A másodperc század része nagyon rövid idő, a szempillantásnak is csak töredéke. Ezeket a pillanatokat daraboljuk ki mi fotósok az események folyamatából egy-egy jól elkapott fotóval. Az viszont meglepő, mikor sikerül több fotósnak ugyanabban a század vagy akár ezred másodpercben exponálni.
A csoportképeken például rendszeresen belepislog egyik vagy másik résztvevő, különösen, ha tucatnyi fotós még vakuzik is rájuk. Ezért szoktuk a csoportképeket többnyire rövid, gyors sorozatokkal készíteni, hogy nagyobb eséllyel találjunk a képek között olyat, amibe nem pislogtak bele a fotóalanyok, és/vagy nem vakuzták szét a kollégák vakuvillanásai.
Engem lenyűgoznek ezek a dolgok, hogy képesek koordinálatlan dolgok ennyire felfoghatatlanul rövid idő alatt történni. Ugyanilyen rövidke időszelet volt nemrég az eltorzult fejű boxoló a találat pillanatában, vagy a tenisz kép, amit egymás mellett ülve ugyanabban a pillanatban kattintottunk el egy kollégával.
Mindezt a héten az Úszó EB-n történt hármas holtverseny juttatta eszembe. Vagyis a verseny három úszója is (a magyar Bohus Richárd, a francia Dorian Gandin és az izraeli Guy Barnea) ugyanabban a századmásodpercben ért célba, 25.14 másodperccel a rajt után, így mind a hárman bronz érmesek lettek.
Sajnos a sportág jellege miatt az úszásról ritkán szoktak befutó képek születni. Nem nagyon lehet máshogy csak víz alól. Amikor viszont készítenek ilyet, az látványos és különleges – különösen, ha olimpiai holtversenyt örökít meg.
Szerinted hogy lehetséges, hogy ennyire egyszerre történjenek dolgok?