A kötőhártya gyulladás az egyik olyan kellemetlen apróság, ami segít beárnyékolni a római utamat. Bár elhomályosít kifejezés pontosabb, mivel az egyik szememre olykor alig látok tőle.Érdekes dolog ez, mivel fotóriporterként meglehetősen látás orientált az életem. Vagy fényképezek, vagy képeket nézek, válogatok, szerkesztek, amikhez magától értetődően szükség van a szemek használatára. Szabadidőmben szeretek olvasni, vagy például ezt a blogot írni. Vagy legalább néha lejegyezni a gondolataimat, amik eszembe jutnak. De ugye ezekhez mindhez szüksége van az embernek szemekre, így most fél szemmel a másikra koncentrálva nem könnyű kreatívan kitölteni az utazás alatt felszabaduló időt.
Hogy mégjobb legyen: utálom a szemcseppeket, és most nem csak csepegtetnem kell naponta ötször, de kenegetnem is kell a szemem. Kész horror…
