A sportfotózás egyébként is, de különösen az olimpián a világ legkomolyabb nagyüzemi fotó termeléséről szól. A legtöbb és legjobb sportolót felvonultató sporteseményre a világ minden táján kíváncsiak, a fotósok pedig minden sportoló szinte minden percéről tudósítanak, szinte azonnal. Ismerd meg hogyan dolgoznak a kulisszák mögött!

Harmadik hete zajlik a téli olimpia Szocsiban, ez alatt az idő alatt képek százaival találkozhatott még az is, aki nem követte a sporthíreket. Korábban Jeff Cable beszámolója nyomán már írtam róla, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek a fotósok az idei olimpián.

A fotósok munkájának egyik legfontosabb részét (közvetlenül a fotók elkészítése után) a képküldés jelenti. A PetaPixel megírta, hogy egy magányosan dolgozó fotósnak is milyen szűkös határidőkkel kell dolgoznia. Míg Jeff Cable szerződése pár olimpiával korábban még azt kötötte ki, hogy 12 órán belül le kell adnia a képeket, addig két éve Londonban már csak 2 órát adtak erre neki. Most pedig a hoki meccsek közti 14 perces szünetet emlegeti, hiszen ha ennyi idő alatt nem készül el a képekkel, akkor fontos akcióról maradhat le.
Vannak azonban, akik még ennél is gyosabb tempóban küldenek. A nagyobb hír és képügynökségek fotóriporterei ma már nem bajlódnak azzal, hogy kivegyék a kártyát a fényképezőgépből, vagy hogy megszerkesszék a képeiket, sokkal hatékonyabb és gyorsabb munkarendben dolgoznak.

A Gizmodo cikkében csak a két amerikai ügynökség, az AP és a Getty Images munkájáról írnak, de hasonlóak a munkamódszerei és a munkatempója is a nagy európai központú ügynökségeknek is, mint a francia AFP és a brit Reuters. Utóbbi ügynökség képszerkesztőinek a munkájáról még a londoni olpimpia kapcsán született nagyon érdekes írás, amit fordításban én is közöltem. Jöjjön most a történet a két amerikai ügynökség szemszögéből bemutatva. (A nyilatkozatoknak egy kicsit önreklám hangulata van, de érthető, hogy a cégek képviselői szívesen büszkélkednek a munkájukkal. Helyenként éltem a lehetőséggel, hogy a saját véleményem is hozzáfűzzem kiegészítésként.)

Az AP helyettes fotó igazgatója, Denis Paquin szerint “az egész a sebességről szól […] fontos, hogy szinte ugyanolyan gyorsan szükség van a képekre, mintha a tévében látnák”. Elvégre a közvetítéseket milliók nézik a tévében élőben, köztük a lapok szerkesztői is, és amint megvan (vagy épp nincs meg) az arany érem, már születnek a cikkek és szükség van a képekre is.

A régi szépidők
A Getty Images sportfotó igazgatója, Ken Mainardis szerint az olimpia fotózása teljesen megváltozott a digitális technikával. Neki ez a tizedik olimpiája. Mikor kezdett az atlantai játékokon, akkor még minden teljesen analóg technikával történt. A filmet el kellett vinni a sötét kamrába, ahol a szerkesztők 2-3 órát vártak hogy a negatívot előhívják – és ez csak a kiemelt eseményeknél volt így. A kevésbé fontos versenyek képeinél akár egy fél nap is eltelt, mire a képek kikerültek a vegyszeres fürdőből. Egy mozgalmas napon ekkoriban úgy 100-150 képet adtak ki az ügynökségek. A digitális technika mindent megváltoztatott. Sokkal több kép készül és az Intereneten sokkal több képre is van szükség, hiszen egy-egy hírhez könnyű szerrel csatolhatnak annyi képet egy galériában, mint régen ahány kép összesen volt egy újságban. Mind ezt persze magától is tudja az ember, de csak akkor gondol igazán bele, amikor az elképesztő számokat hallja.

