Sok más szerzői jogi téma mellett a fotóról másolt festményekről is írtam már a blogon (tulajdonképpen többször is). Most egy újabb csavarral kerüt elő a kérdés: vajon, ha nem festő másolja vászonra a képet, hanem egy tetováló művész varrja emberi bőrbe, akkor vajon létrejön-e olyan új műalkotás, ami miatt nem kellene az eredei kép készítőjének engedélye?
Egy éve volt a terror támadással és robbantással végződött Boston maraton. Gondoltam felelevenítem az egyik leglátványosabb magazin címlapot, amit a tragédia akkor ihletett és ami azóta igazi ikonná vált.
Egy olvasó keresett meg nemrég szerzőjogi problémájával: saját fotóját látta visszaköszönni egy festményről, ami elgondolkodásra késztette őt is és engem is.
Veszélyben lehet minden fotós, aki hasonló képet készít, mint valaki más? Különösen vigyázni kell a londoni buszok és a Westminster fotózásával? Meglepő szerzőjogi ítéletet hozott egy angol bíró, de alaposabban utána olvasva kiderülhet, hogy miért van mégis igaza.
Tanulságos szerzőjogi döntés született nemrég Amerikában. A bíró időpocsékolásnak minősítve elvetette a szerzőjogi vádakat, mert a szerzőjogi törvény csak az alkotásokat védi, a mögöttük meghúzódó elképzeléseket, és szándékokat nem.
A Cult of Mac nemrég az olasz Simone Cattani blogbejegyzése nyomán vetette fel, hogy a cupertinoi informatikai céget talán a XIX. századi festő Deux Personnages (Kettős személyiség?) című képe ihlette. A Finder ikon főleg Maces körökben ismert, de mint írják erre a rokonságra vonatkozóan semmilyen hivatkozás nem található a neten (most már igen), és hivatalos álláspont sem ismert róla, hogy tényleg innen származna a népszerű ikon, ami még a kínai ipar kispárna és egyéb apróságot előállító gyárait is megihlette.