Régi divat tért vissza az olimpiák fotózásában, újra megszaporodtak a közel két évtizedre háttérbe szorult multiexpós képek. Az újabb digitális gépekkel a sportfotósoknak újra van rá lehetőségük és élnek is vele.
Ez a cím legfeljebb azért kelti fel bárkinek is az érdeklődését, mert valami szokatlan dologra utal, különben az embernek valamiért esze ágában sincs rákattintani. Pedig a sok bulvár és paparazzi, meg háború ellenes komment alapján az ember azt hinné, hogy az olvasókat jobban érdeklik a Nobel-díjasok, mint a világsztárok, celebek, vagy a háborús fotók.
Goran Tomasevic több háború után pár napja a viszonylag békés Nairobit sokkoló mészárlás szemtanúja lett egy plázában. Háború fotós pályafutásáról nemrég készített videót a Reuters, de máris újabb krízis helyzetről tudósít.
A Reuters fotóriportere, Goran Tomasevic mesél különféle háborúkban és egyéb konfliktus zónákban átélt kalandjairól.
Alig valamivel azután, hogy a National Geographic legújabb oroszlán fotózást robotizáló megoldásairól írtam, máris itt a következő beszámoló arról, hogyan fotóznak atlétikát a moszkvai világbajnokságon a Reuters fotósai.
Én még csak átutazóban sem voltam eddig Cannes-ban, de mivel nemrég ért véget a híres filmfesztivál, gondoltam érdekes lehet egy kis beszámoló a fotósok munkájáról. Mivel ez is egy vörösszőnyeges, jobbára hírességeket felvonultató fesztivál, sok mindenben hasonlít az Oscar-díj átadójához, így sok minden igaz rá, ami arról korábban megjelent itt a blogon.
Rögtön azután, hogy a háború fotózás veszélyes munkáján merengve tegnap rákérdeztem, hogy meghalnál-e egy képért, a valóság rögtön egy különös történéssel szolgált, amiről a Reuters fotóriportere első kézből számol be nem csak képeivel mesélve a történtekről.
A Londoni Olimpia idején a Tower hídra függesztett öt karika segítségével Luke MacGregor, a Reuters hírügynökség fotóriportere szokatlanul érdekes telihold képet készített, ami elég gyorsan bejárta a világsajtót. Magyar lapok közül is többen közölték, gondoltam érdekes lehet annak története is, hogy ez az egyébként egyszerű kép hogyan készült.
Évek óta “sejtem”, hogy a teniszben miért úgy szokás a második meccs kezdését megadni, hogy “nem előbb mint”. (Nem tudni, hogy meddig is tart egy meccs pontosan.) Most már lassan egy hete, hogy pontosan is tudni lehet, hogy miért így tartja a szokás a teniszpályákon. Wimbledon idén rekordot döntött egy meccs hosszával. A valaha volt leghosszabb játék eddig 6 óra 33 perc volt, de most az amerikai John Isner és a francia Nicolas Mahut összesen tizenegy órát játszott (amit három különböző napon játszottak le végül).