Vörösiszap áztatta fotóalbum Devecsceren
A fotóriporteri munka újabb dolgok teremtéséről szól, de ennek általában fontos része az is, hogy megörökítsük dolgok pusztulását, és gondoskodunk a már elkészült anyagok megmaradásáról is.
Ezek a gondolatok nem csak katasztrófák kapcsán és idején aktuálisak, sőt az informatikában a mindennapoknak is szerves része kell, hogy legyenek. De egy-egy katasztrófa különösen képes ráébreszteni az embert, milyen könnyen elveszíthet mindent, ami fontos.
“Korábban soha nem volt lehetőségünk ennyi adatot egyszerre elveszíteni.” – ismerős a legújabb nagy tárkapacitású merevlemez megjelenésekor
Biztonsági másolatra szükség van
A hétköznapi felhasználó épp úgy aggódik a dolgaiért, mint a profi, aki ezekből él. Sokan viszont nem fordítanak szinte semmi figyelmet az adatmentésre, biztonsági másolatokra. Van aki még a mentés gombot sem nyomja meg, ha elkezd írni egy dokumentumot, aztán meglepődik, ha egy áramszünet, vagy más meghibásodás miatt kezdheti a munkáját előről. Sőt van, aki ugyanezt a hibát sokadszorra is elköveti, mit sem tanulva a korábbi esetekből.
Pedig a digitális korszakban különösképp van okunk aggódni az adatainkért. A digitális technológia nagyon kényelmes, és rengeteg előnnyel jár. De vannak korlátai, és veszélyei is. Jöhet áramszünet, vírusok és egyéb balesetek, amik miatt minden elveszhet, amit csak egy kompjúteren tárolunk – márpedig mára szinte mindent számítógépeken tárolunk (különösen a papírmentes irodákban), tehát mindenünk veszélyben van, ha nem vigyázunk kellő képpen.
Van amit felesleges menteni
Emberi gyarlóság, hogy szeretünk gyűjtögetni, és még jobban birtokolni. Sokan ezért hordanak haza, és mentegetnek le az Internetről mindenfélét, amikre valójában nincs is igazán szükségük, vagy csak egyszer érdekes számukra és soha többé elő sem kerül a többi hasonló holmi közül.
Aki csak könyveket, filmeket, zenéket tárol a számítógépén, annak (szerintem) kevesebb a félni/félteni valója. Nem mintha ezek elvesztése nem lehetne kellemetlen, és nem mintha ez nem érinthetné rosszul az embert. De ezek (viszonylag) könnyen pótolhatók. A filmek, zenék, könyvek jobbára kereskedelmi forgalomban kaphatók, vagy akár az Internetről is letölthetők, ennél fogva újra beszerezhetők. Bármilyen nagy legyen is az elveszített gyűjtemény, és akármekkora munka, vagy akár költség legyen is pótolni őket, legalább a lehetőség megvan rá. Még egy ritkább könyv, vagy egy híresség aláírása is pótolható többé-kevésbé, bár ezeknél az eszmei érték az igazán jelentős, nem a fizikai helyettesíthetőség, vagy az anyagi érték.
Ami tényleg pótolhatatlan, azok a saját emlékek. A családi fényképek, a gyerekek rajzai, a saját fotók, festmények, az esküvői képek, videók, a saját alkotások, amik csak a fiókban voltak meg. Mindazok, amiket mi magunk alkotunk akár profiként, akár amatőrként, publikálásra, vagy csak személyes emlékezésre.
A magam részéről nem is szoktam könyvekről, filmekről, zenékről biztonsági másolatot készíteni, mert azok nélkül tudok élni. Ha újra szükségem lesz rájuk, újra fel lehet őket lelni valahol. Így csak feleslegesen foglalná a helyet a backup tárakon, ahova a saját anyagaimat mentem. Azokat a saját anyagokat, amiket viszont mindenképp fontosnak érzek, hogy megmaradjanak. Viszont, ami fontos, arról mindenről tartok biztonsági másolatot, éppen azért, hogy ne érhessenek kellemetlen meglepetések.
Időnként persze így is érnek veszteségek, de többnyire sikerül őket átvészelni, az elveszett anyagokat a biztonsági mentésekről visszaállítani. Nem olyan rég több ezer képem veszett oda egy technikai balesetben. De szerencsére volt róla biztonsági másolat, és megmenekültek, így nem történt adatvesztés. Az utolsó tényleges veszteség jó pár éve ért. Akkor kb 15 ezer képem veszett el egy merevlemez meghibásodásakor. Próbálkoztam adatmentő programokkal és hivatásos adatmentő szolgáltatással is, de nem sikerült semmit visszaállítani. Találtak némi menthető adatot, de csak olyat tudtak volna visszahozni, amiből volt másolat, így azok mentésére nem volt szükség. Amiből nem volt mentés, az meg menthetetlen volt a sérült adattárolón is. Drága, fájdalmas és nagyon tanulságos lecke volt.
Az igazán pótolhatatlan veszteségek
Természetesen nem véletlen, hogy egy lúg marta családi fotóalbumot választottam illusztrációnak, amit Devecser egyik utcáján fényképeztem a vörösiszapban. Az ott élők szörnyű dolgokon mentek át, és elmondhatatlanul nehéz dolguk volt a katasztrófa óta elmúlt egy évben. De a házak újjáépíthetők, a tárgyak – így a könyvek, képek, poszterek is – újra megvásárolhatók. Még az oklevelek, bizonyítványok, és hivatalos papírok is mind újra beszerezhetők. Sok munka, utánajárás, és nem kevés költség, de ezek mind pótolhatók.
Amit viszont sosem fognak tudni pótolni, azok a saját családi képeik, privát levelek, papírok, gyerekrajzok. Mindazok a személyes dolgok, amik csak ott, abban az egy példányban léteztek, amit egy pillanat alatt elmosott az iszap ár.
Mint a cikkből kiderül, nem szűnnek – sőt ellenkezőleg, épp erősödnek – az olykor nagy testvérhez hasonlított Goolge kapcsán felvetődő, és már a magyar 