Mai extrém számok
Az ügynökségek ma naponta mintegy 2000 képet adnak ki az olimpiáról és ügynökségenként úgy egymillió képet készítenek az olimpián dolgozó fotósok a játékok alatt. Mint Mainardis gyorsan átszámolja, ez az egymillió kép az analóg korszak máig sokat emlegetett mértékegységével úgy 28 000 tekercs filmet jelentene a három hetes rendezvényen. A számolgatást folytatva hamar kijön, hogy a legújabb gépek 12-14 fps sorozatával egy tekercs filmet három másodperc alatt el lehetne használni, ha a mai gépek még filmmel működnének. 

A fotós felszerelése
A technika fejlődése miatt persze egyéb különleges fejlesztésekre is szükség van. Mint már egy korábbi bejegyzésben is elhangzott, a Getty Images évekkel az olimpia előtt kezdte az érdemi felkészülést a játékokra. Még az előző téli olimpia alatt találkoztak a szervezőkkel Vancouverben. Az AP úgy két évvel a játékok előtt tartott terepszemlét Szocsiban és mindkét cég emberei bő egy hónappal a játékok kezdete előtt elkezdték telepíteni a saját kábeleiket és egyéb technikájukat, hogy minden időben a helyére kerüljön és tökéletesen működjön. A Getty Images 11 versenyhelyszínen dolgozó 37 fotóriporterét nagyjából 22 kilométer kábel köti össze egymással és a szerkesztőkkel. Ez persze csak az úgynevezett “biztonságos” pozíciókban igaz. Vannak olyan fotós helyek is, ahova nem tudtak kábelt fektetni, mint például az alpesi műlesikló pályához a hegyoldalba. Az ilyen “rizikósabb” helyeken bázisállomásokat telepítettek és a fotósaik vezeték nélküli kapcsolattal csatlakoznak a hálózatra.
Akárcsak Jeff Cable írása, a Gizmodo cikke is kitér a fotósok kemény munkájára: “Az olimpiai fotósok sokszor jóval napkelte előtt kelnek fel, hogy síelve kijussanak a fotós helyeikre. Egy Getty fotós alap felszerelése négy váz, mindegyik más objektívvel. 16-35/2.8, 24-70/2.8, 70-200/2.8, 300/2.8. A Gettynél változó, hogy a fotósok Canon vagy Nikon felszereléssel dolgoznak, míg az AP csak Canont használ. [Ezen kívül úgy tudom, hogy az AFP csak Nikont használ, a Reuters pedig csak Canont – VA a szerk]
Ezek a fotósok minden esetben a gyártó zászlóshajója, a Canon 1Ds [valószínűleg ez elírás lehet a szövegben és 1DX-et akartak írni – VA a szerk] vagy Nikon D4s. Míg más területeken lehet boldogulni a kevésbé magas kategóriás gépekkel is, a sportfotóhoz szükség van a 10-15 fps sebességre, amit csak a csúcsgépek nyújtanak. Ez pedig egy csomó felszerelés.”

Letöltés és szerkesztés
Amint a fotós exponál a géppel, a kép – szigorúan egy magas minőségű JPEG fájl és nem tömörítetlen RAW – úgy másfél másodperc alatt eljut a szerkesztőkhöz. Itt három fős szerkesztő csapatok dolgozzák fel az egyes képeket. Az első kiválasztja a legjobb képeket és megvágja, hogy megfelelő legyen a kompozíció; a második szerkesztő elvégzi az esetleg szükséges szín korrekciókat; a harmadik pedig megírja a képszöveget. A teljes művelet 30-40 másodpercet vesz igénybe. Amint a harmadik szerkesztő is végzett a munkájával, már küldi is az ügynökségi archívumba. Nagyjából 90 másodpec, mire a csak erre fenntartott redundáns 100 Mbit/s sebességű hálózaton a kép eljut a Getty USÁ-ban működő szerverére, ahonnan az előfiztetők világszerte hozzáférhetnek a képekhez.
Kisebb-nagyobb eltérésekkel, de nagy vonalakban az AP [és a többi hírügynökség is – VA a szerk] ugyanígy dolgozza fel a képeket. Az AP képszerkesztői nem egy központi szerkesztőségben ülnek, hanem kisebb csapatokban az egyes versenyhelyszíneken dolgoznak, a fotósok közelében. Így jobban tudnak kommunikálni velük és szorosabb az együttműködés a fotósok és képszerkesztők között. A végeredmény viszont nagyjából ugyanaz: legfeljebb három perccel a kép elkészülte után már láthatják és használhatják a fotókat az előfizetők.

