Bostoni futók cipői a magazin címlapján
Egy éve volt a terror támadással és robbantással végződött Boston maraton. Gondoltam felelevenítem az egyik leglátványosabb magazin címlapot, amit a tragédia akkor ihletett és ami azóta igazi ikonná vált.
Egy éve volt a terror támadással és robbantással végződött Boston maraton. Gondoltam felelevenítem az egyik leglátványosabb magazin címlapot, amit a tragédia akkor ihletett és ami azóta igazi ikonná vált.
Hadba nem – pláne nem háborúba – de sokak lelkébe bele lépett nemrég egy fényképpel. Történt ugyanis, hogy a Fehérház hivatalos fotóriportere megörökítette megörökítette, amint Obama asztalra tett lábbal beszél telefonon az izraeli elnökkel. A mindenki szerint jól sikerült, kedélyes életkép bekerült a sajtóba, és azóta a közelkeleten többen sértve érzik miatta magukat. Míg a nyugat jót mulat a Bush féle cipődobálásra emlékezve, a közel keleten sértésnek számít, ha valaki a cipőtalpát mutatja mások felé. Ezért aztán Izraelben többen felháborodtak a megjelent képeken.
Nem feltétlen nevezném magam öltözködésben igényesnek. A divattal is csak olyan kapcsolatom van, hogy szívesen fényképezek divatbemutatókat. Viselni inkább praktikusság szerint szoktam mindent. Úgyhogy előszeretettel öltözködöm túra és military boltokból. Túl azon, hogy az áruk is jobb lehet olykor mint más boltoknak, szeretem a jól használható ruhadarabokat. Ingen, nadrágon sok zseb, kevés dísz, legyen tartós és ellenálló. Sajnos szakmai ártalom, hogy minden zsebem tele mindenfélével, és munka közben további munkaeszközök (objektívek, azok sapkái, szűrők, törlőkendők, memóriakártyák, tokok, kábelek, belépőkártyák, stb) szorulnak pakolászásra jobbra-balra. Ráadásul sokszor csak a földön jut hely a fotósoknak, egymás és operatőrök, meg biztonsági és vagy kormányőrök előtt/között, guggolva, térdelve, földön ülve, csúszva mászva. Úgyhogy nem árt a strapa bíró rib stop szövet.