A Stop, és őket idézve sok más oldal (HVG, Kuruc.info, 168óra, stb) hirtelen lecsapott a nyilvánosságra hozott információkra, hogy Burger Barna évi tizenegymillióért fotózza Orbán Viktort.
A Népszava már januárban feszegetni kezdte a KIM “káderszerződései” kapcsán a fotós és egyéb szerződések összegeit, sőt Burger Barna munkadíját is elővették már márciusban, akárcsak korábban még az MSZP kormány idején tették Déri Miklóssal, aki a Gyurcsány és Bajnai kormány hivatalos fotósa volt.
Szerintem
Az természetesen nagyon helyes, hogy az állami szerződések közérdekből nyilvánosak. Szemben azzal, amit Pilhál György vázolt a Magyar Nemzetben, szerintem nem az a szörnyű, hogy a mindenkori miniszterelnöki fotós ilyen sokat keres, hanem az, hogy mások mindenkor jóval kevesebbet keresnek – alkalmasint akár ugyanazért a munkáért is. Én nem irígylem sem Burger Barnától, sem Déri Miklóstól a munkadíját, ahogy nem sajnálom Nánási Páltól, vagy éppen Debreczeni Zitától sem, hogy a fotózásnál maradjunk.
Én azt sajnálom, hogy más fotósok (vagy egyéb munkát végzők) nemhogy sztár gázsit, de az általánosan elfogadott piaci árakat, sőt a minimálbért is alig tudják kiharcolni nagyon sok helyen. Hogy ismerek olyan lapokat, ahol a takarítónő többet keres a saját felszereléssel dolgozó fotóriporternél, de beszélhetnénk akár a tűzoltókról is. És hogy fotókért egyáltalán fizetni is alig hajlandók a legtöbben, még a nagy cégek, vagy épp közintézmények is.
Az viszont nagyon is komoly gond, ha nem hagyják a többi fotóst dolgozni, vagy akár visszarendelik miatta a közmédia tudósítóját, abból kiindulva, hogy elég a hivatalos fotós képeire hagyatkozni.
Frissítés: Bő három évvel az írás megjelenése után, 2014. szeptember közepén ismét Burger Barna üzleti szerződéseiről írnak.