A napokban (ismét) megtelt az egyik e-mail postaládám. Szerencsére nem a legnagyobb terhelésnek kitett Gmail postaládámról van szó, de azért ennek a címemnek a kiesése is elég kellemetlen tud lenni. Na de mivel telik meg egy postaláda? Áll sok ismerősöm is értetlenül a hasonló helyzetek előtt. A legtöbb e-mail mérete nem nagyon haladja meg a tucatnyi kilobájtot, a postafiók kvóták meg gyakran akár néhány gigabájtosak is lehetnek.
Csak a statisztika kedvéért a kérdéses postafiókomban jelenleg 2713 levél van, ebből 521 különböző okokból olvasatlannak van jelölve, és mintegy bő 90%-a kisebb mint 10 kilobyte. Ami viszont alaposabb szemrevételezés után kiderült, hogy van néhány tizen-huszon megabájtos levél is a postaládában. Mert ugye vannak, akik több megás képeket küldözgetnek lelkesen e-mailben. Sőt néha tőlem is ezt várják, és ilyenkor magam is meglepődök rajta, hogy rendre a Mailer Daemon (ti: a levelező rendszerek hibaüzeneteit küldözgető program) válaszol, hogy túl nagy a levél mérete.
Néha értetlenül állok a probléma előtt, hogy ilyen dolgok még gondot okozhatnak a XXI. században.
De amikor elkezdek egy 3G kapcsolaton, esetleg egy vidéki helyszínen (ilyenkor akár 3G helyett EDGE vagy akár GPRS sebességre visszazuhanva) képeket beküldeni a szerkesztőségbe, akkor rögtön megértem, hogy miért is fontos, hogy a hiper-szuper fejlett technikáink ellenére is minél kisebb adatmennyiségeket küldözgessünk. Ha például egy ilyen terepmunka során a gép elkezd egy 16 MB nagyságú levelet letölteni, akkor jó eséllyel soha az életben nem fogom tudni feltölteni a képeket, amiket küldenem kell, mert nem jut sávszélességem egy jó eséllyel egyébként teljesen haszontalan levél miatt. Persze különben is érdemes inkább FTP-t használni nagy fájlok küldözgetésére e-mail helyett, hiszen a 150 kg-os súlyzó készletet sem szokás biciklis futárral küldeni levélcsomagban.