Némi felháborodással hallgattuk egyik kollégámmal a rádióban elhangzó hír fent idézett mondatát. Meglepetést még csak színlelni sem tudtunk, hiszen a magyar sajtóosztályok közt nem ritka ez a jelenség. Én is naponta szembesülök vele, hogy a kapcsolattartó elérhetőségei nem működnek, vagy csak nem szolgáltat információt.
“…a sajtó osztály megkeresésünkre nem reagált.” – híradás a napokban
De mi az, hogy egy sajtóosztály nem reagál? Nem ezért működik? Nem az az alapvető dolga a sajtó osztálynak, hogy a sajtó rendelkezésére álljon, és információval lássa le a sajtót? Ahogy annak idején egyik kommunikáció tanárom mondta hasonló témakörben: “a szóvivő feladata, hogy vigye a szót, ezért fizetik”.
Hagyjuk most azt az alap tézisem, hogy sok sajtó (elhárító) osztály tévesen nem azt érzi feladatának, hogy segítse, hanem hogy hátráltassa a sajtó munkáját. Az is mellékes most, hogy ezek lehetőleg teljesíthetetlen követelményeket szabnak a sajtó számára, nehogy közelébe férkőzhessen a cégnek/szervezetnek. Aztán meglepődnek, hogyha negatív kontextusban jelennek meg a sajtóban, ami csak fokozza az elhárítás intenzitását, és az illetékesek sajtó fóbiáját, miközben mégis minden vágyuk bekerülni a lapokba, merthát mégis csak az lenne a cél, hogy beszéljenek róluk.
De mi az, hogy a sajtó osztály nem válaszol? Ha én nem veszem fel a céges telefonomat, akkor számíthatok főnökeim komoly rosszallására. Valószínűleg egy telefonközpont, egy ügyfélszolgálat, sőt szinte akármelyik titkárnő is hasonlóra készülhet ha nem veszi fel a telefont. Sőt olyan helyek is vannak, ahol előírás, hogy harmadik csengésig fel kell venni a telefont. Ezzel ellentétben egy sajtó (kommunikációs) osztálynak lehetősége van hallgatni, miközben az lenne a dolga, hogy hallassa a hangját, és annak sincsenek következményei, ha a sajtóban ez megjelenik? Furcsa!
