‘fotós’ címkével ellátott bejegyzések

Apád nem volt üveges: szivat a hivatalos fotós

2011. december 5. hétfő
WolfgangSchauble nemetPenzigyminiszter Corvinus foto 1112051990dVA Apád nem volt üveges: szivat a hivatalos fotós

Munkában a Corvinus Egyetem hivatalos fotósa

Konstruktívnak szánt szakmai kritika a hivatalos fotósokról, akik nem veszik észre, hogy gyakran útban vannak – ha nem jó helyen állnak, akkor azokra is vonatkozik, akiknek üveges az apja.

Konkrét eset
A Corvinus Egyetem ma díszdoktorává avatta Wolfgang Schäuble német pénzügyminisztert, számolnak be róla a rádióhírek. Épp csak normálisan fotózni nem lehetett az egyetem hivatalos fotósa miatt.
A helyi fotósnak ugyanis nem volt elég kiváltság, hogy a hazai és nemzetközi sajtóval ellentétben nem 20-30 méterről kellett fényképeznie. Szabad mozgási lehetőségével nem csak élt, hanem visszaélt. Az első sor előtt szabadon mozogva cseppet sem törődött azzal, hogy mögötte a média is ugyanazt az eseményt próbálja megörökíteni, amit ő ténykedésével eltakar. Mindig épp a legrosszabbkor (ami persze a legobb lett volna, ha ő nincs útban, vagyis a legfontosabb pillanatokban) emelte magasba a fényképezőgépét, rendszeresen kitakarva hol a díszdoktori oklevél átadásának pillanatát, hol a díszvendég arcát is.
Ugyanezzel a problémával természetesen nem csak én küzdöttem, hanem a jelenlévő nemzetközi hírügynöksége, és magyar újságok fotósainak mindegyike. Érdemes megnézni az MTI, és a HVG képeit is az eseményről. Persze ők törekedtek a legkevésbé szerencsétlen fotót közölni, hiszen nyilván ők nem akartak szakmai cikket írni a jelenségről, csak végezni a dolgukat (persze amit én leadtam fotókat, azok sem ilyenek).

Fejlemény: A publikáltak hatására a konferencia szervezői részéről Antall Péter nagyon pozitívan reagált a szakmai észrevételemre. A rendszerváltás utáni első miniszterelnök fia, aki maga is fotóriporterként dolgozott korábban jelezte, hogy a megjelent kritikával egyetért, és elnézést kér a kollégákat ért kellemetlenségekért.
Következő nap a fotós is válaszolt, elismerte, hogy a pillanat hevében hibásan döntött, és elnézést kért a kollégáktól, bár kicsit máshogy emlékszik vissza a történtekre, mint mi többiek. Álláspontja és a rá érkezett válaszok a kommentek közt olvashatók, amik tovább gördítik a szakmai vitát.

 Apád nem volt üveges: szivat a hivatalos fotós

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

Nem egyedi eset
Már megint egy kritikus írás, ráadásul személyeskedek is, hisz jóformán csak nevén nem nevezem (nem is tudnám) a fotóst, akiről még képet is közlök. Nem tudom ki volt, nem ismerem, és nem is akarom személyében sérteni a kritikával. Abban is egészen biztos vagyok, hogy egyáltalán nem szándékosan akadályozta a munkánkat. A jóhiszeműsége viszont a tényen nem változtat.
Mivel nincs ezzel a viselkedéssel egyedül, szükségét éreztem, hogy írjak róla. Sajnos elég sok rendezvényen viselkedik így, vagy hasonlóan a kellő tapasztalatot, vagy tapintatot nélkülöző hivatalos fotós. Úgyhogy remélem, hogy nem csak ő veszi magára, és gondolkozik el ezen, ha látja ezt az írást, hanem a többiek is. Sajnos sokszor előfordul mindenféle rendezvényen, hogy ha (udvariasan) szóvá tesszük, hogy a kolléga útban van, csak annyit válaszol, hogy ő a hivatalos fotós. Pedig ez nem magyarázat. Ezen az eseményen is volt másik hivatalos fotós, akivel nem volt gond, mert értette és jól csinálta a dolgát. És megannyi más rendezvényen is van számtalan hivatalos fotós, aki tudja és jól végezni a dolgát, nem zavarva másokat.

