Áramszünet
Áramszünet van. Az egész utcában. Ez okoz némi kellemetlenséget. Pedig nem kéne neki, de mégis megteszi.
Áramszünet van. Az egész utcában. Ez okoz némi kellemetlenséget. Pedig nem kéne neki, de mégis megteszi.
Már csak néhány nap és két hétre ismét elhagyom az országot. Nem igérem, hogy erről az útról is olyan pályázaton sikerekes képekkel fogok hazatérni, mint legutóbbi blackpooli utamról, de igyekszem most is készíteni pár szép képet (a hajóroncsról is), és garantált, hogy ismét sok képpel térek haza.
Az időhiány mellett az is nagyban akadályozza egy ideje a blogolásom, hogy az iPhone alkalmazással, amit eddig erre a célra használtam kis zűr támadt. Szerencsére sikerült találnom egy másikat, hogy részlegesen pótolni tudjam.
Míg most a Wikipédián utána nem néztem, nem is sejtettem, hogy a blogok története egészen az 1990-es évekig visszanyúlik. Mindig azt hittem, hogy ez csak egy néhány éves divat. Bár voltak emlékeim egy általam is sokat látogatott blogról, amiről sokáig magam sem tudtam, hogy az egyáltalán egy blog volt.
Mindig is volt egy komoly gondom a naplóírással (több is, de a blog kicsit más műfaj, úgyhogy a többi kevésbé zavar, de ez az egy…).
Ma is költözött az oldal, de ez már csak egy kisebb módosítás volt az eddigiekhez képest. Remélhetőleg több hasonlóra nem lesz szükség. Szóval mostantól a blog.volgyiattila.hu címen lesz elérhető a blogom.
Nem tűnik fontos dolognak, hogy tudom iPhone-ról is frissíteni a blogot, de ha már van rá lehetőség, akkor gondoltam, írok róla.
Teszt üzemben ketyeg a blogom, meglátjuk mi lesz belőle az idők sorrán. Eddig egyáltalán nem szerettem a blogokat, de az utóbbi időben találkoztam néhánnyal, aminek még értelmét is látom.
Meglátjuk nekem mit sikerül kihoznom a műfajból, és mennyire lesz érdeklődés iránta.