Így fotóztok tiszavirágzást – fotósok a kérészek nyomában a Tiszán
Sok éven keresztül rendszeresen fotóztam a tiszavirágzást és az azt fényképező fotósokat is…
Sok éven keresztül rendszeresen fotóztam a tiszavirágzást és az azt fényképező fotósokat is…
Sokak álma az Olimpián (vagy szinte bármilyen nagy presztízsű eseményen) fotózni, és gyakran megrökönyödést vált ki, milyen hibákat követnek el még az ilyen komoly helyre küldött, általában komoly szaktudású profi fotósok is. De ki nem hibázott még?
Most épp sorban állunk a kerítésnél, hogy beengedjenek a győztes leintésére.
Nem egészen világos, hogy mi is törétnik a képen, de a finom bánásmód és a gondoskodó tapintatosság érződik belőle.
A fotósokat sokan nem szeretik, és szép számmal akadnak, akiket csak sajtó elhárító osztálynak nevezünk, mert ezt érzékeltetni sem haboznak. De hogy a Forma1 amúgy jobbára professzionális világában mi indokolhat ilyen viselkedést, azt elképzelni sem tudom.
Tegnap mutatták be az új Alstom metró szerelvényt, a sajtóeseményen igazán ötletes repiajándékot adtak.
Kedves gondolat az Úszó EB szervezőitől, és a sajtóközpontban doglozó önkéntesektől, hogy kiragasztják az aktuális újságokban megjelent (többnyire képes) cikkeket. Van, aki csak így látja a saját munkáját, hiszen a legtöbben most nem járkálunk szerkesztőségbe, és a szállodában sem mindenki tölti újság olvasással az idejét. A képen éppen Isza Ferenc futja át a megjelent képeket.
Adódik olyan helyzet, hogy a fotóriporter munkája már szinte (vagy ténylegesen) paparazzi feladattá változik. Nem tudni a fotóalany mikor bukkan fel, meddig tart a munkaidő, tervezhetetlenné válik a program, és azt sem tudni, mikor lesz ebédidő. Mit tehet az ember? Pizzát rendel.