Nem rég azt idézte a Médiablog David Montgomery szavaiból, hogy a jövőben a lapokhoz majd Nem kellenek a főszerkesztők. Talán nem is teljesen alaptalan ez a kijelentés. Különösen a rohamosan terjedő online lapok világában. Az olvasószerkesztők és a tördelők után a főszerkesztők (sőt idővel a fotósok, újságírók, bloggerek és még akár az olvasók) is teljesen feleslegessé válnak majd a lapkiadásban. A kérdés, hogy lesz-e értelme, majd egy így “magától” összeálló lapnak.
Szerintem ez óhatatlanul a minőség romlásához vezet. Egyre kevesebb kézen mennek keresztül megjelenés előtt az anyagok, egyre kevesebb energiát fektetnek be a munkafolyamatba. Csökken az alaposság az anyagok előállítása során, szaporodnak a hibák, romlik a megbízhatóság és a minőség. Költséghatékony, de inkább csak olcsó (a kifejezés legpejoratívabb értelmében) megoldás. Minden esetre lehet rá hangzatos reformokat építeni, költségeket lefaragni, és vezetői eredményeket produkálni a költségvetésben. Az elvégzett munka minősége – különösen válság idején – nem olyan fontos szempont. Sem szerkesztőnek, sem az olvasóknak. A trendeket a piac diktálja, a piacon pedig diadalmaskodik a “több millió légy nem tévedhet” elv….de mi lesz majd az értékekkel?
Ezt a kritikát tűnik erősíteni a Törődj a “jó” olvasókkal című írás is (szintén a Médiablogról). Itt mindenféle izgalmas – és ritkán emlegetett – statisztikát vonultatnak fel annak érzékeltetésére, hogy a minőség is számít, nem csak a mennyiség. És hogy – már amennyiben elég tájékozottak – ez a hirdetőknek épp olyan fontos kellene, hogy legyen, mint a szerkesztőknek vagy maguknak az olvasóknak. Kérdés, hogy ezt a döntéshozóknak is sikerül-e felismerniük, és hogy a felismerés hatására ki kerülnek-e abból a – talán csak átmeneti – kábulatból, amit a költségmegtakarítások és a tetszetős statisztikai mutatók okoznak. Illetve, hogy időben ráébrednek-e a minőség iránti igényre, vagy mire észbe kapnak, addigra már nincs megállás a lejtőn…
