Ott repül a 400/2.8 szuper-teleobjektív

Fotó: Umit Bektas/Reuters

Fotó: Umit Bektas/Reuters

A hétvégén kiemelt tétmeccs zajlott törökországban, de ez a futball mérkőzés nem a remek sportfotókról válik majd emlékezetessé a fotótörténelemben….hanem a kirobbant verekedésben összetört objektívek számáról, na meg a repülő 400-as képéről.

A Reuters blogján Murad Sezer meséli el saját élményeit a nem mindennapi verekedéssé fajult foci meccsről, és arról, saját felszerelése hogyan menekült meg, míg más fotósok számos értékes munkaeszközét összetörték a feldühödött focihuligánok.

“Minden fotós felkészül a meccsek utáni összecsapásokra. Készen állnak megvédeni saját magukat és a felszerelésüket, mikor egy lehetséges zavargást (vagy egy tüntetést, mint pár napja tettem) fotóznak. De nem számítanak rá, hogy erre egy focimeccs, vagy bármilyen sportesemény előtt legyen szükség.

Fotó: Murad Sezer/Reuters

Mikor a májusi tüntetéseket fotózom, nem cipelek fotós táskát, vagy laptopot. Csak a két fényképezőgép vázat, tartalékkártyákat, egy gázálarcot és a gépre szerelt vezetéknélküli küldő egységet viszem, hogy el tudjam küldeni a képeimet – ennyi… Sokkal kényelmesebb, és könnyebb is, ha zavargás tör ki.
De egy foci meccset fotózni egészen más. Ha egy kupa döntő, vagy fontos mérkőzés, mint a szombati Fenerbahce – Galatasaray Turkish Super League Super Final, akkor sokkal több holmit viszünk magunkkal. Egyik táskával egy laptop, három fényképezőgép váz, négy objektív, köztük a 400/2.8-as szupertele, távvezérlők, hogy a kapu mögé is lehessen gépet telepíteni, hálózati kábelek, egy Mini háromlábú állvány, stb. És általában nem aggódunk a saját magunk, vagy felszerelésünk épsége miatt. Általában félidőben csak letesszük a felszerelésünket és gyorsan elküldjük a képeinket vagy a pálya mellől, vagy a fotósok sajtószobájából [mert külföldön szokott ilyen lenni, nem úgy mint az MLSZ meccsein – a szerk].

Az egész évadot érintő bundabotrány fényében a Fenerbahce – Galatasaray találkozó előtt komoly volt a feszültség. A Fenerbahce kellett volna, hogy nyerjen, de egy hajszálon múlt, hogy a Galatasaray emelhesse magasba a kupát. Mivel emlékeztek rá, hogy milyen balhé volt két éve, mikor a Fenerbahce hazai pályán kimaradt a liga bajnokságból, a fotósok mind aggódtak a mostani meccs vége miatt. De egyik fotóst sem láttam, hogy hozott volna valamilyen védőfelszerelést. Úgy tűnt, semmilyen B tervvel nem készültek, de nekem volt. A B tervem egy lakat volt! A játék elkezdődött. Durva idényzáró volt. A két csapat nem szerzett pontot és már a hosszabbítás ötödik perce után éreztem, hogy a végeredmény 0:0 marad. Ez azt jelenti, hogy a Galatasaray lesz a 2011-12-es török bajnok, az pedig felbőszítheti a csalódott Fenerbahce szurkolókat.

Fotó: Murad Sezer/Reuters

Mikor a meccset lefújták, a Galatasaray csapata a pálya közepére gyűlt. Miközben a vendég csapat győzelmi mámorában fotóztam, láttam, hogy a rohamrendőrök a pályára futnak, hogy megvédjék őket. Néhány fotós már a pálya közepén volt. A bajnokság elvesztése a rivális klubbal szemben, hatalmas sokk volt a Fenerbahce rajongóinak és a játékosainak egyaránt. A Fenerbahce Sukru Saracoglu stadionban ülő mintegy 50 ezer szurkoló szinte megdermedt. A Galatasaray csapatát szinte percek alatt körülvették a rohamrendőrök és a fotósok.

