Idén is legyen valami érdekes beszámoló az Oscar-díj átadón dolgozó fotósok munkájáról. Ezúttal egy GoPro kamerával vonult fel az egyik vállalkozó kedvű fotós, hogy time-lapse videót készítsen arról, mit lát. Nézd meg milyen az Oscar vörös szőnyege a fotósok szemszögéből.

Minden évben szoktam foglalkozni az Oscar-díj átadásán dolgozó fotósok munkájával. Most sem volt ez máshogy, bár eddig csak a korábbi werk anyagokat tudtam újra megosztani. Szerencsére a Los Angeles Times fotósai most is kreatívak voltak. Ezúttal egy GoPro kamerával szórakoztak, hogy valami érdekes háttér anyagot készítsenek. Bár az eredeti ötlet elég alaposan félresiklott, a vészforgatókönyv azért megmentette a projektet.

Jay L. Clendenin a Los Angeles Times fotóriportere azt meséli a lap nagy képes galéria oldalán:

“Az idei a hatodik alkalom, hogy az évi Oscar-díj átadást fotózom a Dolby (korábban Kodak) színházban. Minden évben próbálok valami újat csinálni, de idén – akárcsak a korábbi években is – nemet mondott a Film Akadémia. Persze nem hibáztatom őket. Hajlamos vagyok az utolsó percig várni, és azt is kezdem belátni, hogy talán túlzás volt azt kérnem, hogy Daniel Day-Lewis viseljen a fején egy GoPro kamerát a díjátadón. Így a legjobb, amit tehettem idén, hogy én magam viseltem a kamerát, hogy egy time lapse videót készítsek a napomról a vörös szőnyegen.

Beszéltem Bryan Chan képszerkesztővel és úgy döntöttünk, hogy a kamerát fejemre szerelve nem fog akadályozni a munkában, a felvételére pedig be tudunk majd vágni egy-egy képet, amit az elsődleges fényképezőgépemmel, egy Canon 1D X-el és a Canon EF 24-70mm f/2.8L II objektívvel készítek. Ahogy a tervek kezdtek formát ölteni, egyetértettünk benne, hogy nem árt felállítanunk egy tartalék kamerát. Egy Canon 5D Mark II-t egy Canon EF 16-35 f/2.8 II objektívvel felszereltünk tehát a fotós helyem előtti korlátra.

A GoPro kamerát 5 másodpercenkénti képekre állítottam és már akkor elkezdtem vele fotózni, mikor még a szállodai szobánkban voltunk. Hagytam, had örökítse meg, ahogy lemegyek a színházhoz és elfoglalom a helyem a vörös szőnyegnél. Sajnos, alig töltöttem tíz percet a vörös szőnyegnél, fotózásra készen, a kamera lencséjén valami foltot hagyott. Az akku élettartamának hátralevő részén (nagyjából 2,5 óra) a képek használhatatlanok lettek. Szorú emlékeztető ez, hogy menet közben ellenőrizni, újra ellenőrizni, majd ismét ellenőrizni kell.

A jó hír, hogy a “tartalék” kamera végig dolgozta a vörös szőnyegen a sztárok érkezését, így a tervezett multimédia anyagot el tudtuk belőle készíteni. Sajnos ezt a fényképezőgépet többször meglökték, így a felvétel is ugrál kissé. Ez arra késztet, hogy egy pár fontos dolgot átgondoljak, miért fulladt kudarcba ez a time-lapse felvétel.

Ahogy minden tapasztalt time-lapse készítő megmondhatja, a kamerát egy nagyon stabil helyre kell letenni. Ideális egy jó háromlábú állvány, de ha nem használhatsz ilyet, akkor egy stabil, szilárd felület is megteszi. Lehetőleg olyan, amire rögzíteni lehet egy szorítót. Az én esetemben nem volt ilyen felület (értsd: megtiltották!) és csak annyit tehettem, hogy egy Bogen/Manfrotto Magic Armmal a kb. centi vastag elválasztó falra szereltem fel, kb csípő magasságban magam elé. Sajnos ez a fal mozgatható volt és a mögötte álló fotósok egész hada mozgatta, meg az az operatőr, aki időről-időre betérdelt elénk a három órás esemény során. Miközben a fényképezőgép dolgozott, gyakran lökdösték, ami kisebb-nagyobb változásokat okozott a képeken, ami elég érdekesen néz ki, mikor több mint 2000 képet szerkesztünk egymás után. A time-lapse felvételek másik kulcs fontosságú tényezője az idő. Nem csak az időtartam, amíg a képek gyűlnek, sokkal fontosabb a tervezésre fordított idő. Az idei tervet négynap alatt találtuk ki. Ha mondjuk négy hónappal korábban keressük meg a Film Akadémiát az ötletünkkel, akkor talán bekutathattuk volna nekik néhány korábbi sikeres time-lapse munkánkat (mint az Endeavour űrrepülőről készült, a Carmageddon hídfelújítás, vagy a SAG Díjátadó előkészületei) és talán jóvá hagyták volna a több kamerás elképzelésünket.

Végül megállapíthatjuk, hogy a próbálkozásunk nem lett totális kudarc. Rengeteget tanultam belőle: (a) jóval az esemény előtt dolgozd ki a tervet, (b) győzd meg a döntéshozókat, róla, hogy a vizuális szakma legkiválóbbjai azért lesznek itt, hogy a világláthassa őket és (c), a legfontosabb, hogy kérd mega melletted álló fickót, hogy ellenőrizze, nem koszos-e a fejedre szerelt kamera lencséje és emiatt ne váljon használhatatlanná az az 1800 kép, amit készít.”

Sajnos úgy látom, Jay L. Clendenin legelső Oscar time-lapse próbálkozása már nem elérhető a Los Angeles Times oldalán. Viszont azóta is jobbnál jobb eredménnyel kísérleteztek tovább és a kezdeti ügyetlenkedésből egészen jó videóik születtek. Érdemes mindegyik videót végignézni, de különösen a legutolsót.

Oscar vörösszőnyeges érkezések 2013-ban (készítő: ismeretlen):

Oscar vörösszőnyeges érkezések 2015-ben (készítő: Patrick O’Brien):

Oscar vörösszőnyeges érkezések 2016-ban (Jay L. Clendenin/Los Angeles Times):

Oscar vörösszőnyeges érkezések 2017-ben (Allen J. Schaben/Los Angeles Times):

Oscar vörösszőnyeges érkezések 2017-ben (Jay L. Clendenin/Los Angeles Times):

A teljes 2014-es Oscar-díjátadó egy percben (Los Angeles Times):

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!