Egyre több fotós oldal ír a hétvégi Oscar díjátadón készült világrekorder szelfiről. Az írások középpontjában nem annyira a készítés körülményei, mint inkább a sajtóra és fotózásra gyakorolt hatásai vannak.
Én még csak átutazóban sem voltam eddig Cannes-ban, de mivel nemrég ért véget a híres filmfesztivál, gondoltam érdekes lehet egy kis beszámoló a fotósok munkájáról. Mivel ez is egy vörösszőnyeges, jobbára hírességeket felvonultató fesztivál, sok mindenben hasonlít az Oscar-díj átadójához, így sok minden igaz rá, ami arról korábban megjelent itt a blogon.
Idén is legyen valami érdekes beszámoló az Oscar-díj átadón dolgozó fotósok munkájáról. Ezúttal egy GoPro kamerával vonult fel az egyik vállalkozó kedvű fotós, hogy time-lapse videót készítsen arról, mit lát. Nézd meg milyen az Oscar vörös szőnyege a fotósok szemszögéből.
A Reuters ezúttal is beszámol az Oscar-díj átadójáról, Hollywood egyébként elég sűrű életének legnagyobb estéjéről. Fotósaik pedig újabb bepillantást engednek nem csak a világsztárok programjába, hanem a saját munkájuk műhely titkaiba is
A menetrend szerinti Oscar őrület minden évben végig söpör a világon. Ilyenkor mindenhol a jelöltekkel, az idei és korábbi díjazottakkal foglalkoznak. No meg persze a ruhákkal, a csillogással, a celebekkel, sztárokkal, világsztárokkal (annak függvényében, hogy kit mennyire kedvel valaki). Itt pedig jöjjön egy kis betekintés a kulisszák mögé, hogyan dolgoznak a fotóriporterek (akik nem paparazzik) az Oscar-díj átadókon.
Tegnap este három idióta fotós (köztük én is), munka után, munkaruhában – ezúttal szmoking és csokornyakkendő – beült egy étterembe vacsorázni. Ha már az alkalomhoz illően öltöztünk, természetesen mi mást választhattunk volna mint egy gyors éttermet? Mondjuk én nem szeretem a gyors éttermeket, de ebben a helyzetben ezt a poént kár lett volna kihagynunk. És naná, hogy rántott csirkét, meg barbeque bordát kellett ennünk, mert az igazán finom. Jól mutattunk, de a helyiek nem tették szóvá, már megszokták a furcsaságokat.
Már korábban is látszottak jelei, hogy romlik az idő, és “vége az angol nyárnak”, de tegnap reggelre lett ez igazán valós helyzet. Mikor kiléptem a szállodából már esett az eső. Ami itt nem az otthoni bőséges esőzést jelenti. Inkább csak szitált, apró cseppekben permetként hullik. De azt megállás nélkül, nagy intenzitással, így még esernyő alatt is bőrig tud ázni az ember. Különösen mivel mindezt – a tengernek is köszönhetően – rendkívül erős szél kíséri. Mindent megtesz, hogy kicsavarja az ember kezéből az esernyőt, és ha a csuklóm erősebb is több napi fényképezőgép emelgetéstől edzve, arra elég, hogy tartós alakváltozást gyakoroljon az esernyőre. Lényegében a “broli” (ti. unbrella – esernyő) nem is jó másra, csak hogy az ember arca ne ázzon meg, mert ami nem közvetlen az esernyő alatt van, az úgyis kap a vízpermetből.