Ez a kép sincs ingyen, de lopják – milliókat perelhetne a fotós

ThisImageIsNotFree JohnBMuellerFlickr Ez a kép sincs ingyen, de lopják   milliókat perelhetne a fotós

Fotó: John B Mueller/Flickr

Fontos gondolatok egy különös képről, szerzői jogról és ingyenességről, amit minden fotósnak érdemes megismernie – és nem csak a fotósoknak.
Az itt látható kép futótűzként terjed az Interneten, készítőjének fotó lopásokról alkotott remek és igen találó gondolatai miatt – viszont a kép ezen újraközlései is mind ugyanolyan lopásnak minősülnek, amikért ugyanúgy perelhetne.

“Nos ez volt az első naplemente, amit 2012-ben megörökítettem. A fotó elkészítése nekem 6612 dolláromba került.”

Így kezdődik John B Mueller leírása a frappánsan megszövegezett fotóhoz, ami a kísérő szöveg miatt mára bejárta a világ szinte valamennyi fotózással foglalkozó weboldalát.
Az alábbi szöveg tehát az első szám első személyű megfogalmazás ellenére sem a saját írásom, bár tartalmával én is egyetértek. A szögletes zárójelben szereplő kiegészítést én szúrtam be, nem része az eredeti szövegnek.

“12 dollár (kb 3 ezer forint) volt a benzin, hogy a munkahelyemről eljussak ide, aztán hazamenjek. A fényképezőgép, amivel készítettem 2500 dollár (kb 610 ezer forint) volt. Az objektív másik 1600 dollár (kb 390 ezer forint). A TA Singh Ray fordított átmenetes Neutral Density szűrő 210 dollárba (kb 50 ezer forint) került. A nagylátószögű előtét még 200 dollár (kb 50 ezer forint). A Slik fotóállvány újabb 130 dollár (kb 30 ezer forint). A távkioldó újabb 60 dollár (kb 14 ezer forint). Mikor hazaértem, feltöltöttem egy számítógépre, ami 1200 dolláromba (kb 290 ezer forint) került, és aztán a 200 dolláromba (kb 50 ezer forint) kerülő Lightroom 3-at használtam. Utána kiexportáltam, és a PhotoShopban még szerkesztettem kicsit, ami úgy 500 dolláromba (120 ezer forint) került.”

[MLaca hozzáteszi azt is, hogy kimaradt a memóriakártya ára, ami további - akár komoly - tétel lehetne a listán, egy amerikai könyvtáros pedig azt az észrevételt fűzte hozzá, hogy a számításból teljesen kimaradt a munka bére, a kép készítésével töltött idő, és energia ellentételezése, mert az elszámolásban csak a tárgyi eszközök szerepelnek - de az üzenet talán így is érthető]

“12+2500+1600+210+200+130+60+1200+200+500= 6,612 dollár
(3e+610e+390e+50e+50e+30e+14e+290e+50e+120e=1,6 millió forint)

Szóval ha te egy magazint, weboldalt, céget, sportegyesületet/csapatot, vagy hirdetőt képviselsz, aki szeretné ezt a képet használni, akkor ne kérd, hogy adjam oda ingyen, a nevem feltüntetéséért, vagy “megjelenésért” cserébe. Megtaláltad a képemet, így valószínűleg van “megjelenésem”. Neked pedig van reklám költségvetésed, és az pontosan ilyesmire van. Nyilván te sem várod el, hogy ingyen dolgozzanak a munkatársaid, a titkárnőd, vagy a főnököd. Senki sem fogja ingyen megkapni. Csak azért, mert egy kép digitális, az nem jelenti azt, hogy nem került semmibe az elkészítése.

Ahogy valaki már jelezte felém, EZ az egyetlen kép nem került nekem 6612 dollárba, de ha te szeretnéd a nulláról indulva elkészíteni, akkor pontosan ennyibe kerülne mindent beszerezni, hogy elkészíthesd. Így én ezt az összeget tekintem a kép ellenértékének, ha ellopod, és erről az összegről fogja az ügyvédem küldeni neked a számlát, ha az engedélyem nélkül használod fel.

