A POYI fotópályázaton iPhone fotókat is díjazott a zsűri. Komoly vitát vált ki, hogy hol húzódnak a határok, és lehet vagy szabad-e telefonnal készült fotókat sajtófotónak tekinteni. Különösen, ha azt egy fotó alkalmazással készítették, hogy speciális képi hatást érjenek el.

Miközben sokan zúgolódnak a World Press Photo pályázat képeinek kegyetlensége, eredményei és egyéb kapcsolódó morális kérdések miatt, addig a Picture ot the Year International pályázat is szolgál idén érdekességekkel.
Damon Winter harmadik hellyel díjazott afganisztáni fotó sorozatát is egyre több támadás éri. A képek egy iPhone alkalmazással a Hipstamaticcal készültek, ami sajátos, filmszerű hatásokkal gazdagította a fotókat. Emiatt egyre többen kérdőjelezik meg, hogy az ilyen és hasonló megközelítésnek még van-e köze a fotográfiához, illetve nem sérti-e a sajtófotózásban szokásos etikai elveket, ami tiltja a digitális képmódosítást?

A fotós közben azzal érvel, hogy a fotózás célja a vizuális kifejezésmód, ő pedig egy olyan megoldást választott, ami az adott történet elmesélését szerinte leginkább szolgálta.
A New York Times Lens blogján a lapnak dolgozó Winter kifejti, hogy a Hipstamatic App nem utólagos képmódosítás, mintha PhotoShopban szerkesztené át a képet. Szoftveres beavatkozás ugyan, de pontosan ugyanúgy működik, és olyan hatásokat is ér el a digitális képpel, mint az analóg film esetében a kereszthívás, vagy az éppen látványvilága miatt népszerű Holga fényképezőgép használata.
Ugyanakkor szándékosan igyekezett távol maradni az Interneten kialakult vitáktól, mert nem az alkalmazások reklámozása a célja. Azt állítja, sosem volt célja, hogy a képeit az alapján bírálják el, hogy milyen megoldással, vagy alkalmazás segítségével készültek. Ugyanakkor teljesen biztos benne, hogy a történet elmesélésére ez volt a legmegfelelőbb mód.

A Poynter oldalán feltett kérdésekre személyesen válaszoló Winter azt is elmondta, hogy azért érezte az iPhone használatát szükségesnek, mert így sokkal bensőségesebb kapcsolatot ápolhatott a katonákkal. A nagy és hangos profi fényképezőgépek jelenlétére eégszen máshogy reagálnak a katonák, mint a mobiltelefonra, amivel ők maguk is előszeretettel fényképezik egymást és környezetüket. Az pedig a képi történetmesélés tudatosan kiválasztott eszköze volt, hogy a természetes látvány helyett a Hipstamatic szín és képi világával örökítse meg a látványt.

Winters szerint a vitának két pillére van. Az egyik tartalmi, márpedig a képek tartalma egyáltalán nem változott. Semmit nem vett el, és nem is adott hozzá az alkalmazás. A vita szerinte sokkal inkább a másik szempont, az esztétika mentén húzódik. Mint mondja, sokak szerint csak egy ravasz trükk, hogy mobiltelefont használt a fotózsához, és ezel csak művészieskedni akart. Ami akár jogos felvetés is lehet, de a tartalmi kérdéshez ennek szerinte nincs köze. Leszögezi, hogy a sajtófotók esetében is nagyon fotnos szerepet játsik a képek esztétikuma, hiszen a fotós nem két lábon járó fénymásoló, hanem történetmesélő. Winter szerint az iPhone és a Hipstamatic kiválasztása ugyanolyan módszer választás volt a részéről, mint mikor valaki fekete-fehér filmet vagy éppen diát fűz a fényképezőgépbe. Egy másik győztes képet elemezve hozzáteszi, hogy az sem véletlenül vignettál, és hogy az emberi szem sem fekete-fehérben lát, ahogy f/1.2 mélységélességgel sem látunk. Ezek mind esztétikai, történetmesélési módszerek, akárcsak az övé.

Winter azt is hozzáteszi, hogy a képek kiválogatása sem volt egyszerű. A New York Times oldalán megjelent képeket mintegy 1500 képből válogatták ki, és nem volt könnyű dolguk, mert a választott módszer inkább csak nehezítette a dolgukat.
Chase Jarvis nem tért ki blogján az iPhone fotók körül kialakult felhajtásra, de ő közismerten támogatja, és tevékenyen népszerűsíti az iPhone fotózást, sőt még saját alkalmazást is adott ki, hogy ezzel is támogassa a keratív mobil fotósok tevékenységét. A HVG.hu-n a témában megjelent cikk linkeli Stiller Ákos hasonló képeit éppúgy, mint ahogy említést tesz Gárdi Balázs hasonló tudsítási projektjéről is.

Míg Chip Litherland azt írja blogján a zsűri döntéséről, hogy “a tiszta formájában létező fotózsurnalizmus meghalt, mert a POYI épp most ölte meg”, addig a Gizmodo hasábjain Matt Buchanan azt kérdezi A Hipstamatic tényleg megölte a fotózsurnalizmust?, és azt a konklúziót vonja le, hogy Winters lehet az első, aki ilyen megoldással készült képekkel nyer fotópályázaton, de egészen biztos, hogy nem az utolsó.

Te mit gondolsz?

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!