Rúdtánc verseny vetkőzés, erotika és fény nélkül

Barbara Palmaffy

Pálmaffy Barbara – Miss Poledance Hungary 2011
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

A múlt hétvégén rendezték a 2011-es Miss Poledance Hungaryt, a magyar rúdtánc bajnokságot. A sportág nem mindennapi ügyességet, akrobatikus képességeket és erőnlétet igénylő műfaj. Nem csodálom, hogy annak képviselői néhány sportszövetség aktív támogatásával szeretnék sportágként elfogadtatni azt. Mint mondják, a rúdtánc és a pole fitness már nem az a kétes, buja műfaj, aminek történelmi múltja miatt sokan hiszik. Mindenki asszociációja ledér nőkkel és félhomályos lokálokkal hozza kapcsolatba, pedig ez egy komoly sportág lett.

Csak azt nem értem, hogy ha ez egy komoly sportág, akkor miért egy félhomályos lokálban rendezték meg a magyar bajnokságát, és miért Miss Poledance Hungary királynőt koronáztak ahelyett, hogy magyar bajnokot avattak volna. Azt már csak csendben említem meg, hogy ugyanezek a szervezők, az akkor még sztriptíz táncoló Pirner Alma és a Dollhouse stúdió égisze alatt egy pár éve az első magyar rúdtánc versenyt még az Erotika Kiállításon rendezték, a meztelen csajokra nyálukat csorgatni vágyó célközönség előtt – szerintem a mostaninál jobb fényviszonyok között.

Szakmai kritika
Maga a szórakozóhely egyébként elegáns, talán akár még ilyen rendezvény szervezésére is alkalmas helyszín lehetne. De a verseny alatt nem úgy tűnt, hogy felkészültek volna annak sikeres lebonyolítására. Sok minden mondatja ezt velem. A tömeg, amiben a helyet ismerő pincérek is alig tudtak közlekedni az összezsúfolódott emberek közt (ami pohártöréshez is vezetett már a kezdés előtt, és amiben az odahívott sajtónak se tudtak normális pozíciót biztosítani, hogy dolgozni tudjon.
De különösen a fény hiánya az, ami nem épp azt segítette, hogy a rendezvény, és a sportág jó színben tűnjön fel. Nem csoda, hogy Hajdú D. András képei – az Origotól megszokottan tematikus koncepcióra felépített galériában – inkább a versenyzők napjára, és felkészülésére koncentrál, a döntő rendezvény képei helyett.

Timea Hegyi

Hegyi Tímea vakufényben – Miss Poledance Hungary 2011

Hogyan fotózunk?
Színpadi produkciót lehetőleg vaku nélkül. Nem (csak) azért, mert nem szeretjük a vakut, és mert hamarabb elfárad tőle a kezünk. Ez része a munkának, együtt kell vele élni, akinek ilyen problémája van, az kondizzon. Nem is csak azért, mert a fellépőt zavarhatja, ha a szemébe vakuznak – pláne sötétben, mint jelen esetben.
A nagyobb gond, hogy a vaku az esetek többségében megöli a kép hangulatát. Becsillan az üveg és fém felületeken, a tömegben elénk lógó nézők és egyéb tereptárgyak kitakarják a fényét, csúnya árnyékokat vetve a háttérre, aki, ami pedig a fotótémához közelebb lóg be a képbe, az meg beég. Viszont a legnagyobb gond a vakuval, amiért nem szeretjük használni színpadon, hogy bevilágítja a hátteret, amit jobb, ha a jótékony félhomály ápol és eltakar. Jelen esetben a négy méter magas rúd tetején előadó rúdtáncos körül a mennyezetet dekoráló kitöltő lámpák, ventilátor, térfigyelőkamera és egyéb szépnek nem nevezhető tereptárgyak, a valamivel lejjebb a háttérben látszó LCD/plazma tévékből felépített fal, a DJ pult, hangszórók, lépcsők, a sötétben szinte teljesen értelmetlenül kitett plakát és minden más.

Ilka Bardoczy

Rúdtánc galériáért kattints a képre!

