Völgyi Attila fotóriporter blogja…

Daniel Morel képei a világsajtóban

Mint a PDN és az NPPA is beszámol róla, jól kezdődik az év a szerzőjogi perek területén az USÁ-ban. A korábban komoly visszhangot kiváltó Daniel Morel – AFP per folytatódhat az újévben.

A bíróság előzetes meghallgatásán az óév utolsó napjaiban Pauley bíró helyben hagyta Daniel Morel szerzői jogsértési követeléseit. Az AFP, Getty Images és más perközösségben együttműködő alperesek azt kérték, hogy a bíróság vesse el a felperes Daniel Morel szerzőjogi követeléseit. Stratégiájukat arra alapozták, hogy a fotós a Twitteren (pontosabban annak Twitpic szolgáltatásán) osztotta meg fotóit a Haiti földrengésről.

Pauley bíró nem találta bizonyítottnak, hogy az AFP és a társult ügynökségek rendelkeztek volna a fotók közléséhez szükséges hozzájárulással a fotóstól. A bíró a fotós Digital Milleniumi törvényre vonatkozó követeléseit sem volt hajlandó elvetni, vagyis az ügynökségeknek azért is bíróság előtt kell majd felelni, hogy az eredeti szerző helyett mást tüntettek fel a fotók forrásaként, ami akár többszörözheti is a per végére kiróható büntetési tételt.
Az előzetes meghallgatáson a bíró nem hoz ítéletet, így a meghallgatás eredménye csupán a vádpontok tisztázása, melyet követően a felek lehetőséget kapnak érveik és bizonyítékaik felvonultatására. A tárgyalás ezzel lényegében zöld utat kapott, ha addig nem tudnak megegyezni a fotóssal, amire eddig nem került sor.

A Twitter szabályzat félreértelmezése
Az ügy alperesei – köztük első sorban az AFP és a Getty Images – azzal érveltek, hogy a Twitter felhasználói szabályzata mentesíti őket a szerzőjogi követelésektől. Az AFP szerint ami a Twitteren megjelenik, azt bárki szabadon felhasználhatja (és tovább értékesítheti), akinek van Twitter hozzáférése.
A bíró azonban elutasította az AFP ezen érvelését, ami szerinte a szabályzat téves értelmezése. A kérdéses felhasználási feltételek elfogadása ugyanis a Twitter, és annak partnerei számára biztosít felhasználási és továbbtejresztési lehetőségeket a feltöltött tartalmakra vonatkozóan. A felperesek azonban sem üzleti partnerei, sem előfizetői nem voltak sem a Twitter, sem a Twitpic szolgáltatásnak, mindössze felhasználói. Ennél fogva a felhasználói szerződés nem jogosítja fel őket a Twitteren talált tartalmak felhasználására.

A Digitális Milleniumi törvény
Morel egyik vádpontja – a sok közül – hogy az alperesek nem csak az engedélye nélkül használták fel a fotóit, hanem azokat más szerző neve alatt közölték, és szándékosan eltávolították a képek forrására vonatkozó adatokat. A Digital Millenium Act kifejezetten tiltja a digitális fotók bármely forrás azonosító adatának szándékos eltávolítását.
Morel ugyan nem vízjelezte a Twitterre feltöltött képeit – ezzel meg is próbáltak érvelni a vádja ellen – a bíró azonban helyt adott annak az érvnek, hogy a Twitteren a megosztó személy neve, ami alatt a közzé tett anyagok megjelennek maga is digitális forrás megjelölés, és ennek szándékos elhanyagolása kimerítheti a Digital Millenium Act megsértését.

A hamarosan folytatódó – vélhetően számos precedenst teremtő – per az év legizgalmasabb szerzőjogi döntéseivel kecsegtet, ami sok tekintetben új irányt mutathat az Interneten terjedő fotók használatával, és a velük kapcsolatos jogsértési ügyek rendezésével kapcsolatban.

Én továbbra sem értem, hogy az AFP és a Getty Images ebbe a kellemetlen pereskedésbe miért ment bele a szokásos ügymenet szerinti képvásárlás, vagy egy idejében eszközölt peren kívüli megállapodás helyett (ez utóbbi még mindig nem késő, de már aligha fognak viszakozni).

Morel képei a nemzetközi sajtóban

Szeptember végén kezdetét vette a közelmúlt legérdekesebb, és a közeljövő talán legmeghatározóbb Internetes szerzőjogi pere. Daniel Morel fotóriporter a Haiti katasztrófájáról készült képeinek felhasználási jogain pereskedik a világ vezető médiumaival szemben.

