Magam is elég kritikus vagyok, sok mindent kifogásolok, de ok nélkül sosem fikázok, és az üres negatív listázást ellenzem, és ha versenytársaival műveli valaki, azt egyenesen undorítónak tartom.
Többen javasolták már, hogy állítsak fel negatív rangsorokat, állítsak pellengérre kóklernek tartott fotósokat, csináljak, vagy működjek közre különféle “szakmai szégyenfalak”, aranymálna és aranycitrom jellegű díjak létrehozásában a fotózás területén.
Nem teszem, mert nem értek vele egyet. Sem azzal, hogy egy indoklás nélküli lehúzó “díj”, vagy szégyenfal bármit is ér, magával a módszerrel meg még kevésbé. Különösen úgy, hogy szakmabeliként minősítsek másokat, akiknek a minősítésére amúgy nem biztos, hogy bármi alapom volna. Tetszhet vagy nem tetszhet a másik munkája, lehet vitatni konkrét problémákat, vagy általánosabb jelenségeket, lehet véres tollú kritikákat írni, vagy akár jobbító szándékú észrevételekkel élni közvetlenül és nyilvánosan is, de az ilyen érdemi kritika nélküli negatív díjazás szerintem semmi másról nem szól, csak a másik leszólásáról.
A nagy világból érkező arany málna és arany citrom díjakon is rendszeresen felidegesítem magam. Nem csak azért, mert néha olyan filmet támadnak vele, amiben esetleg nekem tetszett valami. Magát az egész kezdeményezést, sőt megközelítést tartom betegnek.
Arról nem is beszélve, hogy már a pozitív díjaknál is óhatatlanul felvetődik az emberekben, hogy egy egy kisebb-nagyobb szakmai díjat vajon nem az üzleti érdekek miatt, a pénzmozgás olajozása, vagy csak a díj támogatóinak körbehálálása miatt adnak-e át. Legyen szó akár az Oscar-díjról, akár EISA, TIPA, netán más műszaki díjról, vagy olyan rangos díjátadó gáláról, ahol az alapján léphetnek fel művészek, hogy ki mennyit fizet a programfüzetben történő reklámozásáért.
Akkor se szeretném a negatív díjakat, ha szakmai, vagy még inkább a szakmában nem érintett társadalmi szervezetek, civil kezdeményezések (vagy olyan hivatalból kritizáló, legalább többé-kevésbé független oldalak indítanák, mint a Napiszar, Szánalmas és egyéb kritikus blogok) indítanák, és minden részrehajlás, vagy érdekektől vezérelt ártó szándék teljesen kizárható lenne.
Na de mikor a reklám szakma egyik résztvevője alapít negatív díjat, hogy saját piaci konkurenseinek ítélhesse oda a “reklámszakma moslékának” járó díjakat. Az valahogy szerintem elég undorító önreklám fogás. Még a reklámszakma moslékától is.
Egy róluk megjelent cikk azt idézi küldetés nyilatkozatukból, hogy “az egyre ellaposodóbb, színvonaltalan és ötletszegény reklámokra, illetve a belterjes magyar reklámszakma elöregedésére kívánják felhívni a figyelmet a szervezők”. Ez fontos szakmai cél lehet, de biztos vagyok benne, hogy nem a versenytársak ilyen pocskondiázásával kell a nemes szakmai küzdelmet folytatni. Már csak azért is, mert ez ad az egész kezdeményezésnek, és a mögötte rejlő (talán valós szakmaiságnak) egy kellemetlen mellékízt, amitől az egész olyan gyomorforgatóvá válik. Szomorú, hogy a fiatalos lendületből és a forradalmi megújulást sürgető szándékból csak annyi kreativitásra futotta, hogy mások munkáját fikázzák – kiszervezve persze egy Facebookos közönségszavazásba, nehogy szakmai felelősséget kelljen vállalniuk bármiért is.
Én nem ragadtatnám magam ilyen kritikára, de ha már valaki más valahol leírta ebben a formában a véleményét, akkor mégis csak megosztom: “Hogy a f*sz#mba szervez [ilyen lehúzó] szavazást egy olyan ügynökség, aki a weblapja szerint maga sem gyártott középszerű f*snál sűrűbbet?”
Ezeket a gondolatokat egy konkrét díj ihlette a közelmúltban, de úgy döntöttem, hogy sem a díj, sem az azt elkövető ügynökség nevét nem írom le, és ezért szokásaimmal ellentétben nem is linkelem a velük foglalkozó írásokat, mert nem érdemlik meg a reklámot. A negatívat sem, bármennyire vonzódnak is hozzá.
