Fotó: babblingdweeb/Flickr
Utálok álmatlanul forgolódní éjszaka. Szerencsére általában nincs ilyen gondom, végig szoktam aludni az éjszakákat. De néha előfordul, hogy felébredek az éjszaka közepén, és aztán képtelen vagyok visszaaludni.
Általában addig vagyok ébren, míg el nem fáradok annyira, hogy ne legyen gond az elalvás. Van, hogy ez igen kései (vagy inkább rendkívül korai) hajnali időpont, amit élvezettel kommentálnak az ismerősök, hogy már megint képtelen időpontokban kaptak tőlem levelet. Gyakran ilyenkor írom a blogbejegyzéseket, szerkesztem, válogatom, archiválom a képeimet, vagy csak szervezem a következő munkákat, intéztem az adminisztrációs ügyeket. A lényeg, hogy mindig van mit csinálnom.
Idejét se tudom, hogy mikor unatkoztam utoljára. Ha rám törne az unalom, elővenném valamelyik végeláthatatlan tennivaló listámat, amiknek sosem szoktam a végére jutni, és elkezdeném ritkítani a teljesítésre váró teendőket. Aztán, mikor elfáradok lefekszem, és kialszom magam.
Az ilyen álmatlan éjszaka viszont borzalmas. Próbálnék aludni, de nem megy, kiment az állom a szememből, csak forgolódok, és zakatolnak a képzeletbeli fogaskerekek. Ha felkelek valami hasznosat ténylegesen csinální, vagy csak papírra (inkább bitekbe) vetni a forgolódás közben eszembe jutott gondolataimat, akkor végképp lőttek az alvásnak. De hát így is…
Ha ez egy átlagos fotóblog lenne, most valami önfotózási kísérlet végeredményét publikálnám, de valahogy nem érzek késztetést, hogy saját magam fotózzam a párnák közt forgolódva. Úgyhogy kerestem inkább egy témába vágó képet, és aztán próbálok inkább valami más érdekes tartalmat előállítani, hogy a blog továbbra se a privát nyafogásomról szóljon. Bocsánat ezért a személyes kitérőért.
Te mit szoktál tenni az álmatlanság és/vagy unalom ellen?
Forrásmegjelölés: Az illusztrációként használt képet a babblingdweeb nevű Flickr felhasználó készítette. Sajnos idő közben a képet és felhasználói fiókját is törölte az eredeti helyéről.
