Már korábban is látszottak jelei, hogy romlik az idő, és “vége az angol nyárnak”, de tegnap reggelre lett ez igazán valós helyzet. Mikor kiléptem a szállodából már esett az eső. Ami itt nem az otthoni bőséges esőzést jelenti. Inkább csak szitált, apró cseppekben permetként hullik. De azt megállás nélkül, nagy intenzitással, így még esernyő alatt is bőrig tud ázni az ember. Különösen mivel mindezt – a tengernek is köszönhetően – rendkívül erős szél kíséri. Mindent megtesz, hogy kicsavarja az ember kezéből az esernyőt, és ha a csuklóm erősebb is több napi fényképezőgép emelgetéstől edzve, arra elég, hogy tartós alakváltozást gyakoroljon az esernyőre. Lényegében a “broli” (ti. unbrella – esernyő) nem is jó másra, csak hogy az ember arca ne ázzon meg, mert ami nem közvetlen az esernyő alatt van, az úgyis kap a vízpermetből.
“Elromlott az idő, meg kéne javítani.”
Ami jobban meglepett, hogy az angolok még csak nem is értették a kérdést, hogy hova tehetem le az esernyőmet. Gondoltam naivan, hogy talán – amúgy magyar módra – van valami esernyő tartójuk, ahova a csöpögő kiegészítőket lehet támasztani. Persze logikus is, hogy nincsen, hiszen itt szinte mindenki esernyővel jár, így az a ruhatár kiegészítője, és mint a táskát magánál tartja az ember. Megkülönböztetni is nehéz lenne valószínűleg egymástól, hogy melyik kié, hiszen mindenki mindig hord magával.
Én egyébként az esőkabátot jobban kedvelem normál esetben – vagyis amikor nem öltönyben vagy szmokingban dolgozom. Az esernyő mindig útban van, ha épp nem használja az ember, és foglalja használat közben az ember legalább egyik kezét, így nehezebb fényképezni.
Persze a hagyománytiszteletben jeleskedő Angliában semmi más nem változik olyan gyorsan, mint az időjárás így mire ezeket a sorokat sikerült leírnom, már el is múlt az eső, sőt mostanra már újra süt a nap, és úgy fest, csak pár órára nézett be a rossz idő. Az angolok mégis teljesen komoly drámaisággal emlegették a nyár végét….gondolom, hogy az időjárás képében továbbra is maradjon kimeríthetetlen témájuk.
