Örök vitában állok a világgal ebben a kérdésben. Mikor arról írtam, hogy az iPad nem lesz alkalmas fotós felhasználásra, a kommentekben kialakult egy kisebb vita. Ez rávilágított néhány érdekes tévhitre a profi fotósok megítélésével kapcsolatban. Gondoltam szentelek neki néhány gondolatot, hátha sikerül eloszlatni a profik körül kialakult (olykor mítikus) ködöt.
A Canon bejelentette várhatóan mindent verő legújabb zászlóshajóját, a Canon 1D család legújabb csúcsmodelljét a Canon EOS 1Ds mark IV-et. Míg korábban az s jelzésű csúcs Canon “csak” egy nagyobb felbontású, de full frame és lassabb változata volt az aktuális 1D változatnak, most egy sor újítást is pakoltak az adu ásznak szánt gépbe.
Az AP fotóriporter, David Guttenfelder szabadidejében iPhone telefonjával fotózza Afganisztánt.
Rövid idő alatt sokadszor is belefutottam az ős régi Canon vagy Nikon fényképezőgépet vegyek témába. Hagyományosan ki érzelmi oldalról, ki praktikus, ki műszaki szempontok szerint közelíti meg a témát, és próbálja érvnek látszó áltudományos magyarázatokkal igazolni álláspontját. Eredetileg akartam egy ilyen írást linkelni egy megszűnő félben levő blogból, de úgy döntöttem, hogy inkább nem reklámozok elfogult írásokat, kis kereséssel talál magának mindenki.
A Médiablog nemrég Jeff Jarvis szavait idézve azt írta, hogy Az újságírásban a jövő a vállalkozóké. A gondolat és az eszmefuttatás helytálló, de azért nem árt egy-két dolgot figyelembe venni ezzel kapcsolatban. Például, hogy már most is jelentős részben kis vállalkozások és egyéni vállalkozók dolgoznak a médiában (akár csak a gazdasági élet legtöbb szintjén). Van aki kényszervállalkozásba kényszerülve, kiszervezett belső alkalmazottként, van aki hivatalos külsősként, vagy kisebb-nagyobb rendszerességgel bedolgozó szabadúszóként.
Nem akarok fényképezőgépet venni, de rendszeresen előkerül ez a téma, ha munka közben lelkes amatőrök meglátják, hogy fényképezőgép van nálam. És persze ismersök is rendszeresen kikérik a véleményem vásárlás előtt.
Nem szokásom fotó technikai újdonságokat kivesézni ebben a blogban (máshol se nagyon), de a Canon legújabb 20-400 / 2,8 IS USM IS optikájáról kell ejtenem néhány szót. Ez egyszerűen egy nélkülözhetetlen darab, egy igazi must have. Instant get, ahogy egyesek szokták mondani. (Aki nem értené, hogy miket jelölnek ezek a számok, annak érdemes egy gyorstalpaló fotó tanfolyamra beiratkozni.
Néha nem csak a lányokkal nehéz elhitetni, pedig tényleg nem a méreten múlnak a dolgok! Még a fotózásban sem. Akármerre járok rendszeresen megbámulják a fényképezőgépem, és gyakran elismerő szavakkal nyilatkoznak az emberek a méreteiről:
A munkahely váltás kellemetlen velejárója, hogy eszközöket kell váltania az embernek, meg rendszereket, és (meg)szokásokat. És hát az új helyen megesik, hogy nagyobb és nehezebb felszerelést adnak, mint a korábbi helyen. Igaz most nem a fényképezőgépre gondolok, hanem az informatikai háttérre. Az előző munkahelyemen egy 12″ subnotebookot akartak adni, de némi szervezés árán elértem, hogy 9″ netbook lett belőle, mert az ha nem is kényelmesebben kezelhető munka közben, de legalább cipelni könnyebb, ha épp nem használja az ember, és ilyen úgyis gyakrabban adódik.
Nem szeretem azt a kérdést, hogy milyen géped van. Nem szeretek sem márkajelzésekkel, sem árcédulákkal kérkedni. Ahogy azt a kifogást se szeretem, hogy azért nincs (vagy éppen azért van, bár a sikert nem szokta senki másra kenni, csak a kudarcot) jó képem, mert nem elég jó a felszerelésem.