Már csak órák kérdése, és élőben nézhetjük, hallgathatjuk, olvashatjuk az esküvő minden részletét. A sajtófotósok utolsó készülődéseiről viszont talán még érdekes lehet az esemény előtt írni pár gondolatot.
Ahogy minden más hírügynökség munkatársai, így a Reuters fotósai is gőzerővel készülnek egy ideje a nagy esküvő napjára. Előkészületeikről a hírügynökség blogján tették közzé Phil Noble nagyon hangulatos beszámolóját, így ez következik most fordításban:
“A vendéglistát hetekkel ezelőtt véglegesítették, és kiküldték a meghívókat. A szerencsések, akiket meghívtak, bizony nem utasították vissza az invitálást.
Mi nem kaptunk elegáns borítékot a lordkancellár hivatalától, csak egy e-mailt a fotósok angliai főnökétől, amiben felkértek minket, vegyünk részt a Reuters csapatában, akik William és Kate esküvőjét fényképezik. Egy meghívás, amit nem lehet elutasítani.
Sok tekintetben ez is olyan, mint a többi esküvő; aggódsz, hogy mit vegyél fel. Hogy maradj szárazon, és hogy tartsd magad melegen annak ellenére, hogy esküvőhöz kell felöltöznöd? Nem könnyű feladat.
Aztán következik, hogy ki mellé ülsz majd; csak ne az unalmas Betty néni legyen vagy Jim bácsi. Nos ebben az esetben inkább az a kérdés, hogy milyen helyünk lesz majd és onnan mit lehet majd látni?
A magam részéről nem csalódtam, nem kell aggódni Betty néni miatt. Remek helyet kaptam az apátság közelében, amin nagyon jó barátommal, és a Reuters frankfurti fotósával Kai Pfaffenbach-al oszthatok meg.
A 15 tagú csapatában a Reuters számos remek fotósa helyet kapott az Atlanti óceánnak ezen a felén élő kollégák közül. Angol, német, spanyol, olasz, francia és izraeli fotósok jöttek össze, hogy sajátos látásmódjukkal örökítsék meg ezt a nagyon is brit eseményt.
Van egy csomó dolog, amit mi angolok nem csinálunk igazán jól (ételek, borok, divat), de a külsőségek és ceremóniák tekintetében kétségkívül világelsők vagyunk. Az a lehetőség, hogy ezt a különféle látásmódú külföldi fotósokkal fotózhatjuk, akik mindezzel nem találkoznak olyan gyakran, mint mi angolok, határozott előnyt ad a Reuters kezébe.
Én és Kai remek helyen leszünk, hogy láthassuk az ifjú párt, alig valamivel az után, hogy kilépnek az apátságból. De ahelyett, hogy azon törnénk a fejünket, hogy mit vegyünk fel (aki ismeri Kait, tudja, hogy ez neki sosem probléma), sokkal nagyobb kérdés, hogy mivel fényképezzünk.
Az elmúlt néhány napban, és azok nagyon korai reggelein mindketten végig jártuk minden macskakövezett négyzetcentiméterét a területnek, ahol fotózni fogunk, sátrak, zászlók és hálózsákok között lavírozva. Lassan kialakult a terv. A fotós emlevény két ellentétes végén leszünk több mint 75 másik fotóssal és a kicsit eltérő szögekkel (szorítsatok nekünk) sikerül jól lefednünk az eseményt.
A tervhez viszont (amilyen összetett) elég komoly felszerelésre van szükség. Ketten együtt tíz darab fényképezőgépet fogunk cipelni, és egy rakás objektívet a 800 és 600 miliméteres teleobjektívektől lefelé egészen a 15 mm-es halszemig, sőt még egy ennél is nagyobb látószögű Go-Pro kamerával is tervezünk. A legszerényebb becsléseink szerint mindez 50 kiló felszerelést jelent mindkettőnknek.
Ezek közül sokat távvezérléssel fogunk elsütni, és nagyobb látószögű objektívekkel fognak dolgozni, hogy átfogóbb képet is mutathassunk az eseményről, hogy mi közben a sokkal fontosabb, szűkebb képekre koncentrálhassunk a boldog párról, ‘arról a bizonyos ruháról’ és remélhetőleg egy csókról is.
És végül, mint minden esküvőn, amin valaha részt vettem, vagy fényképeztem, a legnagyobb kérdés, hogy esni fog-e? Nos ez itt Anglia, a zápor hazája, így elég jók az esélyei, hogy esni fog. Higgyétek el nekem, hogy ennyi drága felszereléssel, laptopokkal és elektromos kábelekkel körülvéve nekünk az időjárás sokkal nagyobb problémát fog majd okozni, mint Kate és Will számára!
Bízunk benne, hogy minden jól fog alakulni mindannyiunknak és ha valakinek van egy felesleges szamara, amit hajnali 5-kor kölcsönkérhetünk, hogy mindezt el tudjuk cipelni, akkor szóljatok – a répát én állom.”
Bár Phil Noble egy másik írásában emlékezett meg hosszabban az esküvő napjára várható időjárásról, mivel az előrejelzés szerint még mindig esőre áll az esküvő napja, idézzük fel mit mondott Noble Kate és William utolsó nyilvános (és alaposan elázott) sajtóeseménye kapcsán: “Mikor eleredt az eső egészen biztos, hogy William herceg és én ugyanarra gondoltunk: csak április 29-én ne essen! […] Ha focit fényképez az ember, akkor mindig felkészül, hogy bármikor hirtelen megváltozhat az időjárás. De amikor a protokollt kell követni, akkor a vízhatlan nadrág és a túracipő nem kívánatos viselet. Az elegáns öltözék viszont nem is kényelmes, és nem is vízálló.”
Hogy ne csak a Reuters munkatársaitól idézzek, Gerard McGovern, a Getty Images szerkesztője is elmélkedik egy sort a királyi esküvőre készülődésről, aminek a végén egészen különleges irányba kanyarodik, és levonja a konklúziót: nem is olyan fontos ez az esküvő.
Mint írja, az ilyen eseményeknél mindig nagya a nyomás. Alig várja, hogy túl legyen rajta, és a nagy nap végén csomagoljon és mehessen haza: “Eddig is nehéz munka volt, és a jeles napon még nehezebb lesz.
Most bűntudatom van, amiért panaszkodok.
A munkám során a legnagyobb veszélyt egy sikamlós hamburger jelenti az ebédnél. Belefuthatok egy bolond taxisba az ismeretlen városban. Cserben hagyhat a technika. Zavarba jövök, ha nem a tervek szerint alakul valami. De, és ez itt a nagy de. Egyáltalán nem lesz veszélyben az életem. Ez a része könnyű lesz. Szerencsés vagyok.
A múlt héten Chris Hondros, az egyik fotósunk meghalt Líbiában.
Chris és sokan, hozzá hasonlók az életüket teszik kockára, hogy az igazság kiderüljön, hogy a világ láthassa, ami egyébként rejtve maradna. Nem csak nagyon komoly fotós tudásuk van, de szinte ember feletti az a képességük, amivel még a legszörnyűbb körülmények között is képesek dolgozni.
A világnak szüksége van olyan emberekre mint Chris, és nélküle sokkal szegényebbek vagyunk.”