Egyetlen fényképnyi pillanatra készül a világ

LensMoment-OraFoldgomb

Fotó (montázs): NASA és Brian Snyder/Reuters

Gyakran eszembe jut, hogy a nagy világban vajon mennyi minden történik egy adott időpillanatban, és hogy milyen felfoghatatlan is mindaz, hogy a világ mintegy hét milliárd embere mind mást csinál. Nagyjából ezt próbálja a New York Times kezdeményezése megörökíteni: egyetlen pillanatot világszerte.

2010. május 2-án (vasárnap) 17:00 – ez a Budapesti idő (GMT+1)
Ez a kiválasztott pillanat magyar időzónára átszámolva. Aki más ország vagy kontinens helyi időpontjait szeretné megismerni, használja ezt a helyi időpont táblázatot.

A terv lényege, hogy a megadott időpontban mindenki készít egy képet, aki részt szeretne venni a projektben, és beküldi a New York Times (magyarul ugyebár a lap nevének jelentése new yorki idők) számára, akik egy hatalmas mozaikot építenek fel a képekből. Ez a gyűjtemény, aligha fog egységes képet kirajzolni, de talán segíthet kicsit megfoghatóbbá tenni, hogy mit is jelent az egyéni nézőpontból kicsit kihátrálva,  egy nagyobb, globális rálátással a szempillantásnyi idő.
Természetesen nem cél az atomóra népszerűsítése, nem bármi áron kierőszakolt elvárás, hogy minden kép teljesen pontosan ugyanabban a pillanatban szülessen (ez nem is lenne igazán lehetséges). A cél, hogy a képek a lehető legközelebb készüljenek a megadott időponthoz, de ha 1-2 perccel korábban, vagy később jön össze a legjobb kép, azt célszerű beküldeni, hiszen az élmény minősége itt is legalább olyan fontos a képeknél, mint az időpillanat.
Felvetődik a kérdés, hogy akár a készítés idejével, akár helyével, vagy a kép szerkesztésével lehet-e trükközni, manipulálni. Lehet csalni. Csak mi értelme? Ez nem egy pályázat, nem verseny, nem hirdetnek leggyorsabb, legszebb, legpontosabb, és legügyesebb pályázót sem. nincsenek vesztesek, nincsenek győztesek. De mindannyian lehetünk nyertesei azáltal, hogy saját és egyámás örömére részt veszünk a világ méretű pillanatkirakós játékban.

Többen jelezték már hozzászólásokban, hogy a világ egyik-másik táján épp napkelte, míg máshol pont napnyugta várható ekkor, amit megörökíteni terveznek majd. Olyan hely is lesz, ahol éjjelre, míg máshol nappalra esik ez az időpillanat. Sokan még aludni fognak, míg mások vagy az ébredés nehézségeivel, vagy a lefekvés előtti álmossággal küzdenek. És olyan is akadt, aki jelezte, hogy épp repülőn ül majd, így ott készít majd egy fotót, hogy az ő pillanatát is megismerhessük.

A hirdetményben szerepelnek javaslatok, hogy milyen témákat lehet érdemes az adott időpontban megörökíteni, mint például művészetek, szórakozás, társaság, család, pénz és gazdaság, természet, környezet, játék, vallás, vagy akár szociológiai témák és a munka. Azt is javasolták a kiírók, hogy a résztvenni szándékozók végezzenek némi előzetes tervezést, hogy mi is jellemez leginkább minket, saját környezetünket, tevékenységünket, és ez hogyan fejezhető ki egyetlen fotóval.