Ha a képedet odaadod pusztán “névfeltüntetésért”, vagy “megjelenésért” cserébe másoknak, akkor a legjobb reményed, hogy aki meglátja majd megkér, hogy ő is hadd kérjen tőled képeket….névfeltüntetésért cserébe. Próbáld ki ezt….legközelebb, ha étterembe mész, mondd meg a pincérnek, hogy ha ingyen adja a vacsorát, akkor elmeséled minden barátodnak, hogy milyen jó volt.”

Milliókat kaszálhatna
Mivel a fotót a kísérő szövegtől függetlenül is védi a szerzői jog, a fotós nyugodtan perelhetne. Ezt a lehetőségét csak erősíti, hogy ilyen szép részletesen elmagyarázza álláspontját. A vicc az egészben, hogy a kísérő szöveg miatt hírként terjed az írás és a kép is a fotózással foglalkozó oldalakon. Ám ez ugyanúgy a kép felhasználása (értsd lopása), mintha bármi más célra tulajdonítják el. Így a tucatjával, vagy akár százával megjelenő utánközlésekért mind-mind teljes joggal számlázhatná ki a fent megjelölt összeget.
Az írás eredetileg a Flickr-en jelent meg, John B Mueller képe alatt, ő egyedül ide töltötte fel úgy a képet, mint a szöveget, és a fotós elmondása szerint eddig egyedül a PetaPixel (és én, illetve azóta még egy francia blog gazdája) vette a fáradtságot, hogy engedélyt kérjen a kép (és a szöveg) utánközlésére. Mégis számtalan más helyen szerepel világ szerte, jobbára a képpel együtt, szó szerint másolva a szavait (Rezalutions, 12.3 MegaPixels, Bokeh, stb), vagy csak 1-2 mondatot kivonatolva linkeltek egy másik, talán eredeti forrásnak gondolt oldalt (Gene Galin, stb). És volt néhány oldal, ahol részben vagy egészben csak a szöveget vették át (Greg VojtkoAdventure Photography, stb), a képet nem merték, vagy talán inkább nem akarták, mert hát mellé írta a szerző, hogy az nincs ingyen, és ezt engedély nélkül illik tiszteletben tartani, akár udvariasságból, akár félelemből – ahogy én is tettem volna, ha a szerző nem ad nekem engedélyt az utánközlésre.

Az üzenet a fontos
A fotós egyébként nekem azt is elárulta, hogy furcsának találja, hogy a határozott szöveg ellenére mindössze egyetlen blog, a PetaPixel kért előttem engedélyt a kép használatára, mindenki más csak eltulajdonította. De azt mondja, hogy amíg korrektül hivatkoznak rá szerzőként (amit egyébként még ebben az esetben sem mindenki tesz meg sajnos), vagyis nem csak a nevét írják ki, hanem linkelik a Flickr albumát, vagy fotós vállalkozásának a honlapját (esetleg mindkettőt, ahogyan én), addig nem fog pereskedni, mert fontosabbnak tartja, hogy az üzenet terjedjen. A szerző egyébként pozitívan értékeli az írás hatását, mert akadnak ugyan negatív hangok és primitív reakciók is, de zömében pozitívak a reakciók, és örül, hogy ennyien egyetértenek. Facebook oldalán egyébként azt is kifejti a fotós, hogy “amikor egy képet/munkát valaki ingyen kér, az még annál is rosszabb, mintha csak ellopná, mert annak a jele, hogy semmire sem becsüli a munkád.”
A dolgot egyébként az robbantotta ki, hogy a fotós egy másik képét próbálták ingyen, pontosabban “megjelenésért” cserébe megszerezni, amit persze elutasított, fizetni viszont nem akartak érte. Ezek után tette közzé újévi írását, ami azóta vírusként terjed.

