Egyre több hangzatos címet használnak a sajtóban, ami már-már önálló jelenség lett, amire olvasók és szakmai kritikusok egyaránt felfigyelnek.
A HVG.hu vélemény rovata tegnap érdekes válogatást készített a konkurens Heti Válasz több mint érdekes címadásaiból. Érdemes elolvasni a többé-kevésbé kommetár nélküli írást.
Persze ez a fajta címadás nem csak rájuk jellemző. A bulvár lapok is előszeretettel élnek vele, sőt aligha nem onnan származik. Hiszen a bulvárban (szinte) mindent szabad, és teljesen elfogadott mindennapos, hogy bolhából csinálnak elefántot, és a cikk végére kiderül, hogy semmi nem igaz abból, amit a cím állít. Ha meg mégsem, majd jön a következő cikk, amiből kiderül az igazság – vagy nem, de az se nagyon számít.
A szakmában ezt átbaszós címnek szoktuk nevezni. Kicsit elegánsabban talán lehet figyelemfelkeltő címadásnak nevezni – bár attól, hogy egy cím figyelemfelkeltő, még lehet köze a valósághoz és a cikk tartalmához. Nem tudom, hogy van-e erre elegánsabb szakkifejezés. Mikor még média iskolába jártam, nem volt divat az ilye címadás. Vagy legalábbis nem egészen így. Mára már köztudott, hogy fontosak a hangzatos címek, és az is, hogy vannak, akik erre direkt rájátszanak, mert tudják, hogy akik RSS olvasóból, hírgyűjtőkről vagy a Facebook megosztások alapján kattintanak, azokra különösen erős hatást gyakorol a cím.
A témában visszatérő szakmai kérdés, hogy vajon az átbaszós címek nem ütnek-e vissza idővel? Az olvasók egy idő után besokalnak-e a tények szenzációhajhász feltupírozásától? Emiatt vajon elkezdik-e inkább kerülni az ilyen címekkel operáló lapokat, minthogy kattintsanak rájuk?
A döntéshozók a jelek szerint sok helyen úgy gondolják, hogy megéri kockáztatni, és talán a statisztikák igazolják is őket. Még ha tényleg kiábrándulnak és elfordulnak a laptól egyes olvasók, mindig marad kellően nagy tömeg, akik érdeklődve kattintanak, és a meglepetés után is megbocsátanak. Vagy csak gyorsan felejtenek, és legközelebb újra kattintanak.
Te mit gondolsz az egyre túlzóbb és megtévesztő címekről?