A folyamat nagyon kis hiba lehetőséget enged. “Mindig fennáll a veszélye, hogy az időjárás, vagy egy jármű kárt tesz a vezetékekben, de a technikusaink ezeket a hibákat is hamar elhárítják.” – mondja Mainardis.

A verseny során bármelyik két képet össze lehet hasonlítani a két ügynökség anyagából. Mindkét csapatban ugyanolyan profik dolgoznak, így a képek is nagyon hasonlóak. Ha Shaun White rosszul ér földet, akkor mindenkinek meg lesz az a kép. “Ez egy kötelező kép, de nincs benne semmi különös.” – mondja Paquin.

Hasonlóságok és különbségek
Bár a két ügynökség formálisan versenytásak, mégis más célközönséget szolgálnak ki és ez meghatározza, hogy hogyan fényképezik a játékokat. Az AP első sorban hír lapokat lát el képekkel világszerte, így Paquin szerint a céljuk biztosítani minden egyes ország sajtójának a képeket a helyi sztárok szerepléséről. A Getty Images viszont nem csak sajtó ügyfelekkel áll kapcsolatban, hanem sok a hirdetői partnere is. Legnagyobb ügyfelük maga az Nemzetközi Olimpiai Bizottság, aminek a hivatalos fotósaként dolgoznak. Az ő feladatuk mindent dokumentálni az olimpián és képeikkel segíteni a szervezők céljait, bemutatni, hogy milyen látványos program az olimpia, ami igazán megéri a bele fektetett pénzt.

Bár hasonló technikával dolgoznak a fényképezőgépektől kezdve a távvezérelt robot fényképezőgépekig bezárólag, mégis nagyon más eredményt produkálnak. A Getty képeiben meg van az a csillogás, ami szükséges, hogy a kép egy magazinba kerüljön, ahol egyetlen zavaró háttérelem sem terelheti el a figyelmet a reklámozott termékről.
A Getty szerkesztői a háttérben továbbá dolgoznak olyan különleges képfeldolgozásokon is, amik megmutatják egy sportoló trükkjének folyamatát, sőt szinte végtelenségig zoomolható gigapixeles felbontású panoráma képeket is készítenek [akárcsak a Londoni Olimpián is megtették – VA a szerk].

Paquin szerint az AP inkább történetet mesél. A hírügynökség nem ad ki annyi képet, mint a Getty, de természetesen biztosítják azt a tudósítást, amire az előfizetőinek szüksége van – akárhol működjön is az a lap. Az AP fotói általában inkább hírképszerűek, nincsenek annyira szűkre vágva, így többnyire látszanak rajta a nézők is. Ez sokkal inkább összképszerű és kevésbé esztetizál; jobban látszanak a mozdulatok esetleges hibái, mint az Getty tökéletességet mutató képein.

Van-e lehetőség kreativitásra?
Miközben az események folyamatosan zajlanak és a fotósok minden mozzanatot megörökítenek, le sem vehetik a szemüket az eseményekről. Mégis mindkét ügynökség keresi azokat a különleges képeket, amik képesek olyasmit is megmutatni, amit a szokásos kötelező képek nem képesek.

Mainardis azt mondja, hogy a feladat az eseményt tiszta háttérrel megörökíteni, de ez csak az elvárható minimum. “Mindig azt várom, hogy valamit újítsanak a fotósok és eddig még sosem hagytak cserben.” – állítja.

Az AP-nél az az irányelv, hogy “Legyen meg az ugrás, legyen meg a reakció” – mondja Paquin, de hozzáteszi, “Mindig azt kérem, hogy legyen egy kis különlegesség, egy kis részlet, bármi ami megmutatja a verseny feszültségét.”

Akárcsak a Szocsira vonatkozó terveket is már 2010-ben elkezdték előkészíteni, a haditervek előkészítése már most ugyanilyen körültekintéssel zajlik a 2018-as olimpiára. Mi lesz a különbség? Nagyobb, gyorsabb, mégtöbb – ahogy az olimpia is.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!