Magyarul elsőként MLaca blogján jelent meg (elsőre én is az ő fordításából indultam ki, de bizonyos megfogalmazásokkal, kifejezésekkel nem értettem teljesen egyet,  és ha már nem csak hivatkozok rá, inkább lefordítottam magam. Így legalább lehet stilisztikai és egyéb hibákra mutogatni, hogy az övé jobban sikerült), ő pedig a PetaPixel oldalán találta.

Kapcsolódó bejegyzések:

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és lájkold a blog Facebook oldalát, hogy értesülj más hasonló írásokról is!

Címkék: , , , , , , , , , ,

  • Joapad

    Kedves Attila!

    Egyetlen dolog miatt vitázom veled (abszolút nem trollkodásból). 
    A blogod egyfajta fórum/tanácsadó jelleggel is bír, sokan olvassák (én is). Mivel hivatásos fotós vagy, sokan úgy gondolhatják, hogy amit állítasz vagy kifejtesz, az jogilag/köznapi értelemben megállja a helyét (tévesen erre is vonatkoztatva a fotós szakmai tudásodat). 
    Nos, ha teszem azt a blogodon van egy, a fotózással kapcsolatos hiba – ez esetben a “lopás” definíciója az, noha nem “fotós” hiba, hanem jogi értelmezési hiba – , akkor szerintem célszerű levonni a konzekvenciákat és nem állítani valótlanságot azoknak, akik esetleg elhiszik neked, jogi végzettség vagy akár vonatkozó minimális ismeretek híján. 
    Ismétlem, nem azzal van bajom, ami a mögöttes tartalom, azzal tökéletesen egyetértek.  Azzal is, hogy ezen jó lenne változtatni.
    Viszont az illetéktelen/jogtalan képfelhasználást lopásnak definiálni ordító hiba és valótlanság. Fotóriporterként pedig szerintem tartozik az ember annyival a szakmai etikának, hogy ne állítson valótlanságot (legalábbis ezt gondolom, nem kell vele egyetérteni).

    Minden jót és további izgalmas témákat kivánok.

  • Mezei Péter

    Kedves Attila!

    Rendkívül érdekes esetről van itt szó, és a szerző felháborodása jogilag helytálló. Mégis úgy érzem, hogy itt inkább a hírverés a fontos, és idővel ebből akár profitálhat is. Amatőr fényképészként azt nem értem, hogy egy ilyen profi fotót miért nagy (de legalábbis további felhasználásra alkalmas) felbontásban tett közzé a Flickr oldalán? No de ez a terület az idegenebb számomra, kicsit visszakanyarodnék a szerzői joghoz. Ha jól értem, az úr az Egyesült Államokban él, és ott készítette a fotót is, illetve ha jól sejtem – bár nem tudom – a Flickr szerverei is az USA-ban vannak. Tehát a helyzetre az USA (szerzői) joga irányadó. Ez azonban a fenti tevékenységet nem lopásként értékeli (erről a kérdésről már ezen a blogon is olvashattunk), hanem szerzői jogsértésként. Tehát valamennyi fenti ér ennek fényében értékelendő. Lopás (bűncselekmény) esetén ráadásul nem kártérítésről, hanem büntetésről lehetne csak beszélni, amelyet viszont nem a szerző kapna…

    Üdv,
    Mezei Péter

  • http://www.facebook.com/people/Peter-Mezei/100000380832349 Peter Mezei

    Kedves Attila!

