A hétvégén kiemelt tétmeccs zajlott törökországban, de ez a futball mérkőzés nem a remek sportfotókról válik majd emlékezetessé a fotótörténelemben….hanem a kirobbant verekedésben összetört objektívek számáról, na meg a repülő 400-as képéről.
A XXX. Magyar Sajtófotó Pályázat egyik külföldi zsűritagja elmélkedik, hogy vajon a háborús képeknek mennyire van helye egy pályázat képei közt, és miért kell őket előtérbe helyezni más témákkal szemben.
Egy amerikai szakmai fórumon találtam az alábbi, kicsit abszurd, visszafogottan humoros, viszont nagyon is tartalmas és elgondolkodtató írást (azóta onnan már törölték is). Vélhetően viccből íródott. Nem tűnik valószínűnek, hogy akár csak egy szava is igaz legyen, de nem minden ok nélkül közlöm, szerintem nem kell nagyon ragozni, hogy hogyan kell értelmezni. Ha mégis, akkor olvasgasd az ingyen fotózásról szóló írásaimat!
Ha már dübörög – na jó a vuvuzelák miatt inkább zúg – a foci VB, akkor érdemes elolvasni a Reuters fotós Toru Hanai élménybeszámolóját arról, milyen volt a foci VB-t fényképezni.
Évek óta “sejtem”, hogy a teniszben miért úgy szokás a második meccs kezdését megadni, hogy “nem előbb mint”. (Nem tudni, hogy meddig is tart egy meccs pontosan.) Most már lassan egy hete, hogy pontosan is tudni lehet, hogy miért így tartja a szokás a teniszpályákon. Wimbledon idén rekordot döntött egy meccs hosszával. A valaha volt leghosszabb játék eddig 6 óra 33 perc volt, de most az amerikai John Isner és a francia Nicolas Mahut összesen tizenegy órát játszott (amit három különböző napon játszottak le végül).