Tökéletes reklámelhelyezés bizományosoknak?
Egy ideje felfigyeltem rá, hogy korábban mintha nem láttam volna ennyi BÁV zálogház hirdetést. Ma viszont azok ironikus elhelyezésére is felfigyeltem.
Egy ideje felfigyeltem rá, hogy korábban mintha nem láttam volna ennyi BÁV zálogház hirdetést. Ma viszont azok ironikus elhelyezésére is felfigyeltem.
Talán nem csak én szeretem (sok más mellett) a különböző sportesemények fotózásának kulisszatitkait feltáró írásokat. Ezért aztán ha némi késéssel is, úgy gondoltam mindenképp ki kell tennem, hogyan készültek a Reuters hírügynökség fotói az Atlétika világbajnokságról.
Az Origo fotósa, Hajdú D András, Vincze Barbara újságíróval a kísértetházzá változó Petőfi Csarnokban járt, hogy megmutassa a kiürülő ház utolsó munkanapját.
A héten újraindult a Való Világ, ezzel újra felerősödött a bulvár miatt szűnni nem akaró fanyalgás is. De ki és miért nézi, olvassa, fogyasztja? Miért panaszkodik, akinek nem tetszik, ahelyett, hogy mást keresne?
Egy kép, és egy felirat, amit talán nem is nagyon kell kommentálni. Nektek mi jut róla eszetekbe?
Talán Kevin Carter nevét talán nem mindenki ismeri. Képe a haldokló kislányról, és a rá leselkedő keselyűről viszont az afrikai éhezés szimbóluma lett. Akárcsak az újságírói etika egyik legfontosabb kérdése: segíteni vagy tudósítani?
A hétvége, sőt sok helyen már az egész múlt hét a World Trade Center elleni támadással, annak utóhatásaival, és persze tizedik évfordulójával foglalkozott. A sok megemlékezés közepette nem lehet – pláne ezen a blogon – megfeledkezni róla, hogy a lapokban megjelenő tudósítások jelentős részét a fotósok készítették. Szerencsére az idei válogatásokban nem csak képek jelentek meg, hanem egyre több esetben maguk a fotósok, és az ő élményeik is.
Keresem a szavakat, hogy mit írjak a 2001. szeptember 11-ei WTC elleni támadás tizedik évfordulóján. Hosszas fejtörés után jutott eszembe ez a mondat, és a mögötte rejlő nagy igazság, amit pont 10 éve a katasztrófa másnapján az arról megjelent híradások kapcsán tanultam meg.
Két órával azután készült ez a fotó, hogy a készítője, Tánczos Miklós látott egy teljesen értelmetlen halálesetet.
A múlt hétvégén rendezték a 2011-es Miss Poledance Hungaryt, a magyar rúdtánc bajnokságot. A sportág nem mindennapi ügyességet, akrobatikus képességeket és erőnlétet igénylő műfaj. Nem csodálom, hogy annak képviselői néhány sportszövetség aktív támogatásával szeretnék sportágként elfogadtatni azt. Mint mondják, a rúdtánc és a pole fitness már nem az a kétes, buja műfaj, aminek történelmi múltja miatt sokan hiszik. Mindenki asszociációja ledér nőkkel és félhomályos lokálokkal hozza kapcsolatba, pedig ez egy komoly sportág lett.