A mai nappal benyújtottam felmondásomat eddigi munkahelyemen. Nem örültek neki, de tudomásul vették, és sajnálatuk mellett biztosítottak róla, hogy megértik…
Ilyen hivatalosan még eddig nem intéztem kilépést. Általában csak jeleztem a közvetlen főnökömnek, hogy váltani szeretnék, ő pedig jelezte az illetékes vezetőknek, és beindult az adminisztratív gépezet, elkészültek a szükséges papírok, és ment minden a maga útján.
Most rögtön egy kimért hangvételű hivatalos választ kaptam a cégvezetéstől a munka törvénykönyvére hivatkozva a felmondás személyes vagy postai úton való kézbesítéséről, a szabályos felmondás és felmondási idő működéséről….ezen annyira meglepődtem, hogy “ijedtemben” gyorsan kerestem (mert ugyebár Google a barátod…) az Interneten egy hivatalos felmondó levél mintát , amibe még véletlenül sem tudtak belekötni, így sikerült azonnal elindítani a felmondást.
Azóta egyre többen érdeklődnek iránta, hogy meddig vagyok még a cégnél, hogyan tovább, vannak-e elképzeléseim, illetve akadnak, akiknek felcsillan a szemük, hogy a helyemre pályázzanak. Még mindig jobb így, mintha kifúrni akartak volna anélkül, hogy én távozni akartam volna. Sajnos mostanában ez sem ritka, bár szerencsére nem nagyon tudok a környezetemben olyanról, aki engem akarna fúrni. Persze, ahogy egyik kedvenc mondásom tartja: “Attól, hogy paranoiás vagy, még lehet, hogy üldöznek…”