Idén is tökből lakomázó állatokat fotóztam

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Régi hagyomány a Fővárosi Állat- és Növénykertben, hogy Halloween előtt tökből lakomázhatnak az állatok. Régóta fényképezem is ezt. Általában nem nagyon írok erről, mert többnyire különleges eseményektől mentes a fotózás. Odamegyünk, megtörténik, lefotózzuk, leadom és megyek tovább. Biztos lehetne ezekről a munkánkról is írni, de nem nagyon szokott ötletem lenni, mit is írjak.

Egy időben találkoztam olyan fotós blogommal, amin a szerző dagályos körmondatokkal leírta, hogy “ez a kép azért jó, mert…” és a kép nem volt jó. Azért sem, meg másért sem. Az ilyenekbe meg én nem szeretek belemenni.

Kitehetném a képeket csak úgy önmagukban, esetleg némi képaláírással, de ennek sem látom olyan sok értelmét itt a blogon. Nem annyira a képeimről, mint inkább a történteteimről szól ez a blog. Bár egyre ritkábban vannak olyan történeteim, amiknek értelmét látom megosztani.

Egy tökölő sörényes hangyász fotózás
Részletekért katt a képre!
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Idén viszont az ismét rendhagyó eseményektől mentes állatkerti Halloween etetés fotózása eszembe juttatta a korábbi, valamivel kalandosabb hasonló eseményt. 2014-ben elég sokat kellett várni a hangyászra, hogy kidugja hosszú orrát az odújából. Érdemes elolvasni, amit akkor írtam erről.

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

Idén sokkal többen voltunk, de várni sem kellett, sőt még a kölyke is falatozott egy kicsit a tökből – bár neki nem annyira ízlett a joghurt, mint az anyaállatnak. A kenguruk sem annyira rajongtak a tökbe rejtett nyalánkságért és a prérikutyák is inkább csak a tököt rágcsálták, minthogy a benne rejlő finomságokat kibányásszak belőle. Bezzeg a rozsomákok pillanatok alatt kibányászták a tökbe rejtett húst és a szurikátáknak sem okozott nagy fejtörést, hogy a tök belsejében van a finomság, nem a tök az.