Vaku nélkül mindezek szépen eltűnhetnének a jótékony árnyékok közt, ha azok fény hiányában nem csúfítanák el magukat a táncosokat is. Mit elcsúfította, el is nyelte őket a sötétség, amiben olykor még élességállításhoz sem volt elég fény. A normál esetben a táncteret pásztázó robotlámpák fénye most csak arra volt elég, hogy néha véletlenül épp jókor világítsa meg az előadót. Az esetek többségében inkább csak kellemetlen túlexponálást és teljesen korrigálhatatlan, életszerűtlen színeket eredményeztek – no meg főleg útban voltak, és zavarossá tették a legtöbb kép hátterét.
Persze könnyű azt mondani, hogy a tereptárgyek ott vannak, a fények meg ilyenek, együtt kell élni veleük. A tereptárgyak és a fényviszonyok tényleg ilyenek. A rendezvény szervezés meg olyan, hogy ha a rendező nem tudja a megfelelő körülményeket biztosítani, akkor a rendezvényt nem tartják majd jónak, hiszen a rendezés miben léte pont az, hogy a legjobb feltételeket biztosítja, aki ért hozzá. A rendezvények meg ilyenek, ezzel kell együtt élni a rendezőknek – meg a kritikával.

A rendezők mentségére azért el kell mondani, hogy kedvesek voltak, és ha nem is éppen felkészültek, legalább sok mindenben segítőkészek. Igaz ez már nem sokat változtatott azon, hogy volt olyan fotós, aki nem jutott be a szórakozóhelyre. A meghívóban ugyanis a kapunyitás idejére a kezdést írták. Aki ehhez mérten időben oda akart érni a műsorra, az akár egy órát is szobrozhatott a zárt ajtó előtt az utcán, ahol még csak tájékoztatást sem kapott róla, hogy mikor nyitnak ajtót. Kellemetlen, de érthető, hogy ezt nem mindenki várta ki. A viszonyokat megtapasztalva többen mondták neki, hogy ne bánja nagyon. Én is csak addig bántam, hogy a legelső után a tavalyiból kimaradtam, míg az ideit át nem éltem. Remélem, a következő rendezvényre sikerül javítani a hibákon – vagy inkább hogy abban nem leszek érintett?

Timea Hegyi

Rúdtánc galériáért kattints a képre!

Eredmény
Hogy ne hiányozzon innen se, leírom, hogy a versenyt a 33 éves anyuka, Pálmaffy Barbara nyerte, második helyezett Bardóczy Ilka lett, harmadik helyen pedig Molnár Éva végzett. A legjobb rudas trükkök és a Magyar Légtornász Egyesület különdíjasa Bardóczy Ilka, a Magyar Torna Szövetség különdíjasa Balogh Kata, a legeredetibb jelmez különdíjasa, és az év előadóművésze pedig a győztes Pálmaffy Barbara lett.
Aki a fellépőkről kíváncsi rúdtánc-szakmai véleményre is, az a Dollhouse blogján elolvashatja a szakvéleményt (mondjuk az nem derül ki belőle, hogy ki írta).

Megjelenések
A mennyiségére nem lehet panasz, és talán ez mindenkinek elég is. Főleg, ha nem panaszkodik mindenki a rendezvényre.
Jöjjön alább a tőlem szokásos link válogatás, bár az első néhány link után nem nagyon érdemes tovább kattintgatni, ugyanis a viszonylag kis média jelenlét miatt mindenhol az ingyen is kiadott MTI hírt és képeket és vagy a szervezők által hozzáférhetővé tett fotókat használták – vagyis szó szerint ugyanazt írták, és ugyanazok a képek jelentek meg szinte minden lapban (mint már említettem, az első néhány kivételével).

Izgalmas szomorú volt a kutatás során látni, hogy van újság, ahol még arra se veszik a fáradtságot, hogy az ingyen használható MTI képet betegyék a cikkbe, hogy ne csak szöveges hír jelenjen meg, vagy hogy elejétől végéig kimásolják az MTI hírét, és amiatt sem zavartatják magukat, hogy nem csak a mondat, de még a cikk végére került szó sem teljes… (ti: copy+paste újságírás)

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!