Felismertem, hogy a teleobjektívvel nem tudok tovább fotózni a gólvonal mögül. A Fenerbahce szurkolók szidni kezdték a Galatasarayt, és perceken belül dobálni kezdenek mindent, ami a kezükbe akad, úgyhogy ideje volt csomagolni. Gyorsan összeszedtem minden holmimat, és bezártam a bőröndömbe az öt eurós lakatommal, amint a szurkolók elkezdtek székeket és éles tárgyakat dobálni a pályára.

A fényképezőgépeket és a laptopot magammal vittem, a bőröndöt és az egylábú állványomat a hirdető táblák mögött hagytam. Berohantam a pályára és elkezdtem fotózni. Tudtam, hogy kockázatos a dollár ezreket érő felszerelésemet magára hagyni, de ilyen felfordulásban nem cipelhettem magammal, és nem tudtam bevinni a sajtó szobába, hogy biztonságba helyezzem. Reméltem, hogy talán túl nehéz lesz, hogy elhajítsák. Egy kis ünneplés után a felfordulás miatt a Galatasaray játékosai az öltözőjükbe rohantak, ahogy a pálya megtelt dühös szurkolókkal, akik a rendőröktől sem ijedtek meg. Miután lefotóztuk a komoly összecsapásokat a pályán, minden fotós a sajtóközpontba rohant, velük én is, hogy biztonságba helyezzem a bőröndömet.

Fotó: Murad Sezer/Reuters

Míg a díjátadóra vártunk, a sajtóközpont tömve volt fotósokkal – tele annak a bizonyítékaival, hogy heves összecsapásokat fotóztak. Törött fényképezőgépek, objektívek, laptopok mindenfelé. Volt, aki próbálta felmérni a károkat, volt aki azt próbálta kideríteni, hogy hiányzik-e valamije. A két órás rendbontás alatt egy kis pénzérme a bal szemem mellett talált el, de ezt leszámítva, hála Istennek, a Reuters csapata és felszerelése megúszták. Miközben szerkesztettük és küldtük a képeinket a szingapúri központnak, Umit Bektas Kollégám mutatott egy képet, amit zavargás közben készített. Nehéz volt elhinni a látványt, egy szurkoló egy Canon 400 mm 2.8 teleobjektívet hajított be a pályára a rászerelt egylábú állvánnyal együtt, (a bolti ára úgy $10,000  – kb. 2.3 millió forint). Ez volt az igazság pillanata, mikor meggyőződhettem róla, hogy jó ötlet volt bezárni a saját négyszázasomat a bőröndbe.

A focihuligánok szombat esti randalírozásának mérlege: 3 fényképezőgép eltört, 10 objektív (köztük egy 400mm teleobjektív) megsérült, vagy eltűnt, egy törött laptop, 10 fotóst közvetlenül bántalmaztak. Persze mindannyiunk kapott a könnygázból.
Míg a közismert török publicisták a könygázzal való első találkozásukról cikkeztek saját lapjaikban, addig a Török Fotóriporterek Tárasága (TFMD) és a Török Sport Újságírók Szövetsége (TSYD) a tagjainak felszerelését ért károk megtérítését követeli a Fenerbahce Sport Klubtól.”

