Tour de France fotó dömping

CYCLING-TOUR/

Fotó: Stefano Rellandini/Reuters

A hétvégén befutott a Tour de France Párizsba, és ezzel lezárult a három hetes kerékpár verseny, amiről idén ismét sokszáz (vagy inkább sok ezer) remek kép készült. Nektek van kedvencetek?

Hosszú ideje évről-évre fotósok százai próbálják a legjobb képeket elkészíteni a legismertebb országúti kerékpár versenyről. Az álló képeket az újságban és Interneten, vagy a mozgó képes tévé közvetítést nézve többnyire vagy azon merengünk, hogy milyen szép tájakon kerekeznek éppen, vagy azon, hogy ezeknek a biciklistáknak egyszerre milyen csodálatos, és szörnyen nehéz dolguk is van.
Arra csak ritkábban gondolunk, hogy akik a tévé közvetítéseket, és a fotókat készítik, szintén nincsenek könnyű helyzetben. Talán ezért is tetszett, hogy vasárnap a közvetítés végén az EuroSport kommentátorai egy-két szó erejéig említették a motoros operatőrök nehéz munkáját. Persze a fotósokat kifelejtették, de ne legyünk telhetetlenek.

Fotó: Robert Capa/Magnum

Tour és a történelem
És ha már Tour képekről és készítőikről is merengünk a táj szépségein kívül, nézzünk vissza az időben. Vajon kinek jut eszébe, hogy több mint száz éve zajlik a verseny? És már 1903-ban, az első versenyen is voltak, akik lefotózták, az akkor még népes szurkolótábor és mezőny nélkül, földutakon, tehenek mellett elsuhanó kerékpárosokat. Az In Photo blog készített történelmi léptékkel egy kellemes válogatást a Tour de France hőskorszakának képeiből.
Illetve érdemes megnézni a Magnum ügynökség archívumából előásott Robert Capa féle Tour képpárt. Érdekes, játékos, mégis kifejező. De ma nagyjából ugyanazzal a lendülettel repülne a legtöbb magyar képszerkesztő asztaláról, mint amilyen lendületet a kerékpárosok után néző közönség kifejez Capa képein. “Hogy képzeled, hogy nincs a képen biciklis?”

Fotó: Reuters

Így készülnek a Tour képek
De ha már ennyit szövegeltem a képekről, hadd emlegessek egy történetet, ami a Tour de France kapcsán aligha nem örökzöld marad. Nem emlékszem rá, hogy akkoriban, pár éve mennyit emlegették, de azóta én igyekszem rendszeresen felidézni a Reuters fotósainak balesetét. Egyrészt, mert maga a fotófelszerelést pusztító tűzeset, és annak története és képei is érdekesek. Másrészt azért, mert a baleseten kívül a versenyről tudósító hírügynökségi fotósok munkájába is enged egy kis betekintést, hogy hogyan is készülnek ezek a képek.

Galéria válogatás:

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!