A Dél-New Yorki Bíróságon elnöklő Pauley bírónak cseppet sincs egyszerű dolga ezel az üggyel, de a felperesként szereplő AFP sem biztos, hogy tudja milyen fába vágta a fejszéjét. Bár a francia hírügynökség előbb megvenni próbálta Moreltől a kérdéses fotókat, végül egyszerűen ellopták, tartja Morel és ügyvédje. Érvelésének egyetlen támadható pontját a Twitter/Twitpic jelenti, mivel Morel a képeket megbízható postagalambok helyett a Twitteren csiripelte világgá. Az AFP így most azzal érvel, hogy ami a Twitteren megjelenik, az szabadon felhasználható.
Az elmélet szép, és valahol még jogosnak is tűnhet az ügynökség jogásának tálalásában. Ugyanakkor a korrekt megközelítéstől igen messze van. Ahogyan a British Journal of Photography is rávilágít, a jogi vita lényegében szavakon lovagol, hogy a Twitter/Twitpic (azóta módosított) felhasználói feltételeiben hol miért szerepel többesszám, illetve milyen felhasználást emleget, és kit ért harmadik személy alatt. Az AFP ügyvédje kákán keresi a csomót és a bíróság segítségével próbál értelmezést találni a leírt szövegnek, hogy kiskapuként használhassa.

Az ügy érdekesebb kérdése szerintem morális, hogy mi is az AFP célja az egésszel, amit egyre inkább úgy gondolom, maguk sem tudnak. Elvégre az AFP hivatalból foglalkozik fotók beszerzésével, és értékesítésével. Nem utolsó sorban pedig rendszeresen síkra szállnak saját képeik szerezői jogainak védelmében. Éppen ezért, mivel nem csak szokásaik, protokolljuk, de még az erőforrásaik is meglennének a helyzet elegáns kezelésére: elismerni, hogy a képeket Morel készítette (ezt meg is tették még mielőtt törölték azokat az ügynökségi rendszerből), kifizetni az ilyenkor szásos honoráriumot, és lezárni az ügyet. Ez lenne a hírügynökségeknél (és így az AFP-nél is működő) szokásos ügymenet – ahogy több más ügynökség is eljárt Morel esetében is.

Ehelyett az AFP, a hosszabb, rögösebb, jogi utat választotta. Aligha a tucatnyi kép piaci értéke, vagy a presztizs veszteség állhat a dolog mögött. Talán valami mögöttes szándék, a dac, vagy a szűklátókörűség? Az általuk indított per ugyanis könnyen fordítva sülhet el. Hiszen jelen esetben maguk remélik, hogy a közösségi média használata majd feloldozást ad az illegális felhasználás vádja alól. Nyilván jól jön majd nekik egy szép napon, ha újra értékes képek jelennek meg egy közösségi rendszerben valamilyen katasztrófáról. Az sem kizárt, hogy talán az AFP stratégiai partnere, a Getty Images már most is jó lehetőségeket lát a megosztott képek értékesítésében, ahogy a Flickr-re is kiterjesztették működésüket egy ideje (bár ott a fotósokkal külön szerződött formában).

Amivel viszont nem számolnak sem az AFP-nél sem a Gettynél az ügy kapcsán, hogy egy esetleges feloldozó határozat egy csapásra nem várt liberalizációt hozhat a világhálóra, aminek (mások mellett) ők is elszenvedőivé válhatnak. Karakán kitartásuk könnyen ellenükre is fordulhat. Egy a szerzői jog hatályát felfüggesztő korlátozó ítélet akár az ügynökségi tartalmak megosztását is teljesen szabaddá tehetné, ami ellen egyébként saját jól felfogott üzleti érdekeik védelmében maguk az ügynökségek (élen az AFP-vel és az AP-vel) nem is hajlandók. De akkor mégis mit remélhetnek ettől a pertől?

A díjnyertes Haiti születésű fotós Daniel Morelt szerzőjogi perbe fogta az őt meglopó AFP hírügynökség. Morel azt állítja, hogy a nemzetközi hírügynökség engedély nélkül használta fel és ráadásul más neve alatt adta ki az általa készített fotókat a Haiti földrengésről. Morel állítása szerint a nemzetközi működésű AFP francia hírügynökség, és amerikai partnere a Getty Images által szerzőként feltüntetett Lisandro Suero a földrengések idején a Dominikai köztársaságból üzengetett a Twitteren, és semmilyen korábbi fotós ténykedéséről nincs nyom. Mikor Morel ennek hangot adott, és elkezdte képeinek közlését számonkérni, az AFP beperelte.

