Ma ismét sztrájkol a BKV, sztrájkolok most én is: nem fényképezem a sztrájkolókat. Pedig elvben akár még egyet is tudnék érteni velük. Csak én olyan érdekes társadalmi csoportba – fotóriporterek – tartozom, ahol nincs mód sztrájkolni. Leginkább azért, mert ha a sajtó sztrájkol, az pont arról szólna, hogy senki nem tudná meg. Annak meg mi értelme lenne?
A Médiablog nemrég Jeff Jarvis szavait idézve azt írta, hogy Az újságírásban a jövő a vállalkozóké. A gondolat és az eszmefuttatás helytálló, de azért nem árt egy-két dolgot figyelembe venni ezzel kapcsolatban. Például, hogy már most is jelentős részben kis vállalkozások és egyéni vállalkozók dolgoznak a médiában (akár csak a gazdasági élet legtöbb szintjén). Van aki kényszervállalkozásba kényszerülve, kiszervezett belső alkalmazottként, van aki hivatalos külsősként, vagy kisebb-nagyobb rendszerességgel bedolgozó szabadúszóként.
Sokan sokat emlegetik, hogy a fotós munka mennyire más, mint a többi munkakör.
Alig egy hét és lejár a felmondási időm, utána hivatalosan is munkanélküli leszek. Bár a sajtófotó területen a munkanélküli fotográfust szabadúszónak szokás hívni, aminek egyaránt vannak előnyei és hátrányai.
Sok területen nehéz állást keresni ma Magyarországon, de fotóriporterként sok más szakmánál nehezebb dolga van az embernek.