    Rendkívül érdekes esetről van itt szó, és a szerző felháborodása jogilag helytálló. Mégis úgy érzem, hogy itt inkább a hírverés a fontos, és idővel ebből akár profitálhat is. Amatőr fényképészként azt nem értem, hogy egy ilyen profi fotót miért nagy (de legalábbis további felhasználásra alkalmas) felbontásban tett közzé a Flickr oldalán? No de ez a terület az idegenebb számomra, kicsit visszakanyarodnék a szerzői joghoz. Ha jól értem, az úr az Egyesült Államokban él, és ott készítette a fotót is, illetve ha jól sejtem – bár nem tudom – a Flickr szerverei is az USA-ban vannak. Tehát a helyzetre az USA (szerzői) joga irányadó. Ez azonban a fenti tevékenységet nem lopásként értékeli (erről a kérdésről már ezen a blogon is olvashattunk), hanem szerzői jogsértésként. Tehát valamennyi fenti ér ennek fényében értékelendő. Lopás (bűncselekmény) esetén ráadásul nem kártérítésről, hanem büntetésről lehetne csak beszélni, amelyet viszont nem a szerző kapna…

    Üdv,
    Mezei Péter

  • http://www.facebook.com/profile.php?id=691751543 Solymosi Réka

    Jó sokára értem ide. Csak annyit akarok mondani, hogy ha az ember in absurdum érvel, akkor könnyen a saját csapdájába esik. A fotós ez esetben a teljes felszerelésének árát felszámítja, pedig ha az ő logikájával gondolkodunk és szigorúan számszerűsítünk, akkor először is a fiskális évet vesszük alapul. Ebben az évben hány exponálás készült a géppel? A kapott számot (legyen 1000, hogy nagyon magam ellen beszéljek) el kell osztani nem ám a felszerelés árával, hanem a felszerelésnek, azaz tárgyi eszköznek az adott fiskális évre eső amortizációs értékével (legyen a beszerzési ár 10%-a)
    Tehát felszerelés ára: 5000 dollár
    Amortizációs érték a tárgyévben: 500 dollár
    Készült fotók száma: 1000
    Egy fotóra eső amortizáció: 50 cent

    … hoppá :)

    (az meg megint más, hogy az alkotói értékért akár egymillió dollárt is elkérhet, csak most nem ez volt a vita tárgya)

  • http://www.facebook.com/wunderskatz Zsolt Séra

    Szerintem jó az írás, eléggé figyelemfelkeltő, jó a stílusa, és igaza van. Egy dolgoban nincs igaza (és ezt ő is elismeri), hogy az az egy kép került neki annyiba. De attól még az ügyvédje küldhet ekkora összegről számlát. Ha a nem jogosult felhasználó nem akarja kifizetni, majd a bíróság eldönti, hogy mennyit fizesssen. 
    De Rékával nem értek egyet, az ő érvelése ugyanannyira abszurd – és remélem ő sem így számolja a fotói értékeit, mert akkor durván áron alul adja el őket. :) Így számolva az 50 cent kb. annak a pixelhalmaznak a bekerülési értéke, ami ott van azon a digitális tárolóeszközön valahol. De az nem a fotó értéke. 
    Fotót sokféleképpen lehet beárazni. Ha valaki egy korábban elkészült képet akar megvenni tőled, akkor te, mint annak szerzője meghatározhatod, hogy mennyiért akarod neki adni. Lehet 50 cent, lehet 4,3 millió, lehet ingyen – és persze ezzel párhuzamosan megszabod a kép felhasználásának korlátait, amelyek ugyancsak árképző tényezők: nem mindegy, hogy abból csak az az egyetlen másolat kerül-e forgalomba, vagy 1 millióban, nem mindegy, hogy a vevő mikor, hol, mennyi időre, hányszor akarja felhasználni. De alapvetően a te döntésed, hogy mennyit kérsz érte, és a vevő döntése, hogy ő meg akarja-e adni azt az összeget. Ha túl sokat kérsz, lehet hogy egy fityinget sem fogsz kapni, de ez akkor sem jogosít fel senkit a jogosulatlan felhasználásra. 
    Ha megbíznak azzal, hogy egy adott fotót készíts el, akkor meg készítesz egy költségvetést – akár 5 oldalon keresztül, akár fejben – és a megbízód dönt: vagy elfogadja, vagy nem. Logikailag kb. úgy készíted el a költségvetést, mint ennek a képnek a szerzője (és bizony felszámítod a munkabéred, és minden egyéb más költséget is, akár annak a háznak a bérleti díját is, amelyben dolgozol), csak éppen nem a gép, a teljes felszerelésed beszerzési árát veszed figyelembe; bár nem is a felszerelésed egy képre eső amortizációját. Ha durván számolunk a fotós által megadott számokkal, akkor azt mondjuk, hogy az ő felszerelése 6600 USD, és kb. 3 évig használható. Mondjuk ha valaki komolyan fotózik, akkor nem csak ennyi eszköze van, hanem még minimum két-három objektíve, legyen 3, darabja kb. 1800 USD-ért, és még egy tartalék váza, kb. 2400 USD-ért. Ez így összesen 14400 USD. Feltételezzük, hogy a fotós a 3 év alatt elég jól megszervezi a munkáját, sok megbízatása van, és arra számít, hogy minden második munkanapon készít egy ilyen fotót. Feltételezzük, hogy egy ilyen fotó elkészítése kb. egy nap (beleértve a helyszínre való oda-visszautazást, egyeztetést a megbízóval, utómunkát, stb.). Egy évben így elkészíthet kb. 120 fotót (261 munkanap, mínusz 21 nap szabadság, az 240 nap, ennek a fele 120 nap, azaz annyi fotó). Akkor a felszerelés egy eladott képre vetített értéke kb. 14400/360=40 USD. Ez nem kevés, de nem is sok: ha az adott napra bérelné a csak szükséges felszerelést, akkor is kb. háromszor-négyszer annyi lenne a kölcsönzési díj. Vegyük a munkadíját: a bruttó munkadíj esetében számoljunk havi átlag 5000 USD-vel (és nagyvonalúan feltételezzük, hogy ez fedezi az egyéb költségeit is, pl. rezsit, bérleti díjat, marketinget, kommunikációt, könyvelőt, stb.), az egy munkanapra 250 USD. Ezekre rájöhetnek még további költségek, pl. a 12 USD-s útiköltség (bár ha ez csak benzinköltség, akkor figyelmbe kellett volna vennünk a felhasznált eszközök értékénél az autó árát is), de a kép elkészítéséhez elengedhetetlenül szükséges összes egyéb költség is. Ha csak ezt a 3 tételt számoljuk ki, akkor az adott fotó elkészítésének költségvetése minimum 302 USD. A megbízó eldöntheti, hogy egy kép elkészítéséért ennyit ki akar-e adni, vagy nem. De hogy a 302 USD nem túl sok azért, hogy valaki egy napon keresztül az összes tudását és technikai eszközét arra fordítsa, hogy egy adott képet elkészítsen neki, az biztos. Ha ennél kevesebbért vállalja el a megbízást, akkor nem (vagy nem sokáig) lesz profi fotós: nem fog tudni megélni belőle.

  • Matyi012345

    Sziasztok!
    nem mai cikk, de ez most megfeküdte a gyomromat egy kicsit, így muszáj valamit írnom róla.

    egyrészt egyet kell hogy értsek, a képlopás undorító és utolsó dolog. Én sem szeretném bárki másnál látni a képeimet, anélkül, hogy velem még a kapcsolatot sem vette fel. 

    Másrészről pedig nevetséges a számítás. Akkor lenne reális, ha a fotó készítője az említett felszerelést CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ehez az egyetlen egy fotóhoz vásárolta volna meg. Ez lehetséges, de feltételezhetően nem így van. Ennyi erővel aki ellopja a képemet ami flickr-re feltöltöttem az fizessen nekem ~15.000.000 FT-t, mert a lakásom ahol a képet szerkesztettem tízmillióba került, az autó amivel kimentem a helyszínre négymillióba, az egyéb cuccok meg egymillióba.