Morel képei nemzetközi lapokban

A történetet először Dan Kennedy és a 100eyes blog jelentette meg, de már az A Photo Editor és más szakmai oldalak is elkezdték átvenni, jobbára felháborodva az AFP eljárásán.

Morel egy amerikai újságíróval, Eric Parkerrel volt Port au Price-ben, ahol a Facebook használatát tanították a helyi gyerekeknek, miközben Morel fényképeket készített. Épp távozni akartak, mikor a föld remegni kezdett. Ekkor kirohant az utcára, ami elmondása szerint “úgy nézett ki, mintha egyszerre 500 rakéta csapódott volna be”. Újságíró bartáját maga alá temették a törmelékek. Miután őt a gyerekekkel együtt sikerült kiszabadítaniuk, Morel elindult a földrengés súlytotta várost fényképezni. Mindenkit megrázott, pánikoltak, és sok volt a halott. Sötétedésig fotózta az összedőlt, romos épületeket, köztük apja pékségét is. Mint Morel mondja, Haitin töltött gyermekkorának emlékei pusztultak el.

Ez idő tájt kevés profi újságíró, és fotós tartózkodott még Haitin, és annál is kevesebbnek volt hozzáférése az Internethez. Morel képei – köztük az a tizenhárom, amit az AFP más neve alatt kiadott – a Haiti földrengés első képei között voltak. Morel egy helyi szállodában dolgozó ismerős segítségével tudta az Interneten közölni, megvételre kiajánlani a képeit azzal a céllal, hogy azok minél hamarabb eljussanak a sajtóhoz, és ha megfelelőek a feltételek, akkor azokat felhasználhassák.
Alig tíz perccel később megjelentek a képek egy Lisandro Suero nevű Dominikai Twitterező üzenetei között, ahonnan az AFP néhány órán belül letöltötte és kiadta a képeket Morel tudta, vagy beleegyezése nélkül. Másnap hajnalban azonban az AFP egy munkatársa megkereste őt a képek miatt. Addigra viszont más neve alatt már újságok címlapjaira is kerültek a képek, és azóta az AFP alaptalannak nevezi Morel reklamációját. Az után pedig, hogy Morel jelezte az AFP-nek, és a képeket közlő lapoknak szerzőjogi követelését, az AFP fogta perbe a fotóst alaptalannak nevezve követeléseit.

Tovább színesíti az ügyet, hogy azóta az AFP előfizetői rendszerében kiadott egy képszöveg módosítást (Caption Correction), hogy az érintett képeket Daniel Morel neve alatt kell közölni, majd később teljesen törölték is a képeket (Mandatory Kill) a szerzőjogi per miatt. Ez bizonyos mértékig átmenetileg rendezni látszik a helyzetet, de még távolról sem jelenti az ügy lezárását, hiszen azt nem lehet ilyen könnyen visszacsinálni, hogy már számtalan helyen megjelentek a képek – köztük többek közt magyar lapokban is.

Felvet viszont a történet további kérdéseket, hogy ilyen és hasonló esetekben mit tehet a fotós. Még hétköznapi (mondhatni városi) körülmények között sem könnyű eladni a hír értékű képeket, és mégnehezebb pénzt szerezni értük (Magyarországon az sem ritka, hogy a kialkudott összeghez se nagyon tud az ember hozzájutni). Másrészt különösen megnehezíti mindezt, hogy Morel körül szó szerint összedőlt a világ, és szinte pillanatok alatt megsemmisült az infrastruktúra, ezzel szinte teljesen elvágva a világtól.

Nehéz vitatni, hogy Morel részéről szerencsétlen lépés volt a Twitteren publikálni a képeket, még ha fel is tüntette mellettük, hogy nem a puszta közlés vágy vezérli, hanem azok értékesítése, és hogy a szerzői jogokra változatlanul igényt tart. Az AFP a Twitter szabályzatára hivatkozva hárítja a felelősséget, mondván “a Twittert nem kizárólagos közlési joggal ruházza fel a felhasználó”. Védekezésük azonban alaptalannak tűnik, mivel az ügynökség sem a Twitteren való közlés által, sem egyéb módon nem kapott felhatalmazást a közlésre. Ami igazán meglepő, hogy meg sem próbáltak az ilyen ügyekben egyébként népszerű  ”fair use” érveléssel élni.
Egyébként fontos megemlíteni, hogy az AFP maga is különösen harcos védelmezője (saját) szerzői jogainak, és akárcsak a zenei és könyvkiadók, maguk is hangos kardcsörtetve szokták megreklamálni képeik illegális felhasználását.