Bajnai Gordon miniszterelnök
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu
Egy kis aktuálpolitika….minden politikai szándék nélkül. Megszavazta a Parlament a konstruktív bizalmatlansági indítványt, ezzel Bajnai Gordon lett a Magyar Köztársaság hetedik miniszterelnöke. Eddig a politika, és a hír. Lehetőleg a kommentekben se menjünk messzebbre!
Csak azt nem értem, hogy egy ilyen parlamenti eseményt, mint az új miniszterelnök eskütétele, és az azt megelőző hosszas – és elég unalmas beszédek – miért kell valakinek feltétlenül élőben meghallgatnia az Országház üléstermében nyomorogva, nem ritkán kényelmetlen pozíciókat felvéve.
Ahogy sejthető, most nem a fotós kollégákról beszélek, akik hivatás szerűen vesznek fel embertelen testhelyzeteket, hogy egymás mellett nagy nehezen ellátva képesek legyenek olvasóik számára képet alkotni az eseményekről. Inkább a Parlamenti kísérő jelenségről elmélkedek, hogy a sajtó és egyéb páholyokban gyakran a fotósokon kívül is hatalmas lökdösődés és tömeg szokott lenni.
Fontos az első kézből szerzett információ, de mégis mi többletet jelenthet élőben hallgatni – látni meg nem is igazán, mert ez még fotósként se mindig megy – az eseményeket? Mindezt úgy, hogy egy zárt láncú TV rendszeren élőben közvetítenek mindent, ami a több kameraállásnak és a hangosításnak köszönhetően lényegesen teljesebb “ottlét” élményt nyújt, mint a valós jelenlét….a közvetítés komfort fokozatáról nem is beszélve.
Az egyik kereskedelmi csatorna illetékese mondta valamelyik vetélkedő műsor stúdió munkálatainak fotózása kapcsán, hogy újságírót nem érdemes hozni, mert otthonról lényegesen élvezhetőbb a műsor, mint a stúdióból. És milyen igaz ez még számtalan dologra. A legtöbb foci meccs és a Forma 1 is sokkal élvezhetőbb a tévé képernyőn keresztül, mint a helyszínen végig izgulva. Az egyetlen – nem elhanyagolható – többlet, amit az ottlét ilyenkor nyújtani képes lehet, hogy akár még találkozhat is az ember a kedvenceivel, és a hangulat. De mindez a magyar Parlamentben?