A New York Times öt napot ad a készítést követően a képek beküldésére, vagyis vasárnaptól péntekig lesz lehetőség azok elküldésére. Több fotó beküldését emlegetem, hiszen milliónyian vehetnek (és remélhetőleg fognak is) részt a kezdeményezésben. Azonban mindenki csak egyetlen egy képet küldhet be. Kérik, hogy senki se küldjön 5 MB-nál nagyobb képet, de minél nagyobb felbontás fér ebbe bele, annál jobb. Megjelenni végül legfeljebb 1000 pixeles hosszú oldallal fognak. Hangsúlyozzák viszont, hogy akik fényképezős mobillal örökítik meg a pillanatot, azok mindenképp a legjobb kiválasztható minőséget állítsák be. A képek feltöltéséhez ezt a képfeltöltő űrlapot kell használni. A nemzetközi pillanat eljötte előtt csak megtekinteni és ismerkedni lehet vele, beküldésre csak az idő elérkezte után lehet majd használni.
A beküldő űrlapon a Google térképe segítségével lehet a helyet meghatározni, a képekhez legfeljebb 1-2 mondatos képaláírást kell megadni, hogy mi is történik a képen. Saját, teljes név megadása nem kötelező, de akár a képi és egyéb csalás témában itt is felvetődik, hogy mi értelme titkolózni, vagy csalni?

Úgy látom, ez a flash elég furcsán számol vissza, mióta lejárt. A jelek szerint nem tanították meg nullánál megállni.
Minden esetre rákattintva megjelenik a NY Times képbeküldő oldala, ahol a képeket fel lehet a projekthez tölteni (erre mindenkinek 5 napja van, vagyis péntekig kell megejteni). További magyar alternatívákról pedig ebben a bejegyzésben lehet olvasni: Hány nőnek van vasárnap egyszerre orgazmusa?

Az ötlet nem teljesen új, és nem is a New York Times vetette fel első alkalommal, de az csak a véletlen játéka, hogy az első ilyen kezdeményezés, David Elliot Cohen és Rick Smolan Egy nap Amerika életében címet viselő kezdeményezése, szintén május 2-ára esett, 1986-ban.

A projekt eredményei, információ és aktualitásai a hozzá tartozó Facebook és Twitter oldalakon követhetők.

Szerintem
Úgy gondolom ez a kezdeményezés – akár egyedülálló ötlet, akár nem – remek ötlet, és mindenképp legalább ötletesnek tartom. Az már kicsit elgondolkodtatóbb szerintem, hogy vajon egy ilyen koncepciót (mármint hogy életünk egyazon pillanatát milliónyian megörökítjük a nagy közös emléktár számára) vajon tényleg a gondos előre tervezés, hosszas felkészülés és téma koncentráció szolgál legjobba. Vagy talán ennek pont spontánnak kellene lennie, és amikor eljön az idő, csak megnyomni az exponáló gombot, ahol éppen vagyunk, és amit épp látunk.

Általában a tudatosság, tervezés és gondos témaválasztás, és komponálás pártján vagyok. Ebben az esetben nem vagyok benne biztos, hogy a spontaneitás nem lenne-e ha nem is kifejezőbb, de hitelesebb mindenképpen. Ugyanakkor a tervezésre való felhívás mindenképpen jobb, és érdekesebb képeket eredményezhet, amik biztosan színesíteni fogják a végeredményt.

Szerzői jogok
Szerintem az is fontos (és pozitív) tulajdonsága a projektnek, hogy  kitérnek a szerzői jogokra. Ahogy egyébként minden pályázatnál is illene. Deklarálják, hogy a szerzők hiánytalanul megőrzik szerzői jogaikat a beküldött képek felett. Egyedül arra jogosítják fel a kezdeményezést elindító New York Times-t, hogy reprodukálja azokat. “A képek New York Times-nak való beküldésével a résztvevő kijelenti, hogy a kép tartalma eredeti, és ő készítette, nem sérti senki szerzői vagy szellemi tulajdonhoz fűződő jogait, sem más egyéb törvényt. A hozzájárulás magában foglalja, hogy a beküldő engedélyezi a kép felhasználását a New York Times Lens blogján, valamint a New York Times nyomtatott és elektronikus változatában a kezdeményezés hirdetése, illetve említése kapcsán.” (Saját fordítás a projekt honlapjáról.)

Kapcsolódó anyagok:

Más megközelítés és magyar említések:

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék