Bulvárblog…

Már akkor sejtettem, hogy a ma estét nem úszom meg egy bulvár blogbejegyzés nélkül, mikor a portás a szerkesztőségből távozóban kezembe nyomott egy bulvár lapot. De mivel más értelmesebb napilapot is adott mellé, úgy döntöttem, éppen elég fáradt vagyok hozzá, hogy ne pusztítsam az agysejtjeimet bulvár sajtóval. Nem mintha gond lenne a bulvársajtóval, mindenki azt olvas amit akar, csak engem valahogy nem köt le a celebek magánélete. Ahogy egyik bulvár lapnál dolgozó fotós kolléga mondta egyszer újságíró kollégájának: “a képaláírásunk tartalmasabb, mint a cikk amit illusztrálnak vele…”

Utómunka…

Az utómunka a fotózásnak az a fázisa, amiről a legtöbben nem is tudnak, hogy létezik. Mindenki azt hiszi, hogy a fotózás annyi időbe telik, míg megnyomjuk a gombot. Volt már olyan megbízóm, aki képes volt századmásodpercre leosztani a munkabért, majd havi bérnek felszorozva kihozta, hogy lényegében milliókat keresek. Csak egy gond van vele, hogy nem így működik. Lehet, hogy A KÉP (így nagy betűvel) néhány századmásodperc alatt elkészül. De ehhez gyakran órákat el kell tölteni a témával, ott kell lenni az eseményen, figyelni, koncentrálni, és dolgozni kell.

Fotózás mobillal

Nem szeretek mobillal fotózni. Sőt, ha mód van rá, nem is teszem. Bár van egy-két egész bíztató próbálkozás, hogy a mobilok legalább egy kompakt (aki nem tudná, azok kedvéért zseb méretű) fényképezőgép minőségét képesek legyenek utolérni. De ezeknek is csak részben és kompromisszumokkal sikerült ezt elérni.
Én nem vagyok a technika elkötelezett híve. Szerintem a kép a fontos, nem az hogy mivel készítették. De ha a képen már meglátszik, hogy telefonnal készült, akkor azt a képet már nem lett volna szabad elkészíteni….vagy legalábbis mutogatni.