Readers Comments (4)

  1. Nem emberek ezek, hanem álatok.Így smittpalisan, egy L-lel.Akik egy sz@r  focimeccs illetve bajnoki cím elbukása miatt ölni képesek, azoknak nincs helye a társadalomban.
    A másik dolog sem kevéssé bosszantó: mi a rák kerül pár üveglencsén, meg alu vagy acél csövön, tölcséren százezrekbe-milliókba?Értem én, hogy szeretnek pénzt keresni a gyártók, de azért lehetne kicsit vékonyabb bőr is a p.fájukon.Azt ne mondja senki, hogy télleg ennyibe kerül előállítani, és épp hogy csak van rajta pár eurónyi hasznuk…Mondom ezt úgy, hogy én is fociszurkoló vagyok, és fotózgatok is…

    • Ki kell ábrándítsalak, a fotózás profi szegmense inkább veszteséget termel a gyártóknak, mint hasznot. Sokkal nagyobb az anyagköltsége, sokkal munka és energia igényesebb, kevésbé automatizálható a termékek előállítása, és sokkal kisebb mennyiségben gyárthatók/eladhatók a termékek, ezáltal a fejlesztési és gyártási költségek sokkal kisebb darabszámon oszlanak el. Szigorúbbak a minőségbiztosítási elvárások, ami miatt drágábbak az alkatrészek, több a selejt veszteség, Továbbá a szállításuk is költségesebb, mert míg az amatőr termékek egyre több műanyagot tartalmaznak, addig a profi cuccokban jobbára csak fém és üveg van. Ráadásul a komolyabb igénybevétel, illetve a bonyolultabb felépítés miatti nehezebb javítással a szervizhálózatot is jobban igénybeveszik, mint az egyszerűbb szerkezetű, könnyebben javítható, olcsóbban előállítható amatőr gépek, és ez szintén a gyártó cég nyereségét csökkenti.

      Nem véletlen, hogy a legtöbb gyártónak egyáltalán nincs is ambíciója betörni a profi piacra, amin a fotó iparban lényegében csak a Canon és a Nikon van jelen. Az sem véletlen, hogy nem csak a Tescoban, de még a nagy műszaki áruház láncokban se nagyon tartanak profi gépeket és objektíveket, legfeljebb mutatóban.  Nagyon specializált a piaca, kevesen és ritkán vásárolnak ilyet, nem lehet belőle nagy eladásokat csinálni, míg az olcsóbb termékeket viszik, mint a cukrot gyakran csak az ára miatt is.
      Fontos a gyártóknak a profi piac, mert ezek presztízs termékek, amik jó reklámot jelentenek az olimpián, magazinokban, meg a katalógusokban is, de akármelyik profi termék nyereségének sokszorosát tudják megtermelni az egyszerűbb olcsó fényképezőgépek tucatjainak eladásával.

      • Hát jó, elhiszem neked, biztosan sokkal nagyobb a tapasztalatod, mint nekem.Bár azért nem fogom a gyártókat sajnálni egy percig sem…Illetve ha megfordulna kicsit a trendés a nagyobb forgalom-kis haszon elvet követnék; nem lehet, hogy jobban jönnének ki belőle anyagilag?És amúgy télleg lehet javítani az objektíveket?Ha mondjuk leejtek egy Nikon 70-300/f3,5-5,6 obit, ami mondjuk 150e forint, tehát már nem olcsó, de még nem is  a milliós kategória, azt érdemes, illetve lehetséges javítani?Azt hittem kuka…

        • Messze nincs olyan nagy haszon egyik fényképezőgépen sem, mint a ruhákon….ráadásul a ruhákra nem kell garanciát és alkatrészutánpótlást biztosítani, meg szervizhálózatot fenntartani.

          Persze, hogy lehet javítani az objektíveket. Legtöbb gyártónál (bár van olyan is) még a kompaktokat sem egyben cserélik, hanem javíthatóak. Persze kisebb-nagyobb részegységekben cserélhetők az alkatrészek, de a legtöbb esetben lehet és érdemes is javítani az objektíveket. Lásd pl. az én törött nagylátóm nem olyan régen. Mondjuk nyilván függ a sérüléstől is. Létezik az a baleset, ami után már olcsóbb újat venni, mint szerelni. Olvasd el a kapcsolódó írásaimat van köztük néhány tanulságos:
          Törött objektív témájú írások a blogon

Comments are closed.