lehet valami, hogy még ezek a nagy brand kampányok is egyre hatásosabbak tudnak lenni az Interneten. Erre hivatkozva emeli ki, hogy “míg más cégek csak játszadozásra elég pénzt fordítanak ilyesmire, addig a Ford például fejest ugrott az online hirdetésbe, mert ők értik, hogy ez a jövő.”
Érdekes gondolat az is a Stuck in Customs bejegyzéséből, hogy a nagy cégek marketingesei és a magazinok hirdetésszervezői a hosszú évek alatt megtanultak jól együttműködni. Így a lapok segítenek megadni minden olyan statisztikát, ami csak szükséges lehet, hogy egy következő meetingre szépen hangzó számokkal lehessen dobálózni, és még úgy is nézzen ki, mintha megérné a lapban hirdetni. Miközben ezek csak előzetes reprezentatív felmérésekre és a közönség becsült viselkedési mintáira építeek.
Mint fogalmaz, a magazinok példányszám adatai hasonlóan megbízhatatlanok, mint a Nielesen televíziós nézettségi adatok. Pedig már nem kell a becslések régi szokásai közt élni. Olyan világban élünk, amikor látjuk a weboldalak statisztikáit, a YouTube videók megtekintési számait, a Google+ és Facebook megosztásokat.
Összegzés
A szerző azzal zárja az írást, hogy ha a nagy gyártók valamelyikének a hirdetéseivel dolgozna, ő biztosan elkülönítene egy komolyabb költség keretet az online hirdetésekre. A keret felét néhány száz blogra, podcastre, vagy termékteszt oldalra költené. Aztán a statisztikákat kielemezve ejtené a legrosszabbul szereplőket, és újabbakat keresne helyettük.
Záró mondatában pedig kihangsúlyozza: “A marketing jövője nem a hozzáevetőleges becslési technikákat használó papír alapú magazinokban van, hanem az Interneten hitelesen mérhető forgalmú, megbízható és népszerű hangokban van, akik nem csak értenek a szakterületükhöz, hanem foglalkoznak is a közönségükkel.”
Te mit gondolsz a nyomtatott/online hirdetésekről a fentiek fényében?
TweetVölgyi Attila fotóriporter gondolatai fotózásról, szakmáról, képekről, és a világról. A sajtóban dolgozva látom, hogyan működnek (vagy épp nem működnek) dolgok, és ezeknek a dolgoknak próbálok hangot adni kötetlen formában. Kövess a Twitter, Google+ és Facebook segítségével is, mert itt további dolgokat is megosztok, amik a blogra nem mindig kerülnek fel.
Alig valamivel a Newsweek nyomtatott kiadásának végleges megszűnése után, a Financial Times bejelentette, hogy ezentúl jobban koncentrálnak majd a digitális kiadásokra, azokat a nyomtatott lap elé helyezik. Már pedig ha valahol értenek az üzlethez, akkor az pont egy gazdasági lap lehet.