WolfgangSchauble nemetPenzigyminiszter Corvinus TZ 20111205 083 photoTubaZoltanOrigo Apád nem volt üveges: szivat a hivatalos fotós

Fotó: Tuba Zoltán/Origo

Ez egy szakma
A gond nem a fotós személyével, vagy a kiváltságával volt, hogy ő szabadon mozoghatott, míg a hazai és nemzetközi sajtót képviselő tucatnyi fotós a háta mögött 20-30 méterrel sorakozott. A gond a viselkedése, illetve amit azzal okozott, és a körültekintés hiánya, ami miatt a gondot okozta. A hivatalos minden fotósnak fontos szakmai ismérve kellene, hogy legyen (szerintem), hogy ne csak a fotó témájával, hanem a környezetével, és a többi körülötte dolgozóval is foglalkozzon. Van kolléga, aki egyszerűen csak úgy szokta az ilyen dolgokat összefoglalni: “Ez egy szakma…”

Jómodor: tanítják, vagy nevelik?
Jobb helyeken (szakiskolákban?) megtanítják, még jobb helyeken már a családi neveltetésből fakadóan természetesen jön, mint a köszönés, vagy a bemutatkozás: legalább próbáljunk odafigyelni rá, hogy a fotózás közben minél kevésbé zavarjunk másokat. Különösen fotósokat. Ne álljunk, és ne mászkáljunk egymás előtt. Vagy, ha ez elkerülhetetlen, akkor legalább minél rövidebb időre zavarjunk másokat, és a lehető legkisebb feltűnést keltve, hogy közben a fotóalanyt és a közönséget se zavarjuk meg, elvégre a fotós még a saját stúdiójában sem főszereplő.

Kiegészítés: Megkaptam az Origo fotóját is az eseményről, amin tökéletesen látszik, a rossz példa mellett az is, hogyan próbál a másik hivatalos fotós a közönség fejvonala alatt maradni, hogy minél kevésbé lógjon be mások képébe. A képért köszönet Tuba Zoltánnak, aki egyébként remek képgalériát készített az eseményről.

Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

2011. november 15. kedd
GreekRiot photographer burn photoYannisBherakis Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

Yannis Bherakis lángol Fotó: Ken Cedeno/Reuters

A görög gazdaság összeomlása miatti zavargásokon rendőrök és tüntetők kereszttüzében dolgoznak a fotósok. Nem csak a gazdasági helyzet sújtja őket, hanem saját honfitársaik támadásai is.

A Reuters blogján Yannis Behrakis, a hírügynökség görög fotóriportere számol be róla, ő és kollégái hogyan élik meg napról-napra a görög gazdaság összeomlását, és az emiatt már rendszeressé vált, de egyre elkeseredettebb és hevesebb összecsapásokat. Yannis képei a Reuters galériájában megtekinthetők, beszámolója pedig alább olvasható.

“Az elmúlt 20 hónapban a görög gazdasági válság volt a világ egyik vezető híre. A hazámban napról-napra az IMF, ECB, és Troika szavakat emlegetik. Azok az emberek, akik korábban semmit sem tudtak a közgazdaságtanról, és sosem hallották a tőzsde világának furcsa szakkifejezéseit, mint “spread”, “haircut” és “bailout”, most mind hirtelen szinte szakértők lettek a gazdasági ügyekben. Bárhova mész Görögországban, mindenki ugyanarról beszél – a gazdaság összeomlása, a munkanélküliség, az árak emelkedése, a banki befektetések elvesztésének lehetősége, ha Görögország visszatér régi pénzneméhez, a drachmához. 

TatianaBolari GreekRiot policeBeat photographer photoYannisBherakis Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

Tatiana Bolari atrocitása Fotó: Yannis Behrakis/Reuters

A legfrissebb közvéleménykutatások szerint a görögök a legboldogtalanabb nép Európában, és könnyű belátni, hogy miért. A városom, Athén utcáin az emberek nem sokat mosolyognak. Sokat vitatkoznak, és néha úgy tűnik, hogy a kétségbeesés uralkodik a fővárosban. Mindehhez hozzájönnek a szörnyű közlekedési dugók, amit a mindennapos tüntetések egyike, vagy másika okoz, az egyre szaporodó koldúsok és drogfüggők, illegális bevándorlók, és a hajléktalanok. Athén történelme legrosszabb formájában van. Egy másik felmérés szerint Athén központja naponta 2-3 órára le volt zárva tavaly a tüntetések miatt, ami a bolt tulajdonosok szerint az anyagi csődöt jelenti az egykor virágzó athéni belváros üzleteinek.

