A Canon ma bejelentette a sokak által régóta várt EOS 1D mark IV profi tükörreflexes fényképezőgépét. Már a legendás 5D mark II és a nemrég bemutatott 7D is sokakat felvillanyozott, és kétség kívül tömeges nyálcsorgatást vált majd ki az új “zászlóshajó” is.
Egyre többen godnoljuk úgy, hogy az a legjobb fényképezőgép, ami éppen nálad van, amikor szükség van rá. Chase Jarvis viszont nem csak így gondolja és hirdeti is ezt a nézetet, hanem egy kreatív kezdeményezést is épített erre a szellemiségre.
Örök vita a szerkesztőségekben, főleg fotós és operatőr kollégák között, hogy egy témáról vajon állóképben, vagy mozgó felvételben érdemesebb anyagot készíteni.
A Post It nagy előnye, hogy a különböző dolgokra fel tudjuk ragasztani, és feljegyezhetjük rájuk emlékeztetőinket, hogy mindig kéznél legyenek ahol épp vannak. Sok családban szokás a hűtőre vagy épp a monitor aljára ragasztani az üzenetet a többi családtagnak, vagy épp saját magunknak. Mondjuk nekem inkább e-mail alapú a memóriám.
Bár a tárgyfotózás nem kifejezett szokásom, inkább a riport megbízások jellemzőek az életemben, gondoltam érdekes lehet ez a kis film arról, hogy is készül egy magazin címlapja. A stopp trükk (stop motion, ha valaki csak angolul ismerné a szakkifejezést) filmecske a tárgy fotózásától a címlap beszerkesztéséig kíséri végig a Macworld Magazin iPhone címlapjának elkészültét. Természetesen a tervezési, egyeztetési, tárgyalási fázisok – a sok nem túl látványos beszélő fejes jelenet – kimaradt a filmecskéből. Bár ezek nem túl látványosak, ezeken dől el a munka sorsa.
2006 után idén ismét a Szigeten lép fel a Placebo, akik még 2001-ben belophatták magukat Tarlós István szívébe neki küldött dalukkal, melynek refrénjét most címként választottam. Sőt ebből az interjúból, és az alább beszúrt videóból az is kiderülhet, hogy mi vezetett ide. Egyébként nyilvános buzizás ide vagy oda, kicsit sajnálom, hogy egyéb munkáim miatt pont az ő koncertjük idején nem lehetek kint a Szigeten, mert szívesen meghallgatnám őket megint élőben.
Egyik kedves, egykori kollégám, Zubreczki Dávid alkotott egy interjút a Sziget Fesztivál honlapja számára a rendezvény ezévi, igen népszerű reklámja kapcsán. Gondolom a fellépőket még csak névről sem nagyon ismerő tahó figurája nem csak számomra szimpatikus, úgyhogy ha már épp a Szigeten küzdök én is – bár idén jóval kevesebbet mint a korábbi években – hát felhívom a figyelmet a két interjúra, és beágyazom magát a reklámot is. Hátha valakinek eddig sikerült kihagynia. Ez itt egyébként az Interneten terjedő hosszabb változat, amit a Sziget interjúban is emlegetnek.
Nemrég leültem a TV elé, és épp a Holnap markában ment valamelyik csatornán, úgyhogy néztem egy darabig. Az utóbbi idők egyik legtartalmasabb, és mondanivalóban gazdagabb James Bond filmje volt. Legalábbis itt a blogon ennek a tartalma a leginkább témábavágó.
Gyakran foglalkoztat a gondolat, hogy mennyi minden történhet egyetlen pillanatban világszerte. Még csak belegondolni is nehéz, hogy több milliárd ember éli az életét a világban, és mindenkivel történik valami az adott pillanatban (sőt minden pillanatban). Még nehezebb felfogni, hogy ezeket a történéseket nemhogy részleteiben, de még felületesen sem tudjuk megismerni, mert egyszerűen képtelen az ember ennyi információt – pláne egyszerre – feldolgozni.
Rendszeresen kapok olyan üzeneteket, hogy “láttunk a tévében”, és én általában az ilyenekből még csak azt se tudom, hogy épp mikor és hol. Elég sok tévék által közvetített eseményen megfordulok, és hát sajnos látszani is szoktam néha. Pedig igazán nem vágyom a reflektor fénybe.