A New York Times a nyugati világ egyik legnagyobb lapja, amit sok szempontból szokás a sajtó (egyik) etalonjának tekinteni. Nem csoda, hogy aggodalommal figyeli a világ, hogyan alakul a talán legismertebb városi világlapjának sorsa.
Neve alapján könnyen gondolnánk (kis?) helyi lapnak, ám a New York Times sokkal több ennél, az egyik legmeghatározóbb országos, sőt nemzetközi napilap. Igaz itt Európában inkább az International Herald Tribune képében találkozunk a csak többé-kevésbé ugyanazon lappal. Napi mintegy milliós megjelenésével az USA harmadik legnagyobb példányszámú lapja.
Ebből is látszik, hogy a nyomtatott sajtó egy elég jelentős szereplőjéről van szó. Joggal tekint rá mindenki állatorvosi lóként. A NY Times szakmai módszerei (jobb helyen) iskolai tananyagban szerepelnek, üzleti modellje szintén szakmai tanulmányok tömkelegének alapját szolgálják. Ha éppen prosperál, akkor reményt és nem ritkán ihletet ad a szerkesztőségeknek, hogy van remény a nyomtatott sajtó túlélésére.
Ha pedig válságát éli, akkor minden lapnál hevesen reménykedni kezdenek, hogy őket majd elkerüli az a balsors, amit ennek a nagy múltú lapnak nem sikerült megúsznia. Az okosabbak pedig próbálnak mindenféle következtetéseket is levonni a new yorki kollégák hibáiból, hogy mentsék, ami menthető.
Az új helyre költözött MédiaBlog közölt ma érdekes írást a New York Times tavalyi pénzügyi eredményeiről. Mint Pécsi Ferenc írja, a lap számadatai kiábrándítóak, de nem meglepőek. A számadatok mellett pedig vázol néhány fontos és érdekes – bár újdonságot persze nem mindenkinek jelentő – gondolatot a nyomtatott és online lapok kapcsolatáról.