Ezek a mindennapos tüntetések gyakran vezetnek nagyon erőszakos zavargásba, majd heves összecsapásokba a rendőrség és a tiltakozók között, vagy akár a tüntetők rivalizáló csoportjai között is. A legfájdalmasabb kifejezés mégis a megszorító intézkedés – a kormány elfogadta a görög történelem legszigorúbb megszorító intézkedéseit. Nincs egyetlen görög sem, akit ne érintenének a megszorítások – sokan a jövedelmük felét is elveszítették. Görögországban van a legtöbb “új szegény” Európában és sokan úgy gondolják, hogy “a legrosszabb még hátra van”.

Hogy lehet egy ilyen történetről tudósítani? Egy történetről, ami téged és a családodat is érint? Egy történetről, ami miatt a barátaid egy része, a kollégáid és a családod tagjai elveszítették a munkájukat, és a reményeiket? Egy kolléga, aki több mint 25 évig dolgozott fotóriporterként a legnagyobb görög napilapok egyikének, több ezer sajtóban dolgozóval együtt masírozott a parlament felé, hogy tüntesssneek a közelmúlt elbocsátásai, a bércsökkentések és egyéb komoly megszorítások ellen. Azt mondta nekem: “Yannis, gyalog jöttem ma el otthonról. Nincs pénzem benzinre a motorba.” és “Az utolsó fizetésem 450 Euro volt, és ez az első fizetésem július óta!” Ez egy szép, napos kedd volt, 2011. október 18-án.

GreekRiot Photographer burning photoYannisBherakis Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

Fotó: Yiorgos Karahalis/Reuters

Az új athéni irodánk a város szívében van, ahol minden történik; Athén Syntagma terén (Alapítvány tér) közvetlenül a görög parlament mellett, ahol az összes tüntetést és tiltakozást rendezik, szinte minden nap.
Ez az a hely, amit tavasszal több mint egy hónapra elfoglaltak a “felháborodottak”, és ahol a legerőszakosabb görög összacsapásokra sor került. A mi épületünket, a Syntagma tér többi épületével együtt lezárják a zavargások idejére. A fotós csapatom, Yiorgos Karahalis és John Kolesidis, és én naponta többször is megmásszuk az épület hét emeletnyi külső tűzlépcsőjét, magunkkal cipelve a teljes fotó felszerelést, és a védő felszerelést, sisakot, gázálarcot. Ezeken a napokon nem megyünk konditerembe edzeni. De a munkának ez a könnyebbik része.

Sokszor, amikor a zavargásokról tudósítasz, azt érezheted, hogy mindenki az érdekei szerint szeret, vagy éppen gyűlöl téged. A tüntetők azt akarják, hogy lefényképezd, amikor a rendőrök verik őket, vagy amikor a könnygázt közéjük lövik, de azt nem akarják, hogy lefényképezd, amikor ők köveket vagy molotov koktélokat dobálnak a rendőrökre. Sokszor voltunk a rendőrök brutalitásának áldozatai, de a tüntetők sem kíméltek minket, hogyha őket fényképeztünk számukra kellemetlen helyzetben a zavargások alatt. Sokszor a tüntetők kérik, hogy töröld a kártyát, vagy csak egyszerűen szétverik a fényképezőgéped, megfenyegetnek, vagy akár meg is ütnek. Általános az utcákon az újságíró-ellenes hangulat. 

Természetesen a rendőrök is gyakran élnek a lehetőséggel, hogy ütlegeléssel fejezzék ki a fotóriporterek iránti ellenérzéseiket. A görög riporter, Manolis Kypraios nemrég teljesen elveszítette a hallását, és részlegesen megnémult. Ő most bottal, és barátok segítségével jár, miután a rendőrök hozzávágtak egy kábító gránátot Athén központjában egy tüntetésen. Egy régóta Athénben dolgozó fotóriportert, Tatiana Bolarit durván megütötte egy rohamrendőr, de egy képe bizonyítékként szolgált az eljárás során. Néhány nappal később a rohamrendőrök főnökét leváltották.

GreekRiot policeBeat photographer photoYannisBherakisReuters Fotóriporterek két tűz között a görög vihar szívében

Panagiotis Tzamarost (AFP) bántalmazzák Fotó: Yannis Behrakis/Reuters

Engem és a csapatom tagjait megrúgták, lökdösték, kővel dobálták, szidalmaztak minket, és a felszerelésünket többször is tönkre tették. Tavaly szeptemberben, miközben az egyik megszorítás ellenes tüntetés utáni összecsapást fényképeztem Görögország második legnagyobb városában, egy rendőr hozzám vágott egy kábító gránátot. A robbanása átlyukasztotta a bakancsomat, és enyhébb égési sérüléseket okozott a lábamon.
Egy másik esetben egy rendőr kővel dobott meg, ami véraláfutásokat okozott a hasamon. Yiorgos Karahalist tüntetők dobták fejbe egy kővel, és John Kolesidist is többször megütötték, és lökdösték. Legutóbb egy elmaszkírozott fiatal támadt a fényképezőgépemre egy fém rúddal, ami a 16-35 mm zoom objektívem “halálát” okozta. 

Kiváltságnak érzem, hogy egy ilyen remek és tehetséges fotósokból álló csapatot irányíthatok, egy ilyen nagy horderejű történet megörökítésekor. Görögország modern kori történelmének legfontosabb pillanatait örökíthetjük meg. Fotóriporterként, aki több mint 24 év alatt több háborúból is tudósított a Reuters számára, szomorú, hogy egy “gazdasági háborút” kell fényképeznem a saját hazámban, de ugyanakkor tudom, hogy elfogulatlannak, és objektívnek kell maradnom mindvégig. Én és a csapatom folytatjuk a tudósítást, és nem félünk!”

Lewis Hamilton és sok jó (fotós) ember

2011. július 29. péntek
LewisHamiltonVodafoneSajtotajekoztato photoMudraLaszloOrigo Lewis Hamilton és sok jó (fotós) ember

Fotó: Mudra László/Origo

Ahogy a mondás tartja: “Sok jó ember kis helyen is sokan van.”

Jó tanács minden rendezvény szervezőnek. Ha sok a fotós, nem az az egyetlen megoldás, hogy beküldjük közéjük a biztonságiakat, hogy majd ők helyet csinálnak. Sőt a nagy sajtó érdeklődésre fel is lehet készülni – különösen, ha a sajtó osztály előzetes regisztrációt követel meg, így tervezhető a résztvevők száma.

Természetesen az itt leírt kritikus tartalmú gondolatoknak semmi köze a Vod… szponzori rendezvényhez, amin a Mudra Lászlónak köszönhetően az Origo Lewis Hamilton budapesti városnézés galériájában megtekinthető kép készült és képen szereplő személyek is csak kitaláltak. A valósággal való minden párhuzam csak a véletlen műve.

Paparazzi film a tévében

2011. január 13. csütörtök
Paparazzi movie scene ColeHauser Paparazzi film a tévében

Jelenet a filmből

A Story tévé vetíti ma este a Paparazzi című thrillert, amiben a paparazzókra ezúttal a szokásosnál is negatívabb szerepet osztottak. Már nem csak zaklatják a sztárokat, hanem ármánykodnak ellenük, és balesetet is okoznak.

Az akciósztár főhős Bo Laramie (Cole Hauser) nem csoda, hogy bosszút forral, hogy csőbe húzza, és egy csapásra mindörökre megszabaduljon a családja életét megkeserítő lesifotósoktól. Ráadásul ahogy a film beállítja a fotósoknak ezt a körét, még csak neheztelni se nagyon lehet a sztárra.
Paparazzi movie poster Paparazzi film a tévébenA film persze kissé(?) túlzó és igazságtalan a fotós társadalom leghírhedtebb és legmegosztóbb rétegével. A paparazzók valójában nem ilyenek, nem ennyire, és pláne nem Magyarországon. Ugyanakkor talán nem véletlen, hogy elkészült a film, és talán az sem teljesen véletlen, hogy Mel Gibson producerként jegyzi azt (egyébként egy pár másodperces cameo jelenet erejéig maga is szerepel a filmben).
Akik a filmben paparazzóként szerepelnek, azok valójában köztörvényes bűnözők. De azért a film kétségkívül érdekes témát boncolgat, hogy hol húzódnak a hírességek magán szférájának határai. Meddig tolakodhat be a hírességek életében az a nyilvánosság, amelyből a hírnevük és ezzel együtt a megélhetésük is származik, és meddig mehet el egy híres ember, hogy megvédje a magánéletét?

A Paparazzi nem egy filmtörténeti klasszikus, és nem csoda, hogy nem nyert soha Oscar díjat. De azért egyszer talán érdemes megnézni (DVD-n is jutányos áron kapható), akár még tanulságos is lehet. Például tanulhatjuk belőle, hogy nem árt, ha fotósként épp megvernek minket (például a rendőrök?), mindig legyen a környéken pár másik fotós, aki megörökíti.

A film trailere:

IFRAME Embed for Youtube

Gyakornok kerestetik – modern kori rabszolgaság

2010. augusztus 26. csütörtök
Gyakornoki pozicio hirdetes Gyakornok kerestetik – modern kori rabszolgaság

Gyakornoki álláshirdetés

Egyre több sajtó álláshirdetés kínál gyakornoki pozíciót. Sőt jó ideje már szinte nem is találni mást. A valódi, fizető állások egyre fogynak, inkább csak megszűnni szoktak, újak ritkán szabadulnak fel. A gyakornok pedig korunk új hívószava lett, mint a közösségi média. Sokan költségcsökkentő gazdasági megoldásként tekintenek rá. Áthidaló megoldás az anyagi megtakarítás és a munkaerőhiány között.

“Minőség, mennyiség nem számít, csak sok legyen és ingyen.”

A gyakornokság nem új keletű, sőt nem is eredendően rossz, vagy ördögtől való. Csak a mai alkalmazása siklott ki a normális mederből. Nézd meg, hogy ki és mit ajánl gyakornokság címszó alatt.

A gyakornoki pozíció értelme (elmélet)
Ahogy az ipari tanulók, inasok is ingyen munkával kezdték szinte mindig is a pályafutásukat (sőt sokszor még ők maguk fizettek, hogy tanulhassanak), úgy a fotóriporter, és újságíró gyakornokok is azért vállalnak gyakornokoskodást, hogy beletanuljanak a mesterségbe. Az normális lenne, hogy egy jól működő, komoly szakmai hátterû szerkesztőségben sajátítsa el valaki a szakmai fogások gyakorlatát. Az iskolai szakképzés egyik fontos eleme – lenne, ha a rendszer jól mûködne – hogy a szakvizsga elôtt szakmai gyakorlaton ismerik meg a diákok, hogy is mûködik a gyakorlatban, amit tanáraiktól elméletben már megtanultak.
Egy komoly szerkesztôség mûhelymunkája, az ott dolgozó szakemberek felügyelete, útmutatása, kritikája inspiráló, és nevelô hatású lehet. Megalapozhatja a pályakezdô szakmaiságát, látásmódját, munkamorálját. Akár ténylegesen is elindíthatja a pályán, ha elkötelezett, lelkes, és tehetséges. Ha bizonyítja rátermettségét, akár véglegesíthetik a lapnál, vagy a munkaközösség szakmaisága jó ajánlólevéllé válhat mások szemében.

Ilyen formán a gyakornok tevékenysége nem csupán elfecsérelt, másnak hasznot hajtó ingyen munka, hanem befektetés egy karrierbe (egy fényesebb jövő reményében), hogy az ember a legtapasztaltabbaktól, a mindennapi munka során leshesse el a szakma fogásait. Hogy a szakemberek megveregessék a vállát, ha jól csinál valamit, vagy a helyes útra tereljék, ha hibát követ el. Hogy megtanulhassa mit, miért, és hogyan kell, vagy éppen hogy nem szabad soha. Hogy ne magára utaltan álljon jobb esetben egy kupac könyv és egy fényképezőgép felett tanácstalanul, amikor cselekedni kell, hogy legyen kihez fordulni kérdésekkel, tanácsokért.

Amerikában létezik egy olyan szabályozás, ami kifejezetten előírja, hogy a gyakornok tevékenysége csak képzési célú lehet. Nem végezhet önálló feladatot, amit egyébként egy fizetett alkalmazott végezne, és határozottan előírja, hogy a gyakornok munkájának eredménye önálló piaci értéket nem képviselhet, és nem termelhet hasznot a munkáltatónak. Vagyis a gyakornok ténykedése kizárólag saját fejlődését szolgálhatja, ami tényleges hasznosításra nem kerülhet.
Az ún. Internships and Labor Law célja a lelkes fiatalok kizsákmányolásának megakadályozása, illetve azt igyekszik elősegíteni, hogy az így szerezhető olcsó ingyen munkaerő miatt ne kerüljenek utcára fizetett alkalmazottak – akiknek így az állam lenne kénytelen segélyt biztosítani. Éppen ezért a törvény szövege részletesen taglalja, hogy a gyakornok pozíciója nem válthat ki fizetett alkalazottat. Sőt kifejezetten tiltja a törvény, hogy a gyakornoki idő utánra fizetett állást helyezzen kilátásba a gyakornoknak, ugyanakkor a tényleges alkalmazást nem tiltja, tehát igérni tilos, de alkalmazni szabad később a gyakornokot. Ezzel próbálják ösztönözni a munkáltatókat, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban tanítsák meg gyakornokaiknak a szükséges szakmai fogásokat (aminek során értékesíthető, hasznot termelő érdemi munkát nem végeznek), aztán pedig már munkavállalóként alkalmazhatják törvényileg szabályozott fizetésért.

“Elmélet és gyakorlat között elméletileg semmi különbség….nade gyakorlatilag!”

Gyakornokok kihasználása (gyakorlat)
A mai modern gyakornok felfogás viszont egészen más a legtöbb helyen (mély tisztelet a megmaradt kevés kivételnek). Mindegy, hogy mit csinálsz, csak ingyen legyen. Elvárások persze vannak, helyenként még magasak is, de nem annyira minőségre, inkább a mennyiségre vonatkoznak. Bérezésre ne nagyon számíts, az nem jár. Időtartama, amíg bírod, és vállalod. Ha reklamálsz, vagy nem akarod csinálni, keresnek más balekot, aki ingyen dolgozik a jövőbeni karrier, vagy egy állás reményében. Fizető állásra persze ne számíts, mert inkább keresnek helyetted más gyakornokot, aki folytatja – ingyen természetesen.

Olyan cég is van Magyarországon, ahol egy seregnyi gyakornokot alkalmaznak más-más napokon dolgoztatva őket (ingyen), így egyetlen fizetett alkalmazott nélkül lefedve a teljes munkahetet. Természetesen ezek a kültséghatékony, ámde nem túl korrekt megoldások főleg a kis költségvetésből működtetett (ámde temérdek mennyiségű) Internetes weboldalaknál jellemző, és a szakmai álláshirdetések helyén megjelenő temérdek gyakornoki hirdetést is jellemzően ilyenek ontják magukból.

Sajnos az sem ritka, hogy egy-egy újonnan alakult, és gyakornokok tömkelegét alkalmazó Internetes lapnál olyanok dirigálnak a gyakornokoknak, akik maguk nemhogy szakemberek, de még gyakornokok sem voltak komoly lapnál. Így szakmai tapasztalataik épp úgy megkérdőjelezhetők, mint annak a haszna, hogy valaki a kezük alatt gyakornokoskodjon. Nem csoda, hogy a legtöbb ilyen gyakornoki hirdetés nem ismert, valós lapok, és ismert szakemberek neve alatt fut, hanem névtelenül megadott telefonszámokkal, ingyenes szolgáltatóknál regisztrált, lenyomozhatatlan e-mailcímekkel.

Újabban pedig már nem csak a klasszikus újságíró és fotóriporter területekre hirdetnek gyakornok ingyenmunka lehetőségeket. Olyan értelmetlennek tűnő kifejezések is megjelentek a hirdetések mindennapi használatában, mint a szerkesztő gyakornok, ami már majdnem olyan komikus, mint a vezérigazgató gyakornok.

Már a gyakornokok se a régiek
Talán a gyakornokság modern(?) megközelítése miatt már a gyakornok se olyan lelkesek. Inkább az érdekli őket, hogy elmondhassák magukról, övék a státusz. Dolgozni, tanulni épp úgy nem akarnak, mintha az iskolában lennének. Sokszor meg se próbálják megragadni a nekik felkínált lehetőséget. Sokan a legalapvetőbb ismeretek – sőt sokszor érdeklődés – nélkül jelentkeznek gyakornoki pozícióra, és nem is érdekli őket a tanulás és fejlődés lehetősége még akkor sem, ha van rá lehetőségük.

Kiegészítés: mély és őszinte tiszteletem a ritka kivételeknek. Mind gyakornokok, mind gyakornoki helyeknek részéről akad kis számú kivétel, ahol komolyan, és helyén, értékén kezelik a gyakornokokat, és a gyakornoki intézmény célját. De úgy érzem, a negatív megközelítés és a kritika jobban megilleti a hazánkban kialakult gyakorlatot, mint a dícséret és elismerés…

Aki máshogy látja kommenteljen! Aki egyetért, az is!