Szórakoztató, vicces, könnyed dolgok
A Post It nagy előnye, hogy a különböző dolgokra fel tudjuk ragasztani, és feljegyezhetjük rájuk emlékeztetőinket, hogy mindig kéznél legyenek ahol épp vannak. Sok családban szokás a hűtőre vagy épp a monitor aljára ragasztani az üzenetet a többi családtagnak, vagy épp saját magunknak. Mondjuk nekem inkább e-mail alapú a memóriám.
Érdekes reklámfogást láttam nemrég az egyik kocsma előtt, ami a válságra hivatkozva próbálta becsalogatni a vendégeket.
Egyik kedves, egykori kollégám, Zubreczki Dávid alkotott egy interjút a Sziget Fesztivál honlapja számára a rendezvény ezévi, igen népszerű reklámja kapcsán. Gondolom a fellépőket még csak névről sem nagyon ismerő tahó figurája nem csak számomra szimpatikus, úgyhogy ha már épp a Szigeten küzdök én is – bár idén jóval kevesebbet mint a korábbi években – hát felhívom a figyelmet a két interjúra, és beágyazom magát a reklámot is. Hátha valakinek eddig sikerült kihagynia. Ez itt egyébként az Interneten terjedő hosszabb változat, amit a Sziget interjúban is emlegetnek.
Jött ma egy közlemény az egyik sajtó osztálytól a fenti tárgygyal. Rögtön azt hittem, hogy valaki feltörte a gazdi rendszerét, és a nevében küldözget hülyeségeket. Aztán kiderült a turpisság: még mindig nem szerencsés ékezetes karaktereket használni.
Nemrég postoltam ki Ken Rockwell Seven layers of photography című írását Karvaly Tibor magyar fordításában A fotográfusok hét szintje címen, amit az eredeti szerző honlapján találtam mint hivatalos magyar változatot. Csak egyetlen apró kifogást emelnék az amúgy jól sikerült fordítással szemben: kimaradt az eredeti változatban szereplő nulladik szint.
Sok apróságban egyet lehet érteni, és sokmindenben lehet kritizálni Ken Rockwell írását a fotográfusok hét szintjéről, egy valami biztos: mára már hivatalos magyar fordításban is létezik a szerző oldalán, és ország-világ szerte előszeretettel terjesztik ezt a fajta rendszertani besorolást. Természetesen sablonokból épül fel, és jobbára igazságtalan általánosítás alapján skatulyáz be mindannyiunkat. De ha épp nem rólunk ír valami rosszat, akkor szívesen egyetértünk vele. Egyébként akárcsak a horoszkópokban ebben is van némi igazság, még ha a teljes szöveget talán túlzás lenne minden helyzetben helytállónak nevezni.
Gyakran foglalkoztat a gondolat, hogy mennyi minden történhet egyetlen pillanatban világszerte. Még csak belegondolni is nehéz, hogy több milliárd ember éli az életét a világban, és mindenkivel történik valami az adott pillanatban (sőt minden pillanatban). Még nehezebb felfogni, hogy ezeket a történéseket nemhogy részleteiben, de még felületesen sem tudjuk megismerni, mert egyszerűen képtelen az ember ennyi információt – pláne egyszerre – feldolgozni.
Tegnap este három idióta fotós (köztük én is), munka után, munkaruhában – ezúttal szmoking és csokornyakkendő – beült egy étterembe vacsorázni. Ha már az alkalomhoz illően öltöztünk, természetesen mi mást választhattunk volna mint egy gyors éttermet? Mondjuk én nem szeretem a gyors éttermeket, de ebben a helyzetben ezt a poént kár lett volna kihagynunk. És naná, hogy rántott csirkét, meg barbeque bordát kellett ennünk, mert az igazán finom. Jól mutattunk, de a helyiek nem tették szóvá, már megszokták a furcsaságokat.
Ahhoz képest, hogy az alábbi – egyébként roppant ötletes és szórakoztató – reklám szerint csak egy Visa kártyára van szüksége az embernek, Angliában már nem egy helyen sikerült belefutnom abba a problémába, hogy a Visa kártyámat nem minden bank automata fogadja el. Ráadásul különösebb magyarázatot sem fűz hozzá az ATM. Egyszerűen van amelyik ad ki pénzt vele, és van amelyik meg nem. Szlovákiától Litvániáig megfordultam már néhány országban, de eddig sehol máshol nem volt gondom a Visa kártyával csak és kizárólag a brit szigeteken. Mindig mondom, hogy az egy külön világ…
Bár nem fő csapásiránya a blogomnak, hogy mindenféle poénos kütyüket mutat be, szándékom szerint inkább a sajtó, és a fotóriporteri munka szerepel a középpontban, de egy olyan jópofa terméket találtam egy oldalon, ami mellett nem tudtam csak úgy szó nélkül elmenni.