Többen is szóvá tették, hogy milyen kedvezőtlen az egyik kép a Cannes Filmfesztivál szelfi tilalmáról szóló múlt heti írásomban. Kétség kívül nem szerencsés a fotó, de érdemes elgondolkodni a készítése körülményein is.
Elindultak a válaszreakciók a már jó ideje rohamosan terjedő szelfi divatra. Egyre több turistalátványosságnál tiltják a szelfibotok használatát, a Cannes filmfesztivál szervezői pedig minden szelfizést tiltani akar a sztároknak. Van, aki szerint mindez felesleges, de az is kérdéses, hogy a korlátozások mennyire betartathatók, vagy szankcionálhatók.
Cannes idei dokumentumfilm sikere Sebastiao Salgado életéről és munkásságáról szól. A viláhírű fotóriporter fia Juliano Salgado és Wim Wenders Salt of the Earth című filmje igazi fotós érdekesség, amit most hétvégén premier előtt megnézhetsz Budapesten.
A Cannes Filmfesztiválon dolgozó fotósok lencsevégre kapták Mudruczó Kornél és főszereplője intim pillanatát. Még Cannes-ban sem mindennapi egy ilyen kép.
Épp nemrég írtam a Cannes Filmfesztivál fotózásáról. Röviden megemlítettem a csapóval készült zsűrielnöki portrékat is, de abban az írásban nem szerepelt igazán nagy mélységben, pedig szerintem nagyon érdekes. Most viszont itt a csapó teljes története.
Én még csak átutazóban sem voltam eddig Cannes-ban, de mivel nemrég ért véget a híres filmfesztivál, gondoltam érdekes lehet egy kis beszámoló a fotósok munkájáról. Mivel ez is egy vörösszőnyeges, jobbára hírességeket felvonultató fesztivál, sok mindenben hasonlít az Oscar-díj átadójához, így sok minden igaz rá, ami arról korábban megjelent itt a blogon.
A helyezkedés éppen úgy nélkülözhetetlen eleme a sikeres fotóriporteri munkának, mint a politikai karriernek. Jókor kell jó helyen lenni, és a gombot nyomni. De a fotózáshoz látni is kell, ráadásul jól, és tisztán. Nem lóghat be semmi, nem takarhatja a látványt.
Ezért van, hogy néha 5-10 centiken lökdösődünk egymással, hogy a legjobb helyről tudjunk fotózni. És néha tényleg azon az 5-10 centin múlik, hogy jó lesz-e az a kép, vagy megy a kukába…