Én egy máskor is nagyon, de járvány idején különösen fontos üzenettel toldanám meg az idei hivatalos üzenetet: köszönet a tömegközlekedésben dolgozóknak a járvány idején különösen fontos munkájukért! Ha már közlekedési kultúra, volna egy fontos üzenetem minden tömegközlekedőhöz: Álljatok el az ajtóból, hogy leszállhassunk!
Sokan találkoztunk már olyan fotósokkal, akik azt hiszik, hogy egy drága gép, vagy objektív megvásárlása rögtön profivá teszi őket. Közben vagy használni nem tanulják meg, vagy még csak használni semszokták és áll valahol feleslegesen. Belőlük űz most gúnyt egy rendkívül találó norvég reklám.
A magyar sajtó komoly mélyrepülésben van. Mostanában ez talán jobban érzékelhető, mint máskor, de ez független az MTVA hírcsatornájának bénázásától. Egyre több ellenőrizetlen és hiteltelen információ jelenik meg, amit aztán vagy szép csendben törölnek/módosítanak, vagy még arra se veszik a fáradtságot, hogy legalább utólag helyesbítsék a tévedést. Nem mintha egy elhallgatott módosítás napokkal a téves információ megjelenése után sokat számítana, ha a helyesbítés sosem kerül ki a címlapra és a közösségi oldalakra.
Gratulálok azoknak a marketing szakembereknek, akik most megpróbálnak egy főleg társadalmi problémákat bemutató (és ebben egyébként főszponzorként általuk is támogatott) World Press Photo pályázatot a szokásos technikai versengés szintjére lerángatni.
Egyre többet látom mindenféle fotó megosztás és egyéb közösségi média aktivitás mellett, hogy már nem csak kéri, vagy megköszöni valaki a megosztásokat, hanem egyenesen kiprovokálni próbálja: “ez hány lájkot/megosztást ér?”
Annyi mindent írtam már a szerzői jogokról, hogy ennél jobb írást aligha választhattam volna a szezrői jog mai világnapjára. Egy játékfejlesztő cég nem mindennapi társadalmi kísérletbe fogott, ami igazán vicces eredményt hozott.
Úgy tűnik, hogy aki a bőrén érzi a problémát az mindjárt nem olyan elnéző és szabad szellemű a kalózkodással szemben, mint amikor saját cselekedeteire keres mentségeket.
Sok apróságban egyet lehet érteni, és sokmindenben lehet kritizálni Ken Rockwell írását a fotográfusok hét szintjéről, egy valami biztos: mára már hivatalos magyar fordításban is létezik a szerző oldalán, és ország-világ szerte előszeretettel terjesztik ezt a fajta rendszertani besorolást. Természetesen sablonokból épül fel, és jobbára igazságtalan általánosítás alapján skatulyáz be mindannyiunkat. De ha épp nem rólunk ír valami rosszat, akkor szívesen egyetértünk vele. Egyébként akárcsak a horoszkópokban ebben is van némi igazság, még ha a teljes szöveget talán túlzás lenne minden helyzetben helytállónak nevezni.