A görög gazdaság összeomlása miatti zavargásokon rendőrök és tüntetők kereszttüzében dolgoznak a fotósok. Nem csak a gazdasági helyzet sújtja őket, hanem saját honfitársaik támadásai is.

A Reuters blogján Yannis Behrakis, a hírügynökség görög fotóriportere számol be róla, ő és kollégái hogyan élik meg napról-napra a görög gazdaság összeomlását, és az emiatt már rendszeressé vált, de egyre elkeseredettebb és hevesebb összecsapásokat. Yannis képei a Reuters galériájában megtekinthetők, beszámolója pedig alább olvasható.

“Az elmúlt 20 hónapban a görög gazdasági válság volt a világ egyik vezető híre. A hazámban napról-napra az IMF, ECB, és Troika szavakat emlegetik. Azok az emberek, akik korábban semmit sem tudtak a közgazdaságtanról, és sosem hallották a tőzsde világának furcsa szakkifejezéseit, mint “spread”, “haircut” és “bailout”, most mind hirtelen szinte szakértők lettek a gazdasági ügyekben. Bárhova mész Görögországban, mindenki ugyanarról beszél – a gazdaság összeomlása, a munkanélküliség, az árak emelkedése, a banki befektetések elvesztésének lehetősége, ha Görögország visszatér régi pénzneméhez, a drachmához. 

A legfrissebb közvéleménykutatások szerint a görögök a legboldogtalanabb nép Európában, és könnyű belátni, hogy miért. A városom, Athén utcáin az emberek nem sokat mosolyognak. Sokat vitatkoznak, és néha úgy tűnik, hogy a kétségbeesés uralkodik a fővárosban. Mindehhez hozzájönnek a szörnyű közlekedési dugók, amit a mindennapos tüntetések egyike, vagy másika okoz, az egyre szaporodó koldúsok és drogfüggők, illegális bevándorlók, és a hajléktalanok. Athén történelme legrosszabb formájában van. Egy másik felmérés szerint Athén központja naponta 2-3 órára le volt zárva tavaly a tüntetések miatt, ami a bolt tulajdonosok szerint az anyagi csődöt jelenti az egykor virágzó athéni belváros üzleteinek.

Ezek a mindennapos tüntetések gyakran vezetnek nagyon erőszakos zavargásba, majd heves összecsapásokba a rendőrség és a tiltakozók között, vagy akár a tüntetők rivalizáló csoportjai között is. A legfájdalmasabb kifejezés mégis a megszorító intézkedés – a kormány elfogadta a görög történelem legszigorúbb megszorító intézkedéseit. Nincs egyetlen görög sem, akit ne érintenének a megszorítások – sokan a jövedelmük felét is elveszítették. Görögországban van a legtöbb “új szegény” Európában és sokan úgy gondolják, hogy “a legrosszabb még hátra van”.

Hogy lehet egy ilyen történetről tudósítani? Egy történetről, ami téged és a családodat is érint? Egy történetről, ami miatt a barátaid egy része, a kollégáid és a családod tagjai elveszítették a munkájukat, és a reményeiket? Egy kolléga, aki több mint 25 évig dolgozott fotóriporterként a legnagyobb görög napilapok egyikének, több ezer sajtóban dolgozóval együtt masírozott a parlament felé, hogy tüntesssneek a közelmúlt elbocsátásai, a bércsökkentések és egyéb komoly megszorítások ellen. Azt mondta nekem: “Yannis, gyalog jöttem ma el otthonról. Nincs pénzem benzinre a motorba.” és “Az utolsó fizetésem 450 Euro volt, és ez az első fizetésem július óta!” Ez egy szép, napos kedd volt, 2011. október 18-án.

Az új athéni irodánk a város szívében van, ahol minden történik; Athén Syntagma terén (Alapítvány tér) közvetlenül a görög parlament mellett, ahol az összes tüntetést és tiltakozást rendezik, szinte minden nap.
Ez az a hely, amit tavasszal több mint egy hónapra elfoglaltak a “felháborodottak”, és ahol a legerőszakosabb görög összacsapásokra sor került. A mi épületünket, a Syntagma tér többi épületével együtt lezárják a zavargások idejére. A fotós csapatom, Yiorgos Karahalis és John Kolesidis, és én naponta többször is megmásszuk az épület hét emeletnyi külső tűzlépcsőjét, magunkkal cipelve a teljes fotó felszerelést, és a védő felszerelést, sisakot, gázálarcot. Ezeken a napokon nem megyünk konditerembe edzeni. De a munkának ez a könnyebbik része.

Sokszor, amikor a zavargásokról tudósítasz, azt érezheted, hogy mindenki az érdekei szerint szeret, vagy éppen gyűlöl téged. A tüntetők azt akarják, hogy lefényképezd, amikor a rendőrök verik őket, vagy amikor a könnygázt közéjük lövik, de azt nem akarják, hogy lefényképezd, amikor ők köveket vagy molotov koktélokat dobálnak a rendőrökre. Sokszor voltunk a rendőrök brutalitásának áldozatai, de a tüntetők sem kíméltek minket, hogyha őket fényképeztünk számukra kellemetlen helyzetben a zavargások alatt. Sokszor a tüntetők kérik, hogy töröld a kártyát, vagy csak egyszerűen szétverik a fényképezőgéped, megfenyegetnek, vagy akár meg is ütnek. Általános az utcákon az újságíró-ellenes hangulat. 

Természetesen a rendőrök is gyakran élnek a lehetőséggel, hogy ütlegeléssel fejezzék ki a fotóriporterek iránti ellenérzéseiket. A görög riporter, Manolis Kypraios nemrég teljesen elveszítette a hallását, és részlegesen megnémult. Ő most bottal, és barátok segítségével jár, miután a rendőrök hozzávágtak egy kábító gránátot Athén központjában egy tüntetésen. Egy régóta Athénben dolgozó fotóriportert, Tatiana Bolarit durván megütötte egy rohamrendőr, de egy képe bizonyítékként szolgált az eljárás során. Néhány nappal később a rohamrendőrök főnökét leváltották.

Engem és a csapatom tagjait megrúgták, lökdösték, kővel dobálták, szidalmaztak minket, és a felszerelésünket többször is tönkre tették. Tavaly szeptemberben, miközben az egyik megszorítás ellenes tüntetés utáni összecsapást fényképeztem Görögország második legnagyobb városában, egy rendőr hozzám vágott egy kábító gránátot. A robbanása átlyukasztotta a bakancsomat, és enyhébb égési sérüléseket okozott a lábamon.
Egy másik esetben egy rendőr kővel dobott meg, ami véraláfutásokat okozott a hasamon. Yiorgos Karahalist tüntetők dobták fejbe egy kővel, és John Kolesidist is többször megütötték, és lökdösték. Legutóbb egy elmaszkírozott fiatal támadt a fényképezőgépemre egy fém rúddal, ami a 16-35 mm zoom objektívem “halálát” okozta. 

Kiváltságnak érzem, hogy egy ilyen remek és tehetséges fotósokból álló csapatot irányíthatok, egy ilyen nagy horderejű történet megörökítésekor. Görögország modern kori történelmének legfontosabb pillanatait örökíthetjük meg. Fotóriporterként, aki több mint 24 év alatt több háborúból is tudósított a Reuters számára, szomorú, hogy egy “gazdasági háborút” kell fényképeznem a saját hazámban, de ugyanakkor tudom, hogy elfogulatlannak, és objektívnek kell maradnom mindvégig. Én és a csapatom folytatjuk a tudósítást, és nem